Tegnap tehát megannyi, hol patetikus, hol pátosszal telített felvezetés után (az elmúlt hetek kb. összes posztjában erről elmélkedtünk vagy sírtunk) végleg véget ért a hosszúra nyúlt »bajnoki év«, most már hivatalosan is. (A szemfülesebb olvasók mindezt a blogfejlécben is észrevehették, hisz KW tavalyi, ünepi kreációja helyett most újat rendelt arculatfelelősünktől a jó Hanta úr). Ilyenkor jó magyar (és RW, de kb veghhantá-t is írhatnék, a blogtárs elmúlt egy évbeni korzóskorlátos öntemetése miatt) szokás szerint most valami brutális síróposztnak kéne jönnie – aki ilyet vár, térjen vissza holnap, én most inkább méltó búcsút veszek a legszebb kispesti évemtől, alapvetően vidáman. „A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni” bővebben
Kategória: Beszámoló
Látványosan kerülni Európát
Van egy elméletem. A lényege, hogy sem a Paks, sem a Debrecen nem akar kijutni az Európa-ligába. Nem klubként, egyénenként. Az Újpest talán, de ugye nekik van még egy kupadöntő is. És akkor vagyunk mi, ahol a tulajdonos állandóan azt hajtogatja, hogy a cél az európai kupaszereplés.
A játékosok nyilván rühellik, kezdhetik korábban a felkészülést, hogy valami isten háta mögötti ország, még a régi Fáynál is ócskább stadionjában, negyven fokos hőségben játszanak, majd egy-két ilyen megpróbáltatás után kiessenek. Eleve rövidke a nyári szünet, alig két-három hét, tényleg a francnak kell Európa.
Mondom, ez csak egy elmélet. Kicsit olyan, mintha a harmadik helyre még esélyes csapatok összezárnának, és tolnának minket, az egyedüli akarókat feljebb. Szeretnek veszélyesen élni, hiszen ha a Fradi, Videoton, Vasas hármasából nulla ponttal jövünk ki, az ugyanúgy nem meglepetés a magyar bajnokságban, mint a kilenc.
A tegnapi napunkba mellékesen belefért egy mérkőzés is
mielőtt bármibe is belekezdenénk, szeretném megköszönni az iváncsai Surda Sörözőnek, hogy ott lehettünk a meccsen. nem szponzorált tartalom: történet.
– Ti jártatok már Beloianniszban? – kérdi sofőrünk a hatos úton. Elsuhanunk egy zöld tábla mellett, jobbra. Korán indultunk, időnk van bőven, akár meg is nézhetnénk. Talán lesz egy kellemes hely, ahol jók vagyunk egy pohár sörre.
– Mennyire van a főúttól? – Ránézésre 7-8 kilométer, de előtte még itt van Iváncsa. – ránézünk az óránkra, igazából mégsincs olyan sok időnk, ha itt találunk egy kedves helyet, akkor legyen az.
– Kicsit még menj, és jobbra, az egyik keresztutcában lesz a Surda Söröző.
Zene lehalkít, tényleg, Surda? Tökéletes. Kanyar.
„A tegnapi napunkba mellékesen belefért egy mérkőzés is” bővebben
Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor
Az egyébként is relatíve halovány bronzérmes terveink egy hete némileg erősödni látszottak, legalábbis a lelki tényezőket tekintve: végre ismét idegenbeli siker, klasszikus Eppel-Lanza gólduó, Bognár finom részrehajlásának kivédekezése a záró 20 percben, végre kisimult arcú Supka nyilatkozat, satöbbi, satöbbi. Vidáman jöttünk haza, na. Sőt, tegnap mind jómagam, mind Tesóm, mind az örök pesszimista Fater, de még a szimpatikus salgótarjáni drukkerkollega, akivel a meccsen szoktunk összefutni, egyetértettünk abban, hogy itt ma, nem tudjuk hogyan, de nyerni fogunk. Szívesen írnám, hogy Hanta is osztotta ezt az érzést, ki is olvasom valamennyire a tegnapi beharangjából, de mégsem merek nyilatkozni a nevében. No, hát ilyen előzmények után, jó kispesti forgatókönyv szerint nem is jöhetett más, mint amit tegnap átéltünk.
„Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor” bővebben
Azt hiszem, tavasszal eddig ez volt a legjobb
…és persze mondhatjuk, hogy nem volt magasan a bázisszint ehhez a megállapításomhoz, amivel nem is nagyon tudnék vitatkozni. Ettől persze a magam értékítéletében az állítás igaz, és emiatt nem is nagyon bánkódnék. Végre győztünk, végre voltak gólhelyzetek, végre voltak momentumok. Meg izgalom a végén. Ez kell a jó (jobb) meccsekhez, nem?
Minden ízében tipikus
Egyszerűen nem tudom mással kezdeni a posztot, mint a közléssel, amit már számtalanszor elsütöttem e párosítás beharangozói, beszámolói, kommentárjai során a blog eddigi, közel 8 éve alatt (hiába, aki ennyi év után is újra és újra szűz témákat tud felhozni, az a blogírás Zelenkája vagy Lenzfém Dávidja lenne, és én nem vagyok az): nem szeretem az Újpest ellenieket. „Minden ízében tipikus” bővebben
Ebben a meccsben egyszerűen nem volt több, viszont rámutatott egypár strukturális hibára
Felcsút – Honvéd 1-1
- Lanza nagyon hiányzott.
- Nagy Geri 4 prez!
- Nagyon rövid a padunk, főleg a középpályára,
- de egy harmadik-negyedik csatár is elférne.
- Félelmetesen sok gólt kapunk rögzített helyzetekből.
- Kezd stabilizálódni a játékunk és legfőképp a védekezésünk.
- Nem sikerültek a bajnokságra tervezett igazolások.
Nagyjából így foglalható össze az elmúlt pár nap, és maga a felcsúti meccs.
„Ebben a meccsben egyszerűen nem volt több, viszont rámutatott egypár strukturális hibára” bővebben
A meccs, amire Öcsém mondaná: „nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt
Azt hiszem, ezzel a címadással elnyertem ezen a héten a „Legjobb Fanta úr Epigon” két kézzel sodort cigivel díszített ezüst Aranyászok konzervdoboz díját, de elnézést mindenkitől, frappánsabbra most nem futotta. És bizony valahol a csapat is ezt dünnyögheti felénk: „Bocs, srácok, mindent megtettünk, de frappánsabbra most nem futotta„. Sajnos pontra sem. Mégis, ha megnézem ezt a meccset, meg a múlt szerdai, debreceni MK-t, most még értetlen düh sincs benne. Tényleg megpróbáltuk, tényleg pariban voltunk sokáig, tényleg ennyi van bennünk. Most.
Ja, és azt ér mondani, hogy Huszti Szabi is egy dölyfös kis gólyatöccsé nemesedett a fehérvári madárrezervátumban, az alattomos struccot megszégyenítő rúgásokat/lökéseket osztogató exválogatott haverja mellé? Ha nem ér, akkor is mondom. „A meccs, amire Öcsém mondaná: „nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt” bővebben
Megjött a tavasz – 3 hét késéssel
Végigszenvedett, végigbrusztolt meccs, kevés fantázia, görcsös akarás, egy adag szerencse (igaz, ez nagyrészt kiérdemelve), 1-2 kulcsemberi villanás, végül behúzott meccs.
Csodás futballidő, hol borongós, hol napsütéses, de alapvetően száraz április délután. Fű- (mármint gyep-), szotyola, zsírosdeszka- és hagymaillat a Bozsikban. Megjött a tavasz.
Ha ezt a két bekezdést 3 hete írhatom le, most már kiegyenesedett csapattal, vidáman készülünk az MK-elődöntőre és élvezzük az évszakot a maga teljességében. Kár, hogy mindkét aspektus késett jó 21 napot. „Megjött a tavasz – 3 hét késéssel” bővebben
Minden pátosz nélkül mondom, de hosszú afterparty után véget ért a bajnoki év
Tegnap Debrecenben rövid úton berekesztettük a 2017/18-as Magyar Kupa-menetelésünket. Elkeseredésből írhatnám, hogy az egész érdemi idényünket, de azért még csak van pár forduló és csodák is léteznek (lásd a tavalyt). Persze idén… na mindegy. Ha tegnap a meccs után a kezembe nyom valaki egy tabletet, vagy ha hazaérve nem esek össze az ágyamra lefáradva, és a laptopom az ölembe veszem, valószínűleg olyan beszámoló születik, ami kielégíti kommentelők pesszimistább szárnyát, csapat-földbedöngöléssel, nincs jövőnk szólamokkal, Hemy és Supka takarodjon-okkal. Ma reggel viszont inkább csak kis üresség van bennem.
„Minden pátosz nélkül mondom, de hosszú afterparty után véget ért a bajnoki év” bővebben