Mastodon Mastodon

ciki (főnév) szleng: kínos helyzet, zavarba ejtő viselkedés, mások előtt megalázó tárgy, körülmény, ügy.

Honvéd – BVSC 1-1

hideg

A. fejtette meg a meccs valódi lényegét: ha majd behúzzuk a tizenötödiket, akkor néhányan elmondhatjuk, mi ott voltunk 2023. december 3-án, a BVSC elleni fagyos hazai 1-1-en az NB II-ben. Természetesen már most biztosak lehetünk afelől, hogy a tegnapi papíron 1299-ből utólag simán lesz három-négyezer, és úgy fognak szaporodni a jelenlévők, mint a partizánok Magyarországon – 1945 után.

A fagypont körüli időjárás önmagában nem lett volna gond, a hideg ugyanis olyan, hogy öltözködéssel átmenetileg lehet védekezni ellene. Vastagabb talpú bélelt cipő, akár két zokni, aláöltöző (jégeralsó, -felső), meleg pulcsi, télikabát, sapka, sál, kesztyű, miazmás. Tüneti kezelésnek forró tea, forralt bor, gyakori mosdóhasználat, hogy a szervezetnek minél kevesebb hőt kelljen pazarolnia olyan fölösleges dolgokra, mint a felhalmozott vizelet fűtésére. Bőven vannak praktikák.

„ciki (főnév) szleng: kínos helyzet, zavarba ejtő viselkedés, mások előtt megalázó tárgy, körülmény, ügy.” bővebben

Fellapoztam a legújabb Szinonima Szótárat, és a megalázó szónál az találtam, hogy: Honvéd. Ahogy a szánalmasnál, kínosnál, röhejesnél is. Ezután nem mertem tovább lapozni.

Gyirmót – Honvéd 1-1

#élcsapat

A Honvéd oldaláról kellett megtudnia az érdeklődő lakosságnak, hogy mi, vagyis a Honvéd élcsapat vagyunk! A forduló előtt a Gyirmót 21 ponttal a hetedik volt a tizennyolc csapatos mezőnyben, mi pedig két ponttal lemaradva a tizedikek. A két csapat rangadója (ha két élcsapat találkozik, akkor azt nyugodtan nevezhetjük rangadónak) után a különbség maradt két pont, a Gyirmót maradt hetedik, mi viszont visszaestünk a tizenegyedik helyre. Vagyis keményen tartjuk az élcsapat státuszt! Tizenöt ponttal lemaradva a feljutó helyektől, viszont öttel előzve a kiesőket.

Ezt sikerült kiemelni Csertői meccset követő nyilatkozatából (képernyőkép: honvedfc.hu)
„Fellapoztam a legújabb Szinonima Szótárat, és a megalázó szónál az találtam, hogy: Honvéd. Ahogy a szánalmasnál, kínosnál, röhejesnél is. Ezután nem mertem tovább lapozni.” bővebben

Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk

Honvéd – Ajka 1-0

A mérkőzés előtt úgy voltunk vele, mindegy hogyan, csak nyerjünk. Tessék, megcsináltuk.

A hogyant tényleg nem érdemes feszegetni, mert ez a meccs azon túl, hogy élvezhetetlen, egyben nézhetetlen is volt, valamint szinte semmi olyasmit nem hozott, amit a későbbiekben érdemes lehet felhasználni. Egyedül Eördögh bizonyította be ismét, hogy ha nagyon nincs más, akkor használható a Klagenfurt által számára kitalált [bal]hátvéd poszton.

Sokszor az egyszerűre is képtelenek voltunk, és mindezt tettük úgy, hogy a fejekben benne volt: nincs cserénk, nekünk kell végigjátszani a meccset. Nem mondom, hogy görcsösek volta a srácok, mert ahhoz kellene egy viszonyítási pont. Egyszerűen csak rossz volt és nézhetetlen, de legalább nyertünk, és ami a legfontosabb

320 perc után újra gólt lőttük a bajnokságban.

„Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk” bővebben

Még el sem kezdődött a meccs, és a Honvéd máris megmutatta

Vasas – Honvéd 3-0

Igen, jól látjátok (kösz, nokri). Ez a kép mindent elmond arról, hogy szorgos munkával hova sikerült zülleszteni félelmetesen rövid idő alatt a Bp. Honvédot. 2023. november 6-án, három évvel, három hónappal és három nappal a címerváltást követően nincs egy megfelelő logóval ellátott cserezászlónk.

Mellékesen története során először kapott ki a Honvéd három góllal a másodosztályban, sőt, eddig mindössze egyetlen csapattól, a Hévíztől kapott egyáltalán három gólt ebben az osztályban. És ha már három, akkor három meccse gólt sem lőttünk.

„Még el sem kezdődött a meccs, és a Honvéd máris megmutatta” bővebben

Tényleg nem kell mással foglalkozni, Máté, mindössze egyetlen dologgal: viszlát, helló, szevasz

Honvéd – Kazincbarcika 0-1

Vasárnap este, 19 óra körül: Pinezits nem mondott le a sajtótájékoztatón.

Hétfő délelőtt 10 óra: még mindig Pinezits az edző.

Hétfő délelőtt 10 óra 34 perc: még mindig Pinezits az edző.

Hétfő délelőtt 10 óra 43 perc (egyre sűrűbben frissítem az internetet): még mindig Pinezits az edző, még mindig nem szólalt meg senki hivatalosan a klubtól.

frissítés // még mindig Pinezits az edző (nap, óra:perc):

„Tényleg nem kell mással foglalkozni, Máté, mindössze egyetlen dologgal: viszlát, helló, szevasz” bővebben

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

„Szánalom három tételben” bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

„Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us” bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

„Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát” bővebben

A csapatnak az eredményesség, nekünk a türelem a próbatétel, és egyelőre mindkettő bukóra áll

Honvéd – Budafok 2-2

A türelem, a szurkoló örök próbatétele. Évek óta várjuk a megváltást, és belegondolva eléggé fura, hogy nem alapítottunk vallást a témára. Bár lehet, felmerült, csak valami jogász utánanézett, és arra a megállapításra jutott, hogy plagizálás lenne.

Az élet alaposan próbára tesz minket, nekünk pedig bele kell ebbe állni és bírni a próbát. Egy egynél és kettő egynél megvoltak a lehetőségeink ahhoz, hogy ezt a mérkőzést nyugodtabb mederbe tereljük, nem tettük meg, igaz, az is nehezítette a dolgunkat, hogy Kerezsi Zalánt és Kocsis Dominikot is sérülés miatt kellett lecserélnünk. Egy ilyen, formálódó közösség esetén jó próbatétel, hogy miként reagálunk ezekre a szituációkra és a mérkőzés közben ezekre jól reagáltunk, viszont hiszen abban is, hogy mindennek van oka, így annak is, hogy most vesztettünk két pontot. A srácoknak is azt mondtam az öltözőben, hogy egy dolgunk van, megrázni magunkat és készülni a következő mérkőzésre. Akár a két gólt, akár a kialakított helyzeteket nézem, jól mutatta, hogy mit akarunk és azt hogy csináljuk, de a másik része a már említett próbatétel. Együtt hibázunk, együtt javítjuk ki, és muszáj kiállnunk ezt a próbát.“

Pinezits Máté (via honvedfc.hu)
„A csapatnak az eredményesség, nekünk a türelem a próbatétel, és egyelőre mindkettő bukóra áll” bővebben

Ha nem lett volna kivel beszélgetni, akkor valószínűleg halálra untam volna magam,

Soroksár – Honvéd 1-1

és ez mindent elmond a mérkőzésről.

Egyedül a kilátástalanságot sikerült tökélyre fejleszteni. Hiába az új igazolások, hiába nevezhetjük végre minőséginek és bőnek a keretet az NB II. szintjén, a dolgok sajnos nem úgy működnek, hogy már az első meccstől minden sokkal jobb lesz.

Ismét idő kell, mert kivétel nélkül mindig idő kell az edzőknek, csapatoknak, koncepcióknak. Idő kell, és időt kérnek. A szurkoló élete másról sem szól, mint a türelemről, a várakozásról, hogy egyszer talán valahogy, valamiért jobb lesz.

A szurkoló bármit képes belelátni a legtrógerebb csapatba is, mert a szurkoló reménykedik. Tavaly is hittünk elég sokáig, pedig nem csupán a pofánkba röhögtek, hanem egyenesen és boldogan beleszartak, amikor csak alkalmuk nyílt rá. Pedig mekkora játékosok lehettek volna. Albán, szerb, mindenféle válogatott.

„Ha nem lett volna kivel beszélgetni, akkor valószínűleg halálra untam volna magam,” bővebben