Beszámoló // Csak a Kispest!

Paksi füles (bocs…)

Endi itt ura a helyzetnek. Mindez rólunk és a meccs egészéről kevéssé mondható el. (fotó innen: nso.hu)

Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg. „Paksi füles (bocs…)” bővebben

Kettőből kettő!

Az ilyen jeleneteket nem fogjuk megunni soha (1909foto.hu)

Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.

De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben

Meccsélmény!!!444!!4

Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.

Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? „Meccsélmény!!!444!!4” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy „végre vége„, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és „még egy ilyen szar félidényünk nem lehet„.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. „Happy (?) End” bővebben

Egy szezon a hímtag rossz végén

[gfycat data_id=”VainGraciousIcelandichorse”]

Szegény embert még az ág is húzza, szokták volt mondani. Jah, lehet így is, modorosan, meg lehet úgy is, ahogy az élőbeszédben valójában: stabilan a fasznak rossz végén állunk. Ez egy ilyen év.

„Egy szezon a hímtag rossz végén” bővebben