Mastodon

Ez Kispest

Bp. Honvéd – Videoton 1-2

Szomorúan indultam hazafelé. Egy ideig még ücsörögtem a kiürülő lelátón, nem is tudom, bambultam valahová, ezeknek az ünneplését se figyeltem, gondolom, valami volt azért a távolban.

A Liget felé sétálva, át az aluljárón, a négyszázadik állítsukmegabevándorlást plakát mellett elhaladva, sörözgető kispestiek, van minek örülni. A NER bajnokságában még egy utolsót lehelt egy outsider: majdnem megvolt a kupadöntő. Olyan ez az egész, mintha valaki valós pénzzel és valós emberekkel fifázna a magyar futballban, és először vette volna észre a multiplayer menüpontot, ahol rögtön ott talált minket, és nem, az istennek se tudott mit kezdeni velünk. Hagyta inkább a multit, keresett egy csalást az interneten – és bedarált minket is. Ha nem lehet megtörni, akkor a képünkre kell formálni.

Mindegy – mondtam magamnak, felesleges ezredszer is belemenni, mi is része lettünk, ez a kupadöntő ugyan még a múlt volt, valóban, hagyjuk, naponta leírhatnánk, felesleges. Majd lesz másik téma.

„Ez Kispest” bővebben

Hajtók dala

A kupadöntő elé

Hiába a Kopaszkutya az egyik kedvenc albumom, Hobót valahogy sosem tudtam megkedvelni. Eskü, próbálkoztam serényen, de vagy egyszerűen lepattantam róla, vagy belealudtam, mint egy romkocsmában, a mindenmentes lattéja felett merengő leendő értelmiség a végtelenítve pörgetett reggae-be.

Azonban van ez a Hajtók dala, ami olyan lehet a Hobónak, hiszen még hozzám is eljutott, mint Mike Oldfieldnek a Moonligth Shadow (egy ideig meg voltam győződve arról, hogy az Almaszószos Halász Judit énekli), vagy a Captain Jacknek a Captain Jack. Amolyan egyetlen és legnagyobb sláger.

Azt is be kell valljam, a Hajtók daláról egy ideig azt hittem, valami lóversenyes tematikája lehet, és a hajtók nem mások, mint modorosan írt zsokék.

Áttérve a lényegre, van az a részlet, hogy – idézem:

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

hangzik a refrén.

Szóval, na, az van, hogy ez a két sor talán az egyik legszebb megfogalmazása annak a szoros köteléknek, ami egy futballszurkoló és a klubja között elképzelhető. Értitek, hajtók, mint a hajtást művelő emberek összessége, és itt a hajtanit úgy tessék olvasni: dolgozni érte.

„Hajtók dala” bővebben

Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé

E kép czukksági faktorára már nincsenek szavak. Jó lenne holnap egy hasonló fotó, mondjuk Lovrics -Supka kivitelben, a hátsó pólópápa meg legyen Kaszás Kálmán <3

Hosszú hajrát nyitok a mai nappal és ezzel a poszttal a holnap elé. Lehet, hogy ez lesz végleg a beharangunk és a kibeszélőnk az IDEI NAGY MECCS elé – de valamiért úgy sejtem, Hanta sem hagyja ki a ziccert, hogy holnap reggel ne töltsön fel egy „Minden InStat mutató szerint jobb a Videoton, így fix Honvéd sikert várok” jellegű posztot, amiben 80%-ban a saját lapcsánkareceptjeit elemzi, de ha így lesz, legalább sokat olvashattok ráhangolódásként. Én mostanában is keveset írtam, munka, munka, munka, meg lekaptak a kezemről is egy ganglion nevű cuccot, ami a kinövések Rouanija: veszélytelen, ámde ronda, így gépelni se nagyon tudtam, csak olvastam a posztokat és a kommenteket, és ma ömlesztve reagálok pár dologra.

„Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3

Ha az egész idényt otthon és piros-fehérben játszottunk volna végig, 60 pontunk lenne, és éppen csak lecsúszunk az ezüstről.

Ami igazán számít: mez és eredményesség //
mezmeccspontátlaghazaiMhazaiPthazaiÁtl.
piros-fehér17301,813231,77
fekete15191,3591,8
sárga100000
idényátlag33491,4817311,82

A mezei szurkoló nyilván babonás, és pontosan tudja, hogy a mérkőzések nem a pályán dőlnek el, hanem a rituálékon, a bűbájon és a csillagok állásán múlik minden. A régi Bozsikba, a korzóra menet, mindig ballal léptem fel a lépcsőre, és ha nem, hetekig nem bocsátottam meg magamnak a hazai vereséget. Mert annak jönnie kellett, és azonnal jött is.

„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #3” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #2

Ha Heffler és Kamber cserecsatár lenne, most lehet, bajnokságot ünneplünk.

Kit érdemes behozni a meccs végén? Csatárt? Kit érdemes lecserélni meccs közben? Védőt, középpályást? Egyáltalán, ki az, akivel jobban járunk, ha inkább a pályán van, és ki az, akivel akkor, ha a padon ragad?

A kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget a plusz-mínusz-mutató. A mutató lényege nagyon egyszerű: összeadjuk, hogy amíg egy játékos a pályán volt, addig a csapata milyen gólkülönbséget tud felmutatni. Tehát, ha mondjuk a 60. percben 1-0-ra vezetünk, akkor a 61. percben lecserélt játékos mutatója +1, és ha a meccs marad 1-0, akkor a helyére bejött játékosé 0. Aztán az egészet összeadjuk, és a tovább után megmutatjuk a végeredményt.

„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #2” bővebben

Napikispest 2019.05.22.

kupadöntő // tegnap végre átléptük az 5000 foglalt helyet. Tessék sietni, még van pár nap, és mintegy 2700 jegy.

játékoskeringő // az NSO bedobta a skót Hiberniansnél nem hosszabbító, és a Liverpoolnál lejáró szerződésű kapus, Bogdán nevét. Gróf is Skóciából jött (kis kurflival), ő sem játszott a Honvéd előtt soha NB I-es meccset, és láttuk mi lett belőle, szóval, ha úgy adódik, az előjelek nem rosszak.

a futball valóban csodálatos pillanatai // Horváth József és Kozma Misi találkozása 44 év után. (via ujpestfc.hu)

Napikispest 2019.05.21.

Gazdi // 2022-ig meghosszabbította a 2020-ban lejáró szerződését. (via honvedfc.hu) [nyári játékoskeringő | aktuális keretünk]

osztályozókönyv // a vasárnapi sorrend: Kamber, Holender, Mezghrani, Kukoc, Gazdag (részletek itt)

álomcsapat // az osztályzatok alapján valami ilyesmi jönne ki erre az idényre:

Gróf
Mezghrani, Batik, Kamber, Lovric, Baráth
Gazdag, Vadócz, Nagy G.
Holender, Danilo

válogatott // Bódi, Eppel és Gazdag kimaradt a szűkített keretből. (via MLSZ)

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #1

A Honvéd az elmúlt évek harmadik legeredményesebb csapata a bajnokságban.

A negyedik harminchárom fordulós bajnokság fejeződött be vasárnap, és ha csak ezt az időszakot nézzük, akkor a Honvéd a harmadik legeredményesebb csapat az NB I-ben, meccsenként átlagosan 1,55 pontot szerezve. Nem rossz.

Ha a kiesést úgy számolnák, mint Mexikóban, hogy „az aktuális és az azt megelőző 5 bajnokságban elért átlagpontszám alapján készült rangsor utolsó helyezettje”, akkor még pár évig védettségünk is lenne, viszont a Diósgyőrnek járna egy vaskos pá-pá.

Érdekesség, hogy az MTK úgy is középcsapat, hogy a négyből két bajnokságban is kiesett.

„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #1” bővebben

Európa, gólkirályság, osztályozókönyv, miegymás

MTK – Bp. Honvéd 1-4

Megvan: a Kispest Európát választotta. Nem volt egyszerű, de ahogy 2011/12-ben, valahogy mintha most sem akarta volna nagyon más rajtunk kívül.

Az utolsó öt fordulóban az Újpest 2, a Debrecen 7, mi pedig 9 pontot szereztünk, ami azért is fura mert az előző öt fordulóban az Újpest 9-et, a Debrecen 10-et, mi pedig csak 5-öt, és nem mondanám, hogy parádés volt a sorsolásunk. Igaz, tíz fordulóval ezelőtt még ki mondta volna meg, hogy az MTK ennyire összeomlik.

Mindegy, a lényeg, hogy megvan, és most sajnálhatjuk az elmúlt fordulókat, ahol pontot-pontokat buktunk ilyen-olyan hibákból. Ebben simán benne volt a bronz. Gondoltátok volna tavasz elején? Hiába, a magyar futball egy csodálatos dolog, ahol nem csak bármi, hanem ha létezik, akkor a bármi ellentéte is megtörténhet, sőt, az akármi és annak fordítottja is. Lásd példánkat.

„Európa, gólkirályság, osztályozókönyv, miegymás” bővebben

A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?

MTK – Bp. Honvéd @ Hungária, 17h

Egy hosszú bajnokság végéhez értünk. Egész pontosan 302 napja rajtolt, és akkor még úgy vertük a Haladást, hogy ott volt a kezdőben Vadócz és Skvorc, csereként beállt és gólt lőtt Luki, Cipf kapufát ollózott Mackógabinak és Pölöskei is kapott teljes hét percet. Priskint kiszórták, ha nem is könnyedén vagy szép játékkal, de nyertünk.

Többen kissé megnyugodtak, talán mégsem a kiesés ellen megyünk egész évben. A Rabotnicki ellen simán hoztuk a visszavágót, letudtuk a nemzetközi zártkaput, egy luxemburgi jön, ha az isteni Vadócz velünk, akkor ki ellenünk? Pár napig újra dobogóról álmodott a nép. Aztán jött az Alsókukoricási Haladás, és minden újra a helyére került. Hiába hoztuk a meccseket sorra, hiába játszottunk sokszor elfogadhatóan, sőt, élvezhetően, valahogy visszatért a kilátástalanság: vajon mi lesz velünk?

Szeptember végén kikapunk Felcsúton, és onnan mintha elvágták volna. Végleg elvesztettük a fonalat. Volt pár jó percünk, negyedóránk, azon kívül csak szenvedés, szenvedés, a végén pedig a szokásos kurvagyengézés. A vicc, hogy még egy ilyen év után is meglehet a dobogó.

„A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?” bővebben