Pedig mindent megtettem, mégis kevés volt

Babona nélkül nincs futball, és babona nélkül nem létezhet szurkoló sem. Van, akinek lehetősége nyílik rá, és kedvenc alsónadrágját felvéve az egyenmez alá, mindig bal lábbal lép először a gyepre, netán keresztet vet, felnéz az égre, vagy csókot dob képzelt szerettei felé. Általában őket nevezzük játékosoknak.

Velük szemben, vagy épp ugyanúgy, nekünk is vannak jól bevált kabaláink. Lehet, egyszer máshol szálltunk le a villamosról, mire a csapat nyert hárommal, és azóta is ott szoktunk. Talán olyan is volt, hogy rajtunk maradt az otthoni játszónadrág, mire kitömtük a Fradit, és mi azóta is abban járunk.

Én sem vagyok más. Gondoltam az Újpest ellen illenék mindent, de mindent bevetni, ami egyszer már segített rajtunk.

A piros-fekete centenáriumi mez otthon maradt, rossz az aránya. Idén tízből jó, ha háromszor jött be. Cipőnek legyen mondjuk a fekete, amit nagyritkán használok teremben, mert legutóbb a tavalyi idényzárón volt rajtam a Bozsikban, és akkor Vaccaro büntetőt ollózott. Pólónak Lipicai (képünkön), mert a Fener elleni közvetítés alatt működni látszott. Elég azt mondani, hogy egy Zsolnai-parádé és gól a mérlege. Zakónak a fekete, ami ugyan nem a legnyáribb darab, de jól jött ősszel a Vidiveréskor. Kisboltnak a játszótér melletti, ahol mindig úgy veszek sört, hogy a visszajáróval együtt legyen annyi apróm, amivel a pénztárnál pontosan oda tudom adni a jegyárat, és az első benti sört még zsebből fizessem.

Minden előkészítve, minden stimmolni látszott, és valahogy semmi sem működött! Ha léteznek a futballban égiek (és létezniük kell, mert tudjuk, hogy a babonáink működnek), akkor ma mind ellenünk fordultak.

Nem maradt más idénre, mint új megoldásokat keresni, miközben csak egyetlen alkalommal kísérletezhetünk, jövő vasárnap Siófokon. Remélem a strandpapucs, a pálmafás bermuda és a bal kézben tartott sör elégséges lesz.

Ha pedig nem, akkor kitalálunk valami újat, mert mint tudjuk: csak ezen múlik.

Az utolsó áprilisi(?) derbi

Véget ért volna április? Győrből hazatérve ez a kérdés foglalkoztathatta csapatunk fanatikusait. A pokol tornácán való márciusi majomtáncot követően ugyanis a bolondos hónapban mutatott játékunknak köszönhetően sikerült stabilizálni helyünket a ligában. Egyértelmű választ a kérdésre valószínűleg csak a holnapi rangadó után tudunk adni, addig azonban mindenkinek ajánljuk a háziorvosok által – a bajnoki vereség tüneteinek kezelésére – gyakorta felírt sörkúrát.

Túl vagyunk a csúcson. Nem, nem arra gondolunk, hogy a szerdai csúnya betli után aranylábúink már nem térnek vissza négyszeres győztes formájukhoz, sokkal inkább a hétközi forduló sokszínűségét siratjuk. Biztos nem lesz ugyanis még egy olyan kör szezonunkban, amelynek keretein belül a lengyel-magyar barátságra hivatkozva gyepálják a szerb edző csapatát, és kiderül, hogy a nőtlen mesterek olajosabban készítik a bundáskenyeret, valamint, hogy a siófoki túra után Kiss Károly már csak az ezüstparton rendezhet éjszakai holdfürdőt.

Ami a kispesti sihedergárda győri produkcióját illeti, gondolhattuk az elmúlt hetekben, hogy sok elfogadható, vagy kifejezetten jó teljesítmény után visszaesés következik. Ez – érzésem szerint – nem csupán a Rob kollégám által folyamatosan aláhúzott Kispest-faktornak köszönhető, én például már akkor éreztem a fiainkra csupán a második félidőben fröcsögni kezdő hidegzuhanyt, amikor három órával a meccs előtt értesültem arról, hogy Zelenka maestro helyett a mindössze 17 éves Vécsei Bálint fog kezdeni.

Végül ifjú titánunk (és a győri 3-0-s valóságba csereként bezúdított Erdélyi László) nem nyújtott rossz teljesítményt, reméljük, megkapja a türelmet és a lehetőséget a kibontakozásra, felbátorodásra. Az érem másik oldalát kémlelve azonban vakarhatjuk kobakunkat: kellemetlen ugyanis az, hogy a csapat kispadján ilyen kevés az NB I-es tapasztalattal rendelkező spíler. Bizony jól fog jönni az átigazolási szezon, reméljük, sok olcsó, keveset kérő bohócliggernek lejár a szerződése idén nyáron…

Hétvégén azonban mindenképpen a legacélosabb gárdát kell a gyepre küldeni az ősi rivális (sörivásban bronzérmes) Újpest ellen, hiszen szép dolog a presztízs. Reméljük tehát, hogy Pánics doktornak sikerül összedrótoznia valahogy az elcsigázott bohém(iai) karmestert, az eltiltását letöltő Danitól pedig azt kérjük, hogy ezúttal kevesebbszer vizslassa a pázsiton fetrengve a vízelvezető rendszer felszíni alkatrészeit.

A kisalföldi félresikerült (de legalább bábolnai gyorskajálással, nyilván Hemi bá’ Betyárburger-zabálásával végződött) túra miatt egyébként gyakorlati jelentősége is lehet a szombati ütközetnek: ha nyerünk, és látótávolságunkon belül mindenki pontot-pontokat veszít, akár a hetedik helyre is felzárkózhatnánk, amely egyébként 2002 óta a legjobb eredményünk lenne az NB I-ben (ciki, nem ciki, ez a helyzet). Motivációs problémákkal tehát – reményeink szerint – nem kell számolni, azt pedig csak reméljük, hogy a két szurkolótábor legalább olyan hangulatot tud teremteni, mint a bajnokcsapat Videoton ellen.

Tartalommal megtölteni

Szombaton jön az Újpest, lesz nagy rangadó, tobzódnak vica-verza az ifik és a fiatalok, idénybúcsú a Bozsikban, stb, etc.

Amúgy meg átlagos meccsnap, és így is fogunk eljárni. Mindent a megszokott rend szerint.

68-as busszal ki az Adyra, Vas Gerebennél leszáll, kisboltban (játszótér mellett) sört megvesz, így épp kitart a pénztárig, néha a jegy megvételéig. Motozás, belépés, korzó, féltávnál büfé. Miközben kikérem, szemem vadul keresi az ismerősöket, ilyenkor még lehet egy-két szót váltani, de aztán kezdődik, és akkor már nemigen, vagy ha nagyon rossz, akkor de jó is lenne.

Félidőig nem tart ki, harmincadik környékén érdemes hátranézni. Ha nincs senki a sorban, utántöltés, félidőben nehéz lenne. (Így először épp a szünet vége felé kell mosdóba mennünk, akkor már ott sincs tömeg.) A másodikban az első negyed óra után jön a negyedik, és ezzel már elleszünk valahogy a meccs végéig. Vagy nem, de akkor a korábbiakat erősen javasolt besűríteni.

Valahogy így megy ez.

Vissza a jövőbe. Derbi előtti álmodozás

A hétvégén az Újpest csapatát fogadjuk a hagyományosan “éles” pesti rangadón. Beharangozóinkban sokszor tekintettünk már a múltba, most inkább a jövőbe utazunk időgépünkön, 2025-be, ahol bilibe lógó kezünk szép álmokat kerget…

Nemzeti Sport, 2025, május 15.

Kis Pest – nagy eredmény

Egy fordulóval a bajnokság vége előtt győztest avathatott a 2 éve Kiss és Társa 1992 Kft. Liga névre keresztelt magyar bajnokság. A végig fej-fej mellett haladó két budapesti gigász, a Kispesti Honvéd FC és az UTE 2015 FC a Bozsik stadionban találkozott a 29. fordulóban, ahol fordulatos mérkőzésen végül 3:2-es kispesti siker született. A találkozót követően igazi fieszta vette kezdetét Kispesten, a klub 16., 2023 óta zsinórban harmadik bajnoki címét megünneplendő.

A 10.000 néző előtt lejátszott budapesti derbit már hetek óta várta az ország. B. Viktor, a kispesti klub kommunikációs igazgatója beszámolója szerint 20.000 jegyigénylés érkezett a találkozóra, így már egy új stadion építésén gondolkoznak George F. Hemingway tulajdonossal és Jean-Paul deVries klubmenedzserrel. “Azt kell, hogy mondjam, nagyon sikeres korszakot élünk most meg“- nyilatkozta a kommunikációs szakember.- “Az idei bajnoki címünket méltó módon tervezzük megünnepelni. Rövidesen ünnepi pólókat és mezeket is bemutatunk, illetve ünnepi kiadásban jelentetjük meg V.H. sztárblogger -szurkolónk A magyar futballtársadalom klubhovatarozási és szurkolói attitűd defektusai 1920-1990 című kötetét. Szó van róla továbbá, hogy hogy az Akadémiánk konyháját kiváló vendéglátás vezetőnk 80. születésnapja tiszteletére Holé Sándor kantinná neveznénk át”.

Maga a találkozó, melynek kezdeteként már hagyomány szerint Kolarics Andrea, a Magyar Állami Operaház érdemes művésze elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti Dalt illetve a Honvéd napja eljött már c. szerzeményt,  továbbá leleplezték a fényújság mögött a legendás Csábi-Cseh-Csehi-Csepregi sor bronzszobrát, végig izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott. A jórészt saját nevelésű fiatalokkal kiálló kispestiek (a keret egyetlen légiósa, az egykori kispesti kedvenc Genito fia, Kevin Bila is félig magyar állampolgár) csapatában ismét a válogatott gerincét is adó, rutinosabb Czuczi-Baráth-Nagy Gergő-Kapacina sor vitte a prímet, a 4 már-már veterán játékos folyamatosan nyugtatta az ifjabbakat, ami rá is fért a sokszor szertelen gárdára. Pisont István vezetőedző is az említett négyest dícsérte: “Nagy segítség nekem a 4 öreg a pályán“-kezdte értékelését Pisont. “Nélkülük nehéz lenne ezt a csikócsapatot egyben tartani“. Kemenes Szabolcs kapusedző is egyetértett főnökével. “Czuczi nyugalma kihat a védelemre. Mindig felhívom rá a figyelmét hogy sugározzon sztoikus nyugalmat“.

Érthetően kevésbé volt vidám Mészöly Géza, a “magyar Guy Roux” aki francia kollegájához hasonlóan szinte időtlen idők (2010) óta az UTE edzője. “Sajnos ma szokás szerint alulmaradtunk. A csapat jól küzdött, de meg kell mondanom, ifj. Bede Ferenc játékvezetése mellett nem mehetek el szó nélkül“. Mészöly pályaedzője, Véber György ehhez még hozzátette, Kispestet csak a XX. században csatolták Budapesthez, ám hogy ezzel mit akart mondani nem tudtuk meg, miután az urbanisztikai szakembernek sem utolsó egykori irányító faképnél hagyta stábunkat. A hírek szerint 7 meccses eltiltás vár rá. Az újpestieknek azon is el kell gondolkodni, érdemes e ennyi légióst igazolni. Farina, Robson vagy éppen a chilei Humboldt nem üti meg az NB1 szintjét ahogy az ma is bebizonyosodott.

A Kispesti Honvéd FC, mely szurkolói nyomásra vette vissza (majdnem) régi, azaz 1991-2003 közötti nevét, Jean-Paul deVries klubmenedzser 2012-es érkezése óta szisztematikus építkezéssel jutott el oda, hogy 2023-ban, 3 -3 ezüst és bronzérem után ismét bajnok lehetett 30 év szünetet követően. Az ifjú deVries apjától, Louis-tól hallott először a legendás magyar klubról. “Apám dolgozott itt a ’90es évek elején aztán dicstelenül távozott. Úgy éreztem be kell fejeznem azt amit elkezdett. Szerecsére úgy fest, sikerült“. A kispestiek finn játékosmegfigyelője, Martti Kuusela amondó, a munka hozta meg a 3 bajnoki címet. “Pisont edző a tanítványom volt és ő is hisz az iránymutatásaimban. Munka, munka, munka- csak ez vezet eredményre.”

A találkozót követően a sajtótájékoztatón a média munkatársai felállva tapsolták meg a bajnok vezetőedzőt, majd 34 perc után, M. József  nyugalmazott szpíker zsinórban 10.  kérdését követően az eseményt berekesztették.

Kispesti Honvéd – Újpest 2015 FC 3:2 (1:1)
Bozsik-stadion, 10.000 néző. Jv.: ifj Bede.
Kispest: Czuczi – Halász, Vadász, Madarász, Baráth – Nagy G., Kapacina, Erdélyi (K. Bila), Vécsei- Ihász, Keres (Vólent).
Újpest: Faragó – Márton, Huboldt, López, Szokol- Egerszegi, Balogh, Simon K.- Lázár, Robson, Farina (Dorozsmai).
Gól: Erdélyi (20. p.), Nagy G. (77. és 79.p.), ill. Balogh (11. p.), Simon K. (75.p.).

Üzemlátogatás a győri gyufagyárba’. Győr-Kispest beszámoló.

Melóból kicsekk 17.30kor, csapatás az Erzsébet hídig, ott a srácok felvesznek kocsival, irány Győr. Remek, tavaszi idő, az ég csodásan kék, még nincs kánikula, a tavasz csúcsformáját futja. Mi kell még ma este? Jó kispesti játék – ami az elmúlt heteket, főleg a Kaposvár, a Kecsó és a Vidi elleni pörformanszokat tekintve nem is utópia. Ám a jó öreg Kispest-faktor azért csak befigyelt estére, ezúttal a negatív előjellel: tompa, megfáradt Kispest jelentkezett be a győri stadionba, ahol egy félidei ellenállást és győri puhatolózást követően megtapasztalhattuk, milyen is a Rába-barti seggberúgás. Mármint, amikor kapjuk. Teli rüszttel. Háromszor.

Kecsóra írtam, hogy szeretek lejárni, nos ez Győrre is igaz. A régi, ’70es évek űberdesign stadion is nagy kedvencem volt, de ez az új abszolút kirí a nagymagyar átlagból… persze külsőre, főleg. Belül ugyanúgy rohad és salétromosodik a játékoskijáró süllyesztett fala, mint a home-sweet-home a kispesti sorompóknál, így amikor babar kollégával nagy délczegen kivonultunk a sztárvárási éhségüktől való elvakultságukban totálisan bepörgő, és így már velünk is lepacsizó 7-8 éves győri utánpótlás-lurkók sorfala között, szinte otthon éreztük magunkat.

Az impozáns stadionban aztán kezdetekben impozáns szilárdsággal indítottunk, annak ellenére hogy a lassan kispesti local hero-vá avanzsáló Zelenka sérülés miatt ezúttal otthon maradt. A helyére húzódó Gege egész sokat vállalt magára, a baloldalra kitolt 17 éves Vécsei pedig az 5. perceben egy szép lefordulással mutatkozott be – ha a suvasztása beakad, még nagyobb lehetett volna a debüt. A Győr mezőnyfölényt harcolt ki de meddőt, Kemenes bravúrozott is egyet, szurkolóink a 2009-es kupadöntős formájukban biztatták a srácokat – eddig minden szép, minden jó. A szünet előtt Gege tört el egy ígéretes lövőhelyzetet majd Lovrics fejelt egy védőbe ziccerlabdát… ekkor még bizakodhattunk is.

A második játékrész eleje aztán éles cezúrát hozott. More ugyan még lőtt egy életerőset – mellé, ám innentől érkezett Völgyi lecsúszó lövése, majd hamar még egy győri találat a helyi tálentum Kiss Máté révén, hogy végül az általam gondolatban már 2 éve Kispestre kívánt Rati Alekszidze is beverjen egyet. Hogy kiütés nem lett, azt Kemenesnek köszönhetjük. Gyenge, nagyon gyenge második játékrész volt ez,  sőt ha a Dottore az edzőnk, valószínűleg a “k*rva” jelzőt is elé teszi a teljesítményt jellemző mondandójának… A beküldött fiatalok -Vólent, Erdélyi- igazából csak a vágóhídra jöttek már fel. Most mégsem kezdem el rugdosni az alakulatot, mint ahogy azért a szurkereink is megtapsolták őket a meccs végén – rövid a keretünk, rövid a kispad, ennyi, elfáradtunk ebben a fékezett habzású bohócligában is, de ez sajnos reális.

Más kérdés, hogy ezt elkerülenő, nyáron jól és ésszel kell igazolni. Supka erre némileg garancia -ha a jobbik transzferformáját veszi elő (á la Szabó Tibi, kezdeti Szmilja, Ivancsics, Bárányos, Takács Ákos) és nem a Filó-Zsolesz-Adewunmi nevekkel jellemzhető ámokfutó verziót. A Zeli-Lovrics páros általa való kiválasztása télen azért némi optimizmusra ad okot. Vagy csak ezt akarom hinni.

2 meccs vár még ránk, szombaton az UTE ellen még meg kell pörgetni azokat a fáradt tagokat – nagyon kéne már a kollektív kispesti drukkertársadalomnak egy lilaverés…- majd Siófokon is jó lenne nem a szokásos beléanyhult évvégi Honvédformát hozni….

Hazafele aztán a tavaszi este valamelyest kárpótolt, a bábolnai kötelező gyorséttermi megállónál pedig a vállalhatatlan junkfood-ra várva kibe botlunk? Hát egy jó Vólent abászkodik a kiadóablak felé, mögötte a hunyorgó Supkával, aki, mint valami ofő az évvégi kiránduláson terelgeti a fiatalokat akik tanácstalanul keresik, hogy ugyan hol lehet már itt kajához jutni… komolyan mondom már csak az obligát kiáltás hiányzott hogy “ha mindenki elvégezte a kisdolgát, gyerekek akkor lassan indulunk“. Nohát. Exkluzív lezárása volt az estének, de ezen már nem gondolkodtam sokáig, 3/4 1-kor bezuhantam az ágyba a Wekerlét szemérmetlenül széjjelcirpegő, örömittas (tán  szégyenszemre a Vidi- bajnokságát ünneplő?) kabócák hőzöngésétől kísérve.

 

Fotó: babar, magyarfutball.hu.

Felejtős győri kirándulás. Győr-Kispest osztályozókönyv.

Nem a legemlékezetesebb, legszívderítőbb meccseink közé soroljuk majd évek múlva a tegnapi győri pszeudo-szenvedést – ha egyáltalán majd emlékszünk rá. No mindegy, annyi baj legyen, legalább bennmaradtunk és vannak tervek a jövőre nézve…. Most persze belemehetnénk a nekünk nem itt kéne állni sztoriba, jogosan, magam is így gondolom, ám reálisan nézve a tavaszi körülményeket, sajnos most az előbb vázolt eredménynek (=meghosszabbított elsőosztályú tagság) is örülni kell. Ennek fényében osztályozunk – igaz, nem dicsérünk.

KEMENES: Sokáig gondolkoztam, hogy az első gólért ami igencsak benézés-gyanús volt, büntessem-e osztályzatilag, ám Supka is megvédte a portást mondván lecsúszott lövés volt az első győri dugó. Szabi viszont fogott még 3 nagy labdát, az utóbbi időben úgyis szigorúbb voltam vele, legyen ez most 6.

LOVRICS: Elfáradt az idény végére, ennyi. Ettől függetlenül a következő idény stabil embereként számítok rá – remélem a vezetés is. 4.
DEBRECENI: Hát, amilyen gólokat kaptunk tegnap, ez a meccs a védelem hőseposzaként kerül be a kispesti kollektív tudatalattiba! 4.
BOTIS: Hajtott, de középen itt-ott ő is hibázott. Nem lehet ilyen gólokat kapni. 4.
HAJDÚ: Jó lenne visszagurulni a tavalyi formájába, ez a tavasz nem a pályafutása csúcsa. Ennek ellenére fontos láncszem, reméljük még sokáig robotol a kispesti bal szélen (akár támadóbb pozícióban is). 4.

HIDI: Nem vállalt túl sokat középen, továbbra is tőle várnám a hátsó osztogató szerepének felvállalását Zeli vagy Gege mögött, de ez nem nagyon akaródzik összejönni. 4.
HORVÁTH ADRIÁN: Nem állít ki jó bizonyítványt a csapatról ha zsinórban Adri a ManOfTheMatch. Ehhez ma is elég volt megalkuvás nélküli, kellemetlen kullancsjátéka – de egyedül nem csinál nyarat, ahhoz kellenének mellé a kreatív arcok. 5. Cseréje, Akassou nem sokat játszott (-).

VÉCSEI: Újabb akadémista a vártán, és 17 évesen első meccsnek ez nem volt rossz. Nem ügyetlen a srác de még nagyon gyámoltalan – játszatni kell ezeket a fiatalokat hogy jöjjön a rutin, az’ nélkül nem megy. 4.
IVANCSICS: irányítóként nem az igazi, írtuk le sokszor, ennek ellenére ma kb. kihozta magából a maximumot, próbálta mozgatni a csapatot amennyire lehetett de sajna a gólok után hamar elment a kedve, ez pedig a puhl-i álmoskönyvek szerint ugye nem sok jót ígér. 5.
MOREIRA: Múlt héten dicsértem. Tegnap nem tudtam ezt tenni. Egy szép csel-lövés kombója megint volt de ez szokás szerint mellément, és tegnap megint , de megint és megint elnyomták, hol a győri védők, hol önnön oktalansága (2 gólem közé ne vezesd be a labdát, ember!)… Go More Go (home). 4. Cseréje, Erdélyi jó felépítésű gyerek, labdakezeléssel sem áll hadilábon, de a megszeppenés, az bíz beficcent (4).

BRIGHT. Uhh. Nem mondhatni, hogy felpörgött a padoztatása alatt. Itt volt az esély hogy visszaverekedje magát a kezdőbe, de ezzel az old-timer Palásthyt idéző vágtázással nem fog ez menni. Most legalább a labda keveset pattant el tőle – már amikor találkozott vele. 4. Cseréje, Vólent megint bement elöl a húsdarálóba, de ezúttal nem jöttek a Zeli féle álomlabdák így helyzetekig sem nagyon jutott szegény. (4).

 

Beszámoló ma, később…

Fotó: babar.

Győrbe megyünk kapaszkodni

Klikk a győriek beharangjához!Hétköznap van, szerda, visszatért az embert és gatyát rohasztó hőség, ráadásul fordulót rendeznek. Alig vagyunk túl a Vidi elleni megkésett húsvéton, ahol nem a hímes tojásokat, hanem a fiesztát rejtettük úgy el a kertben, hogy a derék fehérvári gyerkőcök még mindig keresgélik. Boldogok vagyunk, alakul a csapat, kár, hogy közben jön a bajnokság vége.

Megyünk este Győrbe, miközben rohamtempós beharangozónkban kapaszkodókat keresünk, mert bármennyire is szalad most a szekér, csak erős fantáziával képzelhetjük róla, hogy egy felsőkategóriás személyautó, sőt, sokan még midig a segédmotoros kerékpárral viccelődnek, pedig annál azért jobbak vagyunk. Szóval képletesen valahol egy alig használt hármas szériájú Golf és egy újszerű Astra között lehetünk, de legalább turbóval. Jelenleg.

Kapaszkodó #1 – A statisztika/forma: Fix mentsvárunk a statisztika, mert ha a jelenben nem is, a múltban mindig találunk valamit, ami a Kispest győzelmét hivatott majd bizonyítani előzetesen. Az utóbbi fordulók alapján azonban nem kell messzire mennünk, elég ránézni az elmúlt 6 kör alapján készített tabellára, és – legalább elképedni. Holtversenyben élen állunk az ezüstre hajtó Pakssal, miközben oda-vissza picsáztuk őket ebben a bajnokságban. Aktuális ellenfelünk formája alapján csak sokadik, de benne van a kísértés, hogy újabb döntetlennel jelentkezzen, ami neki egy pont és jól jön a bennmaradáshoz számszakilag, de nekünk is csak egy, ami viszont rosszul, mert besűrűsödik a középmezőny, és egy kis bénázással még kétszámjegyűek is lehetünk év végén.

Kapaszkodó #2 – A statisztika/nevezéktan: Idén, még ha szeretnek is minket epizodistának, netán egyéb jellegű bajnoki szereplőnek nevezni mindenfelé a sportmédiában, azért kivívtunk néhány veretesebb, bár kimondani nem kimondott jelzőt is. Itt megemlíthetném a kedélyes vendéglátót, és a hazai pályás mutatóinkat, de nem teszem, mert adegy amúgy is javulunk benne, adkettő Győr idegenben van. További nicknév-ajánlatunk Hemibának ha fórumra regisztrálna az óriásölő, és az a tudat, hogy aki meg mer minket előzni, azt elverjük. (Érdekesség: idén nem azért nem szóltunk bele a bajnoki cím sorsába, mert szar a csapatunk, hanem mert nagyjából mindenkitől ugyanannyi pontot vettünk el arrafelé.) Harmadikként érdemes lenne megemlíteni az unalmast, hiszen izgalmakban még egy békés kandalló előtti kötögetéshez sem mérhetők a meccseink. Ott legalább elfogyhat a fonál, megszaladhat a tű, vagy mit tudom én. Nálunk csak az az érdekes, hogy mikor harcoljuk ki az első szögletünket (vagy a másodikat, ha Lovrics lassan ér fel), miközben megy a tili-toli. Minden meccs null-nullról indul, és vannak, amik azzal is zárulnak. Ha Győr-Honvéd, akkor lehet bennünk bízni.

Kapaszkodó #3 – A statisztika/múlt: Fájó ezt leírni, de az ultramodern ETO Park bizony nem tartozik a kedvenc stadionjaink közé, sokat emlegetett klasszikust idézve azt mondhatnánk, ide is leszopni járunk. Statunk körülbelül hasonló, mint Kecskeméten, vagyis bajnokin még soha az életben nem sikerült nyerni a valóban impozáns, kissé azonban túlméretezett katlanban. Legutóbb 2005 októberében arattunk fényes, egy utolsó perces Takács Zoli-góllal fűszerezett diadalt a városban, ezt a csörtét azonban még a Verebes-parkban, a szocialista Kelet-Európa csilivili ékszerdobozában vívtuk meg. Azóta volt egy fordulatos 2-2, egy porig alázós 4-1 és egy esély nélküli 2-0. MK-meccsek után viszont mindig diadalittasan hagyhattuk el a mobil vendéglelátót, hiszen az emlékezetes 2009-es döntő mellett egy másik meccset is 1-0-ra hoztunk ugyanazon év novemberében. Ezekből a statisztikákból egyáltalán nem következik az, hogy nekünk bármi keresnivalónk lenne ma este, azonban újabb futballmodorral élve minden sorozat megszakad egyszer, szerencsés esetben tehát akár ünnepelhetünk is ma este a legkisebb Alföld fővárosában.

Fotók: eto.hu, nso.hu

Fazonszabász a sörfővárosból. Beszélgetés Lukas Zelenkával

Általában tartjuk az alapelvet hogy hivatalos klubhonlapunkkal ne legyen sok az átfedés, a most következő beszélgetést mégis szükségesnek tartom feltenni- lévén a teljesítményével tavaszi szezon számomra legkellemesebb meglepetését szerző Lukas Zelenka volt az interjúalanyunk vasárnap este. A cseh játékmester a kezdeti csikorgó indulást követően igencsak kezd belelendülni a jóba, kecsói szemfüles gólja után a múlt hétvégén a Vidi kapusának okozott kínos pillanatokat mesteri tekerésével. A gyorsasággal véletlenül sem vádolható ám a pályán remekül látó, és a Bozsikba valamiféle játékféleséget és sok modern labdarúgó szakértő által már obsúkrusnak bélyegzett ám számomra pont hogy a játék egyetlen értékelhető momentumait jelentő mozdulatokat, pillanatokat becsempésző prágai irányító tényleg a legszebb karmester-emlékeimet idézgeti meg hétről-hétre, és erre csak habként jön a tortára hogy vasárnapi beszélgetésünk hangulata is remek mementókat hívott elő a saját múltamból. Foglalkozásomnak köszönhetően önjelölt sörnagykövetként voltam olyan szerencsés, hogy a magánutak mellett munkaügyben is sokszor megfordulhattam Prágában az elmúlt 3-4 évben és bizony az ottani munkamegbeszélések végeztével a helyi cseh doktoranduszokkal vagy fiatal kutatókkal az olyan kultikus cseh fővárosi becsületsüllyesztőkben, mint az U Medvidku, az U Kocura vagy az U Hrocha folytattunk oly vidám és hangulatos világmegváltásokat, amikre máig jó visszagondolni. Nos, Lukas habitusa pont ezeket az emlékeket hozta elő belőlem, a jóféle Prazdroj 12-es kapcsán megcsillanó hamiskás félmosolya pedig arról is árulkodott, hogy igazi derék cseh honpolgárként ő is értőn viszonyul az ország leghíresebb gasztronómiai termékéhez. Reméljük, még 1-2 idényen keresztül látjuk őt Kispesten!

–    Először is gratulálok a teljesítményedhez és a remek szabadrúgásgólhoz. Hogy láttad belülről a találkozót?

–    Nagyon rosszul kezdtünk, olyan buta hibákkal amilyeneket egy serdülőcsapatnak sem szabad elkövetnie. Mint a kisiskolások. A második gól bekapása után őszintén szólva azt hittem, 0:5 lesz a vége. Nem játszottunk jól, messze voltunk az ellenfél játékosaitól, nem vettük föl az embereinket. A második góljukat követően viszont felébredtünk, egyre jobban nyomtunk, és kétszer is sikerült szabadrúgásból betalálni, sőt, még további helyzeteink is voltak. A második játékrészben ebben a szellemben próbáltuk folytatni, de már fogyott az erő. A Videoton feljavult, voltak helyzeteik is, jól tartották a labdát. Azt hiszem boldogok lehetünk az egy ponttal, mégiscsak a bajnokaspiráns ellen játszottunk akik igen jó játékra is képesek.

–    A találatod szépségdíjas volt. Rendszeresen lőttél korábban is szabadot?

–    Régóta lövök szabadrúgásokat igen, de itt Kispesten nem ilyen egyértelmű a helyzet, hisz itt van Gege is vagy Norbi és általában ők vannak kijelölve a 16-os környéki veszélyes szabadrúgásokhoz. Ma viszont a szög ígéretes volt és mivel technikás játékosnak tartom magam, odaálltam, elvállaltam.

–    3-4 hónapja vagy már nálunk, Kispesten. Hogy érzed magad a klubnál, hova helyezed a Honvédot a pályafutásodon belül?

–    Úgy gondolom, masszív csapatunk van. Tudunk jól játszani, ám gyakran védekezésre kényszerülünk. Ilyenkor nagyon nehéz végig koncentráltnak maradni, kevés labdát veszíteni. Részemről próbálom a többieket is bíztatni, hogy ne essünk pánikba olyan gyakran, tartsuk meg a labdákat, becsüljük meg, ha nálunk van, nem kell kapkodni, ha már megszereztük, ne szórjuk el, jól passzoljunk tovább. Hát, e téren még van hova fejlődni… Sajnos nagyon buta labdavesztéseket tudunk produkálni… de alapvetően egy jó kis csapat jött itt össze. Maga Budapest gyönyörű, jól érzem magam az országban. A Honvéd egy nagy múltú csapat, óriási tradíciókkal, ezzel tisztában vagyok. Hálás vagyok a klubnak, hogy a pályafutásom egy igen nehéz periódusában, amikor már 10 hónapja nem játszottam, lehetőséget adott, itt pedig folyamatosan pályára léphetek, fontos ez nekem, kezdek magamra találni.

–    Hogy látod a jövődet itt Kispesten? A drukkerek jó része elismerően beszél a játékodról és őszintén megvallva az elmúlt 2-3 évben bizony hiánycikk volt nálunk az ilyen típusú klasszikus karmester.

–    Valóban? Ezt nagyon jól esik hallani, ezeket a dicsérő szavakat (mosolyog). Próbálom a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Jól érzem magam itt és szeretnék még maradni! Persze a mai fociban sosem tudhatod, mit hoz a holnap, bármelyik pillanatban elküldhetnek innen, vagy betalálhat egy visszautasíthatatlan ajánlat. De mondom: jelenleg nagyon jól érzem magam piros-feketében, a szurkolók kedvesek, a csapat jó közösséget alkot. Jó itt élni, Budapesten, a hazám sincs elviselhetetlen távolságban, autóval hamar otthon vagyok… A mögöttem hagyott negatív periódust követően jelenleg nem is kívánhatnék jobb megoldást. Azon vagyok, hogy e lehetőségért cserébe segítsem a Honvédot!

–    Végezetül egy személyesebb jellegű kérdés. Csehországból jöttél, a sör egyik hazájából, és itt nálunk Magyarországon az értő sörrajongók bizony kultikusan imádják a cseh söröket. Te hogy állsz a nemzeti italotokkal, van pl. kedvenc márkád?

–    Hóhó, van, hogyne. Az itt Pilsner Urquell néven futó pilzeni a kedvencem, amihez szerencsére az itteni szupermarketekben is hozzájutok, ami csökkenti a honvágyat (mosolyog). Nagyon meglepett továbbá a magyar konyha. Nagyon ízletes!  Elképesztően bejön. És nagyon finom még a magyar bár…ber…na…hogy mondják magyarul…BOR! Igen, a magyar borok igen finomak.

–    Jó hallani. Remélem a következő szezonban is lesz alkalmunk hasonló témákról elbeszélgetni. Köszönjük a beszélgetést!

–    Én is bízom benne! Köszönöm!

Fotó: lovi.

Mit hoz a fjúcSÖR? – Bentmaradás utáni nyárváró szösszenet

A tegnapi bajnokfricskázással lezárult az idei tavaszunk legnehezebb időszaka. Bár a legtöbben elsősorban a fehérvári tévégyári proletárok fiesztájának elodázását ünnepeltük a csörte után (talán még most is a pályánkon rohangásznának az örömittas, vagy simán ittas vidisták, ha kicsúszik a kezünkből a meccs), még fontosabb, hogy a megszerzett egy ponttal matematikailag is biztosítottuk a helyünket a jövő évi Bohócliga I. indulói között.

Sikerül az a – valóban erőn felüli – hőstett, amelyről bő egy hónappal ezelőtt, a ZTE elleni vereség után álmodni sem mert volna a mezei blogger, vagy szurker. Akkor mindössze két pontra voltunk a kiesőzónától, az alvó ördög vasvillájának hegye bizony erőteljesen kezdte kapirgálni a hátsó felünket. Eztán megmutattuk, hogy – szegény Véber Gyurkáékkal ellentétben – nekünk vannak győztes mentalitású labdarúgóink, sőt – mint az elmúlt százkét évben kiderült – győztes mentalitású klub vagyunk: az utóbbi hat forduló nso-s formatabelláját 4-1-1-es mérleggel vezetjük, ami nem kis bravúr a ZTE-meccs után a klubon belül uralkodó hangulat tudatában.

A bentmaradás tehát zsebben, mostantól csupán sörmeccsek következnek – gondolnánk – azonban korántsem ez a helyzet. A bajnoki élmenők (Paks, Kaposvár, Vidi) ellen hazai pályán megszerzett hét pont után most a sörtabella bezzegcsapataival mérjük össze erőnket. Szerdán és szombaton a Győr, illetve az Újpest lesz az ellenfél, nagy bánatunkra mindkét együttes több mint tízezer palacknyi/doboznyi/korsónyi Borsodival előz meg minket (a pályán reméljük, fordított lesz a helyzet).

A zárófordulós aranyparti kiruccanás után pedig ismét jön a jól megérdemelt pihenés, amely számunkra egy rakat távozót és – remélhetőleg – kevés, de annál pengésebb érkezőt tartogat. Bajner Bálint menesztésével már a héten megkezdődött feleslegesnek bizonyult játékosok Kispestről való evakuálása, és a proszessz nem fog egykönnyen leállni.

„Megtaláltuk azt a tíz-tizenkét embert, akire számíthatunk, a mögöttük lévők fiatalok, vagy olyanok, akik később nem biztos, hogy a csapatnál lesznek” – nyilatkozta mesterünk, Supka Attila tegnap este a sajtótájékoztató után riporterünknek. Az biztosnak tűnik, hogy a másodosztálytól nagy valószínűséggel könnyes búcsút vevő második csapat „fizetős játékosai” – például Haruna, Diallo, vagy a jó öreg Kincses Péter – veszik a kalapjukat, és az is biztosnak tűnik, hogy az első csapatban az utóbbi időben már egyre kevesebb szerepet kapó, a szakmai stábbal nem éppen kifogástalan kapcsolatot ápoló Sadjo baba is új klub után nézhet.

A Rufino-Rouani-Bright-Fieber kvartettért nemigen fáj(na) a szívünk, sőt esetleges távozásukkal hevesebb vérmérsékletű szimpatizánsaink meg is spórolhatnának idényenként néhány doboz nyugtatót. Valószínűleg az epizodista, ugyanakkor – stábunk meglátása szerint – a poéngyáros dumagép szerepében tetszelgő Tomislav Labudovicot sem marasztalják Kispesten, hiszen a Siófokon kölcsönben lévő Novák Alexisz kész a visszatérésre.

„Már elindult az a folyamat az elmúlt időszakban, amikor keressük azokat a játékosokat, akikkel ki tudjuk egészíteni a csapatot, vagy akik meghatározók lehetnek, versenyhelyzetet teremthetnek” – jelezte Supka, korábban pedig azt is megszellőztette, hogy ezúttal a magyar piacon próbál használható spílereket találni. Az újakon kívül Ivancsics esetleges leigazolásával, valamint az akadémistáknak felajánlott profi szerződésekkel (a múlt héten állítólag négy fiatal már aláírta kontraktusát) lehetne bővíteni a keretet. Reméljük sikerül a frissítés, és az őszt egy leheletnyivel erősebb csapattal kezdhetjük.