edzőkérdés

Hét vereség tizenkét forduló alatt – nem korai ez egy kicsit?

Mielőtt azt gondolnánk, hogy semmi extra, történt már hasonló máskor is, finoman jeleznénk, hogy de, baromira extra, és baromira nem szokványos. 2004/05, vagyis a visszajutást követő időszak tizennyolc bajnoksága közül az idei második legrosszabb idényrajt, és a legrosszabb, amit egyetlen edzővel teljesítettünk.

A 2014/15-ös idényben szintén a 12. fordulóban jött össze a hetedik vereség, azonban akkor ehhez alig 91 nap kellett, míg az idén 98, vagyis Horváth csak pontozással szorult a második helyre.

2014-ben a dicstelen 91 napba belefért kettő(!) edzőváltás: a 10. forduló után Vierchowod helyére érkezett átmenetileg Jasper de Muijnck, majd a 12. forduló után Csábi, hogy a tavaszt már a visszatérő Rossival kezdjük.

bővebben

A Honvéd vezetősége bejelentkezett a mismásolási és felelősséghárítási világrekordokra (a döntésképtelenségit már korábban begyűjtötte)

Egy nehéz és eredménytelen szülés krónikája, amit folytatnánk, ha lenne mivel.

Ennyi idő telt el a debreceni 5-3 óta, és ennyi idő alatt a lehetséges tizenötből hét pontot gyűjtöttünk be. Csak az idióták (tehát mi) nem veszik észre, mekkorát bizonyított a stáb és a csapat! Köszönjük!

[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]

2021.11.06. 18:48 (körül) // Karakó lefújta a Debrecen-Honvéd meccset. A végeredmény 5-3, a Honvéd sorozatban negyedszer kapott ki a bajnokságban.

bővebben

Pár perc híján három nap után sikerült megszólalni

És gyakorlatilag nem mondani semmit.

Egy sima iPad képernyőjére kifért az EGÉSZ szöveg (képernyőkép: honvedfc.hu)

Direkt megszámoltam, szóközökkel 1353 karakter hosszan nem hangzik el szinte semmi. Úgy is fogalmazhatnák: fingreszelés. Szinte hallom, ahogy hullik a fingforgács.

bővebben

Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!

Két és fél nap telt el a debreceni zakó óta, és a klubtól még mindig nem szólalt meg senki. Kéthetes szünet következik, illetve tart, a bajnokságban sorozatban négy vereséget szenvedtünk el, ilyenkor valamit szokás reagálni. Legalább annyit, hogy megerősítjük posztján az edzőt, és elmondjuk, mennyire töretlen a bizalom a szakvezetésben.

Bármit, csak vállaljuk fel.

A sunyítás a legrosszabb. Két és fél nap alatt képtelen volt bárki megszólalni hivatalosan. Hadd ne minősítsük.

Pénteken edzőmeccs a Budaörssel (igaz, egyelőre még a szokásos heti program sem került ki), és van rá egy fogadásom, hogy a nagyobb őszinteség jegyében zártkapus lesz — feltéve, ha egyáltalán bejelentik a meccset hivatalosan.

bővebben

Nem szívesen foglalkozunk ellenőrizhetetlen pletykákkal, azonban

lassan két nap eltelt a debreceni meccs óta, és nagyon úgy tűnik, hogy a klubház a Valódi Felelősök helyett játékosokkal akarja elvitetni a balhét. Olyan játékosokkal, akiket vagy a jelenlegi vezetőség hozott Kispestre, vagy a jelenlegi vezetőség hosszabbított vele szerződést, és akiket a jelenlegi edző stabilan játszatott is.

Két napja síri csönd van, senki nem mert kiállni, legalább pár szóra, és még a szokásos megyünk előre, még egyszer nem játszhatunk így, ez a klub többet érdemel és a többi hangzatos szövegek sem jelentek meg – egyedül a szurkolók egyik kedvencének számító Lukic szájába adtak mindenféle szép szavakat.

bővebben

Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét

Csapataink harcban állnak, mindenki a helyén, ILYEN MÉG EGYSZER NEM TÖRTÉNHET MEG!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

Az idei, gyengének is csak némi jószándékkal nevezhető teljesítménybe nincs edző a Honvéd történetében, aki ne bukott volna bele. A modern korban pedig pláne.

Olyat azért találunk, aki indokolatlanul sokáig húzta (Sisa), és olyat is, akit tényleg a körülmények áldozata (Dolcetti), azonban olyat is, aki Horváthnál jelentősen jobb mérleggel repült (EvdM, Supka, vagy akár Sannino), mert vagy alulteljesített a rábízott csapattal, vagy pedig nem vele képzelték el a jövőt.

Mármint azt a jövőt, amit most élünk. És valóban, Supka erre a teljesítményre tényleg alkalmatlannak tűnt.

bővebben

Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

bővebben

A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, 17h

Csak a szokásos: utolsó kör, tehát Felcsút.

Tököm tele az egésszel, azonban úgy tűnik, korunk meghatározottságai között ez a jelenség egyszerűen kiirthatatlan az NB I-nek a környékéről, és félő, még nagyon sokáig együtt kell élnünk vele. Valójában nem is a magyar futball szégyene a jelenség, hanem a magyar társadalomé, azonban ezt az aktát inkább nem nyitnánk ki – tudjuk pontosan, hogy miről van szó. Pár címszó azért: legendát nem lehet venni, ahogy történelmet sem érdemes hamisítani, mert a kollektív emlékezet pont arra való, hogy emlékezzünk. ~~Ugye, kedves csuhásozókból lett turbókeresztények?~~

Vagyis az van, hogy ma a Tisztességes Magyar Ember, illetve a Tájékozott Európai Futballkedvelő is mind nekünk szurkol, hiszen Felcsútra látogat a Kispest, és innentől felesleges bármit ragozni. Soha nem múló gyűlölettel a névválasztás miatt, és akkor az irreális mennyiségben odaáramló lovettáról még nem is beszéltünk – mert ott is tudjuk pontosan, hogy miről van szó.

Feláll, taps, ováció, őszinte rajongás, bár kicsit fintorogva, mert azért nem értünk mindennel eggyet. Ilyenkor rendre Moldovától a Színházi vegyes 1. jut eszembe, ahol Alfonzó egy igen erőteljes példával illusztrálja, hogy ami nem tökéletes egészben (a közel tökéletes nem elég!), azt bottal sem érdemes megpiszkálni. Pláne, ha a tökéletestől való távolságát jellemző epszilon sugarú kör valami egészen undorító kis apróság. Értjük a példát, ugye?

bővebben

Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 2-3

7. perc // 0-1
17. perc // emberelőnybe kerülünk
69. perc // 1-1, vagyis egyenlítünk az emberelőnyünk 52. percében
82. perc // 2-1, vezetünk az emberelőnyünk 65. percében
85. perc // 2-2, Batik bénázik, egyenlít a Kövesd az emberelőnyünk 68. percében
93. perc // 2-3, Batik kéz, tizenegyesből újra vezet a Kövesd az emberelőnyünk 76. percében

A Fradi ellen 67 percet játszhattunk emberelőnyben (0-1-nél), és érdemi veszélyeztetés nélkül hoztuk le vereséggel a meccset. A Kövesd ellen 77 perc emberelőnyt kaptunk (0-1-nél), ugyanúgy hazai pályán, viszont most legalább voltak helyzeteink, azonban Antal talán életében először jól védett ellenünk, vagyis a végén így is kikaptunk.

Nincsenek szavak, még most, másnap sem.

(címlapképünk: a meccs egyik legjobb pár perce, amikor nem láttunk semmit belőle)

bővebben

Napikispest 2020.12.02.

szokatlanul bátor fogalmazású cikk(?) az NSO-n // idézek belőle egy egészen kemény állításokkal telepakolt bekezdést, ahol bizony a felelősség kérdése is egy tágabb értelmezési tartományba csúszik át:

“Ugyanakkor az utolsó helyre nincs és nem is lehet magyarázat és mentség a Honvédnál! A vasárnapi találkozón látottak is arról árulkodnak, hogy a feszültség az úr, egymással veszekedő, olykor tanácstalan, hitehagyott játékosok viselték a piros-fekete dresszt. A harmatgyenge szereplésben nyilván megvan a futballisták felelőssége is, de a vezetőedzőé, hovatovább a sportigazgatóként az első csapatért is felelős Urbányi Istváné is. Nem csoda, hogy a hét elején összeült a „válságstáb”, de értesülésünk szerint egyelőre minden marad a régiben. Más szóval, még él a bizalom Bódog Tamás iránt – és mások iránt is.”