Mastodon

Kategória: Csak

Bozsik #98

Vannak ugye a dolgok, képzetek, amik meghatározzák a személyiségünket, világlátásunkat, és úgy általában minket. Másokhoz hasonlóan, nálam is létezik néhány sarokpont, mindennek az origója, ahonnan eredeztetni tudom magamat, és Bozsik, valamint amit Bozsik képviselt, és igen, ebbe beletartozik a kommunista parlamentbe beültetett Bozsik is, szóval nekem Bozsik, illetve a Bozsikhoz társított képzeteim* mindenképp a fontosabbak között helyezkednek el.

*_ Bozsik nagyon ritkán szólalt meg nyilvánosan, így szinte bármit, és tényleg bármit hozzá lehet társítani, tetszőleges szintig fokozhatom a magamban kialakított pozitív karakterképét. A személyes Bozsik-kultuszom mellé egyedül Mayer Béla alakja volt képes felnőni, de róla kicsit később.

„Bozsik #98” bővebben

Tizenegy éve még azt írtuk, hogy Marco Rossi jött, látott, és győzni látszik. Aztán eltelt tizenegy év.

Kíváncsiságból kikerestük, mégis miféle sületlenségeket írogathattunk Rossiról 2012 nyarán, miután frissen kinevezték a Kispest edzőjének. Nagyon furcsa látni, hogy egy szinte a semmiből érkezett figura, aki tizenegy éve legfeljebb pár embert mozgatott, most az ország egyik legismertebb, és legelismertebb arca.

„Tizenegy éve még azt írtuk, hogy Marco Rossi jött, látott, és győzni látszik. Aztán eltelt tizenegy év.” bővebben

Hurrá, Richlordnak csaknem fél év után lett végre csapata

Őszintén sajnáljuk az MTK-t.

Augusztus végén, a nyári átigazolási szezon utolsó hetében futottunk egy kört a télen és tavasszal távozó játékosaink, edzőink és egyéb jellegű szakembereink sorsával kapcsolatban, hogy mégis mi lett velük?

Azóta eltelt közel három hónap, nézzük, mi változott.

„Hurrá, Richlordnak csaknem fél év után lett végre csapata” bővebben

Csertői

Igazából most az a meglepetés, hogy nem történt meglepetés.

Valamikor el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Mármint egy komolyabb visszatáncolásnak az elmúlt évek ámokfutása után. Csertői a Metalcom-éra alatt kinevezett edzők viszonyában kiemelkedően érti a magyar focit, stabilan dolgozik/dolgozott benne, relatíve eredményes, és ha olyan a környezet, akkor évekig marad egy helyben.

Nyilván, Csertőiről először mindenkinek az a bizonyos 1998 novemberi Kispest-Fradi jut eszébe, amikor Mátyus csúszott rá a lábára. A legendagyáros Bodnár Zalán szerint ez volt egyben az utolsó NB I-es meccse, azonban ez egyáltalán nem igaz, mert áprilisban visszatért. Az viszont igaz, hogy az ekkor már harminchárom és fél éves játékosnak a következő idénytől nem volt hely az NB I-ben. (Bodnárról sok mindent elmond, hogy egészen korán bevállalta a Felcsútot, és tolta onnan a kultúrpolitikát, majd azóta is Szöllősi feneke környékén kell keresnünk, ha ilyesmire vetemednénk.)

De visszatérve Csertőire, reális döntésnek kell értékelni a kinevezését. Nincs ebben semmi várakozás, hiszen ilyesmi luxussal Kispesten már jó ideje nem próbálkozunk, pusztán egy keresztmetszeti helyzetleírás van: reális döntés.

Egy edző, akinek van tapasztalata, dolgozott már hosszabban egy klubnál, ismeri az NB II. logikáját, és elvállalta annyiért, amennyit kínáltunk neki, illetve elvállalta azzal a stábbal és feltételekkel, amit adni tudunk.

„Csertői” bővebben

Egyetlen szót írj kommentbe: kit tudnál elképzelni edzőnek?

Hagyjuk az olyan irrealitásokat, mint Guardiola, Rossi vagy Tihy (sic!), itt jó esetben házon belülről, vagy a munkanélküli magyar edzőkből lehet válogatni. Hogy pár példát mondjak:

  • házon belül // Bene Ferenc, Kurucsai Milán, Masaryk Martin, Vass László
  • kívülről // Csertői Aurél, Gálhidi György, Gera Zoltán (ha már úgyis az U21 válogatott fele itt játszik), Márton Gábor, Pető Tamás, Supka Attila, Török László, Waltner Róbert

Szárnyaljon a fantázia! (Amíg lehet.)

„Egyetlen szót írj kommentbe: kit tudnál elképzelni edzőnek?” bővebben