Végre őszintén elmúltnyolcévezhetünk egy szaftosat

ZTE – Bp. Honvéd @ Zalaegerszeg, 17h, TV: M4 Sport

Több, mint nyolc éve jártunk utoljára Zalaegerszegen. Innen a cím.

Emlékszem, pedig több, mint nyolc éve történt, és a múlt hónapra sem szoktam teljesen tisztán, hogy odafelé menet kicsit eltévedtünk, mert menet közben, igazából a fene se tudja már mit vagy kit, de talán egy régi nyomdát, vagy nyomdászismerőst kerestünk, helyette azonban repteret találtunk, vagy valamit, ami úgy néz ki, mint egy kisebb reptér, hogy végül kezdésre essünk be főtribünre, és az elképesztő csokis-édes popcorn szagára. Vagy nem is szagára, bűzére lesz az inkább, annyira idegen volt egy meccstől. És kilencven percen át jött föl ránk, ivódott bele a bőrünkbe, ruhánkba, agyunkba. Még most is undor fog el, ha rá gondolok.

A hazai kispadon Csank János az utolsókat, nálunk Délczeg, Danilo, Abass és Hidi a gólokat rúgja.

“Végre őszintén elmúltnyolcévezhetünk egy szaftosat” bővebben

Ez neked beharagozó? – teszi fel vörösödő fejjel az egyszeri olvasó a kérdést.

Nem, ez végre egy blogposzt – szabadkozik a szerző, és elégedettség érzése tölti el a kis lelkét.

Egy számomra nagyon hosszú hét végén jön a megérdemelt bajnoki labdarúgó mérkőzés, ahová ki lehet menni, ahol jól lehet érezni magamat, ahol a Ferencváros az ellenfél, ahol majdnem minden klappol, csak kicsit még náthás, és a Hungária sem a Bozsik, bármennyire is kezdjük megszokni.

Összefoglalom. Vagyis inkább kibontom, mert lesz itt minden a felhőszolgáltatás-váltás hirtelen jött szükségszerűségén át a propaganda természetén keresztül a nem is tudom hova, csak új jöttek a mondatok, ha már a hapcik végre elmaradtak.

“Ez neked beharagozó? – teszi fel vörösödő fejjel az egyszeri olvasó a kérdést.” bővebben

Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig

Mezőkövesd – Bp. Honvéd @ Mezőkövesd, 17h

A Fortepan még mindig az egyik kedvenc oldalam a Hungaricana mellett. Minap az értekezlet szóra kerestem rá benne egy unalmasabb megbeszélésen kókadozva, náthásan, betegecskén. A régen minden jobb volt kikezdhetetlensége azonnal kikezdődött bennem, amikor megláttam az ugyanúgy unatkozó, az érdeklődés minimumfokát még a kamera kedvéért sem megvillantó arcokat. Akkor tudtam, megérkeztem.

Ennek ellenére fejtágító következik, ahol kivételesen nem grafikonokat kell majd nézegetni a végtelenségig, nincs benne termelési jelentés, helyette kaptok mindenféle kérdéseket, amik senkit sem érdekelnek általában, engem mégis foglalkoztattak szombat kora reggel. Dohányozni, pohár vízért nyúlni, kissé elszenderedni ér, és az sem ciki, ha menet közben kimész a mosdóba, majd vissza sem jössz.

“Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig” bővebben

Szombat, kora délután 18-20 celsius, Budapesttől húsz perc vonattal vagy hévvel

szóval mi tart vissza, hogy ott legyél a Dunaharaszti elleni kupameccsen? Újpest is messzebb van.

Ennyit kaptok beharangozónak, meg egy kis közszolgálatot:

Nem igazán látom a kifogásokat.

a címlapképet én lőttem maroktelefonnal a tavalyi Taksony-Honvéd kettőn, amit szintén a Dunaharaszti pályáján rendeztek. Az egyik apró kékes folt a képen maga Bábik Tibor.

Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt

Kispest – MOL Videoton Fehérvár Parmalat FC Vidi Alba Volán stb. beharangozó

Utolsó Videotonverésünk, ahogy nézem a fotót, valami fontosabb meccsen lehetett… :)

Pár éve (volt az már 8 is), Doki barátom esküvőjén Apu éjjel 3 magasságában egy darabig Tóth Bálintos elrévedéssel nézte az elektromos cigány által ezerrel tolt “Azért vannak a jó barátok“-ra a tánctéren hőzöngő csoportosulásokat, lemondóan megrázta a fejét, majd teljesen indokolatlanul közölte a mellette álló Totóval: “…bassza meg, én már csak maradok Honvéd-drukker!” – és kiment sörért. Jelen bevezető apropója nem (csak) Fater ultraprogresszív kommunikációjának mélyelemzése és örök mementó állítása, hanem e mondat állandó újjászületése bennem. Mindig, de mindig, amikor már kifogyna az energia belőlem Kispest ügyben, például idén, a sokadik, korzós #faszkivan életérzés beütésekor: akkor történik valami, és én maradok Honvéd drukker (=húzok ki a pokolba kívánt hétvégi meccsre).

“Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt” bővebben

Próbálom követni az eseményeket

Az Újpest ellen ugyan a három pont a legfontosabb, de közben történések is vannak.

Azt mondják az emberek, hogy ki fogunk esni, hogy rosszak vagyunk, hogy minden hiába, ez nem csapat, ez nem edző, ez nem sportigazgató, és így tovább. Négy vereség kihozza az emberből a hőbörgőt.

Erre két nappal a meccs előtt elment minden jegy a Fáyba, és ha kétszer ekkora lenne a vendég, talán még azt is megtöltenénk.

Aztán az is van, hogy igazoltunk orrba-szájba a nyáron, erre a héten, a semmiből megjelenik egy újabb balhátvéd (akiről természetesen azonnal kiderült, hogy komoly erőnléti lemaradása van, és az elmúlt években alig játszott meccset), belebegtetnek még két esetleges igazolást (vagy hármat frissítés: nem), valamint, és ismét állítólag, többen kikerülnek a keretből.

Vajon mi a francot csináltak akkor tavasszal? Rendben, hogy eladta a klubot közben az Öreg, de nem tervezett senki a télen? Nem tervezett senki az áprilisi tulajdonosváltás óta? Mi a francra ment el a nyár, ha most esnek be az emberek? És miért esnek be, ha állítólag azonnal mennek is?


Bazz, a poszt írása közben, ezen a ponton került ki a klubhonlapra, hogy Hefflerrel és Morettivel szerződést bontottunk. Morettit maga Sannino kérte, Heffler pedig állítólag nem akart beállni egy olyan sorba, ami ugyan formailag nem létezhet, de mégis van. Engedjétek meg, hogy hatalmas tapsikolásban törjek ki.

“Próbálom követni az eseményeket” bővebben

Összetett nap lesz a mai

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Hungára, 19:30

Először is először játszunk relatíve hazai körülmények között az idényben, az augusztus 3-án esedékes 110. születésnapot tehát ma, ‘gusztus 17-én ünnepeljük meg, és nem is akárhogy. Egy Ákoshoz mérten ugyan sokadvonalas, de azért a régi érdemei elismerése mellett (István király, Európa), vagyis egy igazi kurzusklasszikus, Varga Miklós fellépésével. (Is.)

Mondjuk korábban láttuk Kispesten a Pa-dö-dőt (Esterházyék búcsúmeccsén), járt itt Erox (“Csókó Kispest!”), Lakodalom Lajos, meg még ki tudja kifélék, igazán nagy meglepetés nem érhet már minket a következő évtizedekben beugrós haknifronton. Persze ha letolja a Hölgyválaszt, vagy a Halálkatlant, talán még be is ugrok meghallgatni. (Igen, ha P. Box, akkor nekem Varga és nem Vikidál.)

“Összetett nap lesz a mai” bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a “kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy “mikor lesz már szombat?!“-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

“Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben

Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi

Korán kilőtt beharangozó Paksra, ahova általában halászléért és egy pontért megyünk. Szakítani kéne ezzel a hagyománnyal.

Megkérdeztük szakértőnket is, milyen idénye lesz idén a Honvédnak.

Hosszú hajrát nyitva már péntek reggel nekifutok a beharangnak, mert ma kora délutántól én már nem leszek gépközelben, és mert a XX. század egyik utolsó reliktumaként tablet és telónyomogatás nélküli ejtőzésre készülök Doki barátomnál a Ráckevei- (Soroksári-) Dunaág mentén, továbbá hogy Fanta úr cikkírás helyett nyugodtan mehessen maholnap sörvadászatra a pesti éjszakában, most enyém lesz a posztírás ódiuma. Csak kicsit korán.

“Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi” bővebben

A vége úgyis az lesz, hogy Negrau áll be a kapuba (mocskos Pagliuca!)

Diósgyőr – Bp. Honvéd @ Diósgyőr, 18:00 TV: M4 Sport

Fogalmam sincs hol tart a sérültlistánk, volt egy pillanat, amikor végképp elvesztettem a fonalat. Horváth Andris, ugye, majdnem visszatért a kupadöntőre, aztán mégsem, azóta folyamatosan sérült. Mézga, Kovács Nikó, Nagy Geri dettó, Ben-Hatira az országban sincs, és gondolom Hefflerrel is lehet valami, ha oda-vissza kihagyta Craoivát. Hozzájuk csatlakozott csütörtökön Levkovich a következő legalább fél évre.

A nagybetegeket leszámítva, vajon ki lesz játékra alkalmas Diósgyőrött? Például marad Berla a kapuban? És akkor ki ül a padra? Gyorsan feliratozunk egy mezt Tomorinak? Vagy körbeszaladunk az akadémián, hátha ráér valaki az U19-től, U17-től, esetleg egy igazgató, aki játszott már kapust korábban?

Valahogy az van, hogy ha elfogynak, akkor a kapusok hirtelen fogynak el, és egyszerre sokan. Gulyás, Tarlósi, Elbert és Negrau 1991/92-ben, aztán egy évre rá Gulyás, Brockhauser és Tarlósi mellé érkezik két hónapra és négy meccsre a rettenetesen fiatal Vezér a BVSC-ből (vajon ki ülhetett mögötte a padon?)*, vagy nem is olyan rég, a négy meccsre elmeszelt Kemenes helyett játszó Czuczi megsérült, Debrecenben már Szemerédi védett, a padra pedig Tóth Iván ült le. Idén már Iván sincs. #szomorúfej

“A vége úgyis az lesz, hogy Negrau áll be a kapuba (mocskos Pagliuca!)” bővebben