Mastodon

Címke: szurkoló

ööööööö, izé, csak nem írunk le olyat, hogy a Bozsik Aréna egyenlő Románia, pedig

várj.

Az van, hogy az NSO szemlézett egy cikket a román GSP sportoldalról, amiben egy román újságíró tételesen leírja, mit irigyel a magyar futballkultúrából. (igen, futballkultúrából, sic!, meg hahaha) Ennek egyik eleme a szektorokat elválasztó kerítés hiánya:

„Gyakorlatilag, ha a 2. számú lelátóra szólt a jegyed, de a barátod a szemközti lelátón vagy a kapu mögött foglalt helyet, akkor a szünetben nyugodtan körbemehettél, hogy találkozz vele. Ezzel szemben a bukaresti Nemzeti Arénában – ahogyan a romániai stadionok többségében – a kapu mögötti szektorokat kerítések választják el a lelátó többi részétől”

„ööööööö, izé, csak nem írunk le olyat, hogy a Bozsik Aréna egyenlő Románia, pedig” bővebben

Bár megígértük,

mégsem lesz külön poszt a videotonbeli sajnálatos eseményekről.

Egyrészt azért, mert maga az egyedi eset nem igényel érdemi társadalmi vitát. Ilyesmi előfordul viszonylag rendszeresen olyan helyeken, ahol sok ember van összezárva felfokozott hangulatban, és esetleg az alkohol is előkerül. Volt példa hasonlóra a Bozsik korzóján is, a különbség mindössze annyi, hogy általában nem vonul fel a szeku látványosan és a széksorokon átbucskázva.

Másrészt azért, mert az érintett felek megbeszélték egymással. A folyamatban a tábor vezetősége mediátorként és aktorként is részt vett, és mindenki arra törekszik, hogy elkerüljük a hasonló eseteket a későbbiekben.

„Bár megígértük,” bővebben

Nem próbálom meg elmagyarázni, hogy miért kell ott lenni a Vasas és a Fradi ellen, de azért írok róla pár szót

Ha valaki nem érzi, hogy miért van ott a helye a stadionban, amikor ekkora a córesz körülöttünk, akkor azzal úgysem tudnám megértetni. Mindenki máshogy éli meg a szurkolóságát, van, aki mindig ott szeretne lenni, függetlenül attól, hogyan áll a tabella, mert fontos neki, hogy hozzátegye a szerény magáért, és van, aki csak akkor hajlandó kimozdulni, ha a többiek, és persze a csapat már előkészítette a szórakozását. Vagyis kellően jó ahhoz, hogy tiszteletét tegye a stadionban.

Én speciel azok közé tartozom, akiknek a meccsrejárás szempontjából édesmindegy a mutatott játék, a helyezés. Egyszerűen ott akarok lenni, ha játszik a klubom, mert mindig is erről szólt az életem. És mert a stadion az a hely, ahol hagyományosan szóvá lehet tenni mind az elégetettségünket, mind az elégedetlenségünket.

A Vasas ellen az utóbbi fog következi.

„Nem próbálom meg elmagyarázni, hogy miért kell ott lenni a Vasas és a Fradi ellen, de azért írok róla pár szót” bővebben

Ki beszél itt már a kókusgolyóról?

A ZTE – Honvéd meccsről két poszt készült:

  1. egy magáról a meccsről, benne a szokásos osztályozókönyvvel – amit itt találtok.
  2. és egy a ZTE levonulásáról, vagyis ez, amit éppen olvastok.
„Ki beszél itt már a kókusgolyóról?” bővebben

Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, szombat, 17h

Valahol mélyen hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült elérnünk, egy Felcsút elleni felcsúti mérkőzésen nem a Felcsút a legnagyobb problémánk. Mármint az esszenciális létezésük alapja, ésatöbbi. (Bár az ésatöbbi előtt nincs vessző.)

Annyira mocsokgyengék vagyunk, mindössze két győzelem tíz meccsen, hogy az elsődleges problémánk jelenleg a bentmaradás kérdésköre. Mármint az, hogy meglesz, vagy sem?

„Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?” bővebben