Beszámoló // Csak a Kispest!

Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!

Trademarkosan tré RW fotó címképnek a meccsvégi extázisról, featuring Loctite könyöke

Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.

HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben

A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába

Szokásos RW címkép, de eddig mindig bejött…

Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?

De kezdjük az elején… „A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben

Nem arról volt szó, hogy idén inkább hagyjuk a fehér mezt?

3. // Haladás – Honvéd 1-1
6. // Vasas – Honvéd 2-0
8. // Mezőkövesd – Honvéd 3-1
16. // Paks – Honvéd 1-1
22. // Videoton – Honvéd 3-0
28. // Vasas – Honvéd 1-0

Ezeket a meccseket játszottuk eddig fehérben – két döntetlen, négy vereség, ami az összesnek (nyolc) egész pontosan a fele.

Lehetne jönni azzal, hogy idegenen nem megy nekünk, és a fehér az idegenbeli mezünk, de fájó, az igazság az, hogy a sárga is idegenbeli, mégis hozott egy négy meccs, három győzelem mutatót. Hoppáka. „Nem arról volt szó, hogy idén inkább hagyjuk a fehér mezt?” bővebben

Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!

A Tábor előtt ünneplő csapat: megszokott kép tavasszal, hihetetlen…

Nagy szerencse, hogy a mai beharangot Hanta vállalta át, így nem kellett az olvasókat lefárasztanom a szokásos tavasz közepi felvezetőmmel, miszerint ha Húsvét hétvége szombatján játszunk itthon, úgyis nyerünk. Elcsépelt beharang helyett így jön a mostani beszámoló, igaz, a lényeg ugyanaz, hiszen persze nyertünk, Húsvét, Paks, ez ilyenkor mindig győztes kombó, pedig nem így nézett ki előtte, ugye. „Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!” bővebben

Ahogy a mondás tartja: nem csatát, háborút kell nyerni

Kétszer éreztem ebben a bajnokságban azt, hogy teljesen sansztalanok vagyunk, hogy képtelenek vagyunk összeállni, hogy valami nem stimmel: a Videoton ellen Felcsúton, és tegnap, Mezőkövesden a Diósgyőr ellen.

Pedig nagy reményekkel indultunk útnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasóterméből. Speciel én évek óta nem jártam ott, azonban most kellett a Magyar Építőművészet egyik 1973-as számából egy cikk, szóval kénytelen voltam. A recepciónál aztán összefutottam egy kollégával, akivel történetesen amúgy is találkoztam volna két órán belül, a Stefánia úton, hiszen onnan indult a közös kocsink Kövesdre. Minden összeér mindennel.

„Ahogy a mondás tartja: nem csatát, háborút kell nyerni” bővebben

Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!

Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) „Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben

A tavasz legszebb pillanata*

Ötször játszottunk ebben a szezonban a Fradival (3 bajnoki, 2 MK), és a zöldek mindahányszor botrányos formában próbálkoztak ellenünk, hogy aztán hol a mi kishitűségünk/balf.szságunk, hol a játékvezetés, hol a hosszabb kispad mégis mindig FTC-sikert hozzon, mint valami axióma. Ez négyből négyszer igaz is volt, ötödszörre azonban már nem bírták el IX. kerületiek a „fantáziátlan játék egy-két sztárral” kamutaktikára építkező Doll-i taktikanischer Lösung-ot, ugyanis mi n+1 helyzetünkből most végre nem csak egyet kihasználva, láss csodát, hazaküldtük sírni a pöffeszkedő díszklubot. Mondanám, hogy nem hiszem el, de hát bakker: a saját szememmel láttam.

„A tavasz legszebb pillanata*” bővebben

A második félidei visszaállás meghozta az eredményét

Sommás összegzésem ennyi a tegnapi estéről. Ezen felül Kassai, jó szokásához híven, vétett ellenünk egy döntő hibát, ami miatt a mérgem nem csitul, de akkor is, ha egy félidőt ilyen szép pariban lejátszunk a lilákkal, mi a pékért kell már a második félidő elejétől kisszögletezni, illetve bekkelni a kapufánkkal a hátunkban? Persze lehet, hogy ennyit bírtunk, nem tudom. Nem tudom… „A második félidei visszaállás meghozta az eredményét” bővebben

Zsótér, Kassai, Dark feat. KC & The Sunshine Band

Ha három kulcspillanatba akarjuk sűríteni az újpesti 1-1-et, akkor egyértelmű, hogy Zsótér gólját, Kassai hülyeségét és Dark bénázását kell kiemelnünk.

Ha pedig nem kulcsillanatokról beszélünk, akkor kopaszozni kéne, mert valahogy nem akart működni a játékunk, iszonyat beszariak lettünk a második félidőre. Pedig nem rossz ez az erőltetett 5-3-2, megadja a nyugalmat a kivárós focinkhoz. Csak nem kéne ennyire szétesni.
„Zsótér, Kassai, Dark feat. KC & The Sunshine Band” bővebben

Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő

A kapu mögött konténer-, a lelátón hangulat-rengeteg (fotó: RW)

Annyira megnyomott a szombat, hogy muszáj volt valami jó fociélménnyel lehiggasztanom magam, így vasárnap reggel felcsaptam az NB3-mas menetrendet. ESMTK idegenben, áhh, BKV itthon, hm, érdekes. NB2? Na! Sori-Békéscsaba rangadó. Egy meccs, ahol nem kell izgulni, ahol csak focihangulatért (magyarfoci- hangulatért) megyek, más nem is kell. Így hát elindultam. „Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő” bővebben