Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján

Videoton–Honvéd 0–3

Meg kell állapítsam: mégiscsak szeretek meccsre járni. Van, amikor csupán a lábam visz ki, hiszen ott kell lenni, számomra úgy normális, úgy értelmezhető a világ, ha ott vagyok a meccsen. És vannak a tegnapihoz hasonló napok, amikor nem csak fizikailag vagyok jelen, hanem úgy is érzem, hogy Meccsen – így, nagybetűvel: Meccsen – voltam. Az ilyen napok erősítik meg az emberben: futballszurkolónak lenni tényleg nagyszerű dolog. Kiváltképp kispestinek.

(További nagy előnye a mérkőzések helyszínen való megtekintésének, hogy félidőben nem tolják a pofánkba a propagandaegyperceket.)

„Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján” bővebben

Vége (júliusban újra kezdjük)

Vasas–Honvéd 2-2

A minimumprogram nagyjából összejött:

  1. nem lett bajnok a Felcsút,
  2. kiesett a Videoton,
  3. nem jutott fel a Vasas,
  4. bennamradt az NB III-ban a Haladás,
  5. és sajnos a Gyirmót esett ki, nem pedig az Ajka.
  6. Még az lenne jó, ha nem jönne fel a Mosonmagyaróvár. Az osztályozókat hamarosan sorsolják, a meccsnapok június 1. és 8.
„Vége (júliusban újra kezdjük)” bővebben

A totógyilkos meccsek tankönyvi példája

Honvéd–Kisvárda 3–0

Sz-től tudom, hogy sportfogadásilag az ilyen a meccsek a legproblémásabbak. Adná magát, hogy a bajnokcsapat kitömi a tartalékokkal felállót, azonban ebben az esetben a bajnokcsapat azért bajnokcsapat, mert már bajnokcsapat, vagyis pontszámra megvan.

A klasszikus modell az, hogy ha az elején talál egy gólt az esélyesebb, akkor onnantól nagyjából annyi a kérdés, hogy mennyi a vége. Viszont minél később találja azt a gólt az esélyesebb, úgy nő arányosan és meredeken a másik fél esélye a meglepetésre.

Ahogy az a Kisvárda ellen is történt.

„A totógyilkos meccsek tankönyvi példája” bővebben

Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis

Honvéd–Kazincbarcika 0–1

jövőre nem sok ilyet tervezünk játszani.

Jövőre mindennek arról kellene szólnia, hogy vissza az NB I-be, erre egy semmit sem mutató Kazincbarcika ellen sikerült lehozunk egy olyan szar meccset, ahol emlékeim szerint kapura sem rúgtunk. (Ahogy azt a Honvéd által vágott összefoglaló is megerősíti.) Az, hogy idén a Kazincbarcika a feljutás egyik nagy esélyese, ne tévesszen meg minket, ezzel a teljesítménnyel egy átlagos évben legfeljebb jó/jobb középcsapat lenne az NB II-ben. Amennyiben nem tudjuk üzembiztosan megugrani ezt a szintet sem, akkor ne legyenek nagy reményeink.

„Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis” bővebben

Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály

Szeged–Honvéd 0–0

A Kazincbarcika győzelmével és a szegedi pontvesztésünkkel idén (is) lemondhatunk a feljutásról. Három forduló alatt lehetetlen 12 pontot behozni.

A Gyirmót megtette a szívességet, hogy nem nyert, ahogy a Békéscsaba is, azonban mivel nekünk csak döntetlenre futotta, a bentmaradás még nem dőlt el, vagyis az osztályváltás kérdése egyelőre csak felfelé zárt előttünk, lefelé még mindig nyitott. Három forduló, nyolc pont előny. (Nyilván meglesz, viszont rögzítsük a tényeket: egyelőre még nincs.)

További történések: a Szeged és a Mezőkövesd bentmaradt, a Kisvárda feljutott.

„Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály” bővebben