mert célunk csak egy van
Semmi értelme szpojlerezni, hogy majd a hajtás után kiderül, ki lett szerintetek a félév játékosa, mert egyszerűen nem lehetett kérdéses. A hárommilliós kvótahúszévesből egy pillanat alatt alapemberré váló, és valami fantasztikus idényt futó Bobál Dávid is csak meccsről-meccsre, és csak éppen tudta megszorítani a végül mindent vivő Kamber Gyurit.
Ha RW visszatért, akkor visszatér a meccsarc rovat is, mondhatjuk, és mondjuk is! Hajtás után örömködök. “Meccsarcok: Dani, Ignja és a Bán” bővebben
De most mondjátok meg, hát nem? És valahogy ezt tudja az ember előre, érzi, ezért nem voltam én sem ideges meg borúlátó már meccs előtt sem, noha az egész autó lehurrogott, hogy hurráoptimimista vagyok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy a legrosszabb, ami történhet, az egy iksz, mert mi sose kapunk ki egy ‘csúttól, mert sose kaphatunk ki egy ‘csúttól. “Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről” bővebben
Szeretek úgy kezdeni egy posztot, hogy én megmondtam. Olyan simán lett döntetlen, hogy nem számított Hidi butasága és korai kiállítása, Szabi hatalmas bravúrja a végén, Bobál mentése a gólvonalról és a hasonlók. Ebben a meccsben egyszerűen nem volt benne a gól. Már csak azért sem, mert ha valakinek mégis sikerült volna, akkor a döntetlenhez kellett volna egy másiknak is, de hogy kettő legyen, az teljesen kizárt.
“Kilenc saját neveléssel a kezdőben hoztunk pontot a másodikon” bővebben
Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a “Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. “Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben
Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.
Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán. “Meccsarc: a sok majdnem” bővebben
