Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

bővebben

A csapatnak az eredményesség, nekünk a türelem a próbatétel, és egyelőre mindkettő bukóra áll

Honvéd – Budafok 2-2

A türelem, a szurkoló örök próbatétele. Évek óta várjuk a megváltást, és belegondolva eléggé fura, hogy nem alapítottunk vallást a témára. Bár lehet, felmerült, csak valami jogász utánanézett, és arra a megállapításra jutott, hogy plagizálás lenne.

Az élet alaposan próbára tesz minket, nekünk pedig bele kell ebbe állni és bírni a próbát. Egy egynél és kettő egynél megvoltak a lehetőségeink ahhoz, hogy ezt a mérkőzést nyugodtabb mederbe tereljük, nem tettük meg, igaz, az is nehezítette a dolgunkat, hogy Kerezsi Zalánt és Kocsis Dominikot is sérülés miatt kellett lecserélnünk. Egy ilyen, formálódó közösség esetén jó próbatétel, hogy miként reagálunk ezekre a szituációkra és a mérkőzés közben ezekre jól reagáltunk, viszont hiszen abban is, hogy mindennek van oka, így annak is, hogy most vesztettünk két pontot. A srácoknak is azt mondtam az öltözőben, hogy egy dolgunk van, megrázni magunkat és készülni a következő mérkőzésre. Akár a két gólt, akár a kialakított helyzeteket nézem, jól mutatta, hogy mit akarunk és azt hogy csináljuk, de a másik része a már említett próbatétel. Együtt hibázunk, együtt javítjuk ki, és muszáj kiállnunk ezt a próbát.“
Pinezits Máté (via honvedfc.hu)

bővebben

Szeptemberi klasszikus

Honvéd – ETO 2-1

Igazi, csodálatos őszi vasárnapnak indult a mai nap, hol enyhe napsütéssel, hol kellemes rántotthús-illattal megült wekerlei utcácskákkal ebédidő tájt, hol pedig iskolakezdés tiszteletére borongóssá váló délutánnal. Egy szebb és jobb világban ilyenkor menne az ember az NB1 dobogóért hajtó Kispest meccsére, de nem egy szebb és jobb világ van, hanem épp újjászületni próbálunk megint, történelmünk során úgy n+1. alkalommal, így nem teljes az öröm. Nem teljes, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy délután 3-kor úgy indultam el otthonról, hogy lógott az orrom. Bár nem azt hozta eddig a lezuhanásunk, amit egy NB2-es Honvédtól várnék, sem a hantai mélybúsongások az NB1-es ethoszról nem marnak egyelőre szívemig (bár tartom: ott a helyünk, odafenn), sem a „na RW, ezért akartad az NB2-t, belátod, hogy jobb lett volna Lukicsékkal egy újabb NB1-es év” kérdésekre pedig nem pazarolok választ (egyértelmű: funkcionális száműzetésünknek van némi haszna, ezt pedig élvezem, ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy nem hoz tyúkszarbukéjú prenga- és csirkovicsszagot a szél a Bozsik felől. Pont.)

bővebben