mert célunk csak egy van
Czuczi – Botka, Lovric, Polyák – Diarra, Csábi, Lőrinczy, Zivanovic – Daru, Bonazzoli, Lupoli
csere: Kovács János, Délczeg, Vólent(dőlt betűvel azok, akik csak próbajátékon vannak valahol; félkövérrel a végleg távozók)
Itt tartunk az átigazolási szezon nagyjából felénél. Összefoglalom a lényeget.
Új kedvenc mondásom lett Kispestről: MINT AZ KÖZTUDOTT. Így, félkövérrel, nagyban, az internetes szleng szerint ordítva.
Új kedvenc mondásom lett Kispestről: MINT AZ KÖZTUDOTT. Így, félkövérrel, nagyban, az internetes szleng szerint ordítva.
Mint az köztudott. Bakker, mennyi mindent jelenthet. Például az ég kék, mint az köztudott, a túró rudi meg étcsokisban finomabb, ahogy az szintén köztudott (mint). Meg Pisont István is a legnagyobb király, mint az köztudott, és még egy csomó mindent tud a köz, elég csak a Himnusz középső soraira gondolni (Király Linda nem köz), vagy Csongrád megyére, aminek a székhelye Szeged. Ez ilyen műfaj.
Ami viszont egyáltalán nem köztudott, az mondjuk az, amit a Bp. Honvéd, mint klub egyáltalán nem kommunikál a nép felé. Például a tulajdonos legújabb blogbejegyzése szerint el kell fogadnunk, hogy köztudott Youla és Traore szerződtetése.
Vagy nem.
…mert…mert nem lehet RW poszt nélkül hagyni e hírt.
Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.
Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen. “Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…” bővebben
Nem elég, hogy a saját csapatáról kell gondoskodnia, nem elég, hogy bajnokaspiráns csapatát kell győzelemre vezetnie a bajnokság hajrájában, a DVSC tulajdonosának még arra is jutott ideje, hogy összeesküvést szőjön velem az utolsó fordulóban megrendezésre kerülő DVSC-Budapest Honvéd FC mérkőzés kapcsán. Legalábbis a rangado.hu elnevezésű, jól értesült internetes honlap szerint. Jól értesült, írom, mert a honlap nem csak arról tudósít, hogy Szima Gábor felvette velem a kapcsolatot az összeesküvés kapcsán, hanem arról is, hogy ez egy „több helyről megerősített információ”. Nahát, mi is ez a „több helyről megerősített információ”? Hát az, hogy a Debrecen elnöke szeretné, ha a vendég szektort nem kellene megnyitnia, mert így ütköző zónára sem lenne szükség, és több hazai szurkoló tudna részt venni a bajnokság utolsó mérkőzésén, amelyen a Debrecen esetleg már mint bajnok lép pályára. […] Szima Gábor sohasem kérne ilyet, és én meg sohasem egyeznék bele ilyesmibe. […]
részlet Hemingway nb1.hu-nál vezetett blogjából
“Csak mondanám, hogy minden híreszteléssel ellentétben, Hemibá nem szurkolóellenes!” bővebben
mégmielőtt
Vannak posztok, amelyek egyszerűen kikívánkoznak az emberből. Ez is egy olyan lesz.
Vannak posztok, amelyeket könnyű félreérteni, és hogy ezt elkerüljük, szeretném előre leszögezni, egyáltalán nem célom a Hemingway-éra általános érvényű pocskondiázása. Egyszerűen az van, hogy elfogadom, végre van egy felelős tulajdonos a klub háta mögött, ami alapvetően egy jó dolog, miközben itt vagyok én (mi), a szurkoló, akinek előfordulhat, hogy nem tetszenek bizonyos dolgok.
Tegnap villámcsapásként jött a hír, hogy Marco Rossi lemondott posztjáról és távozik Kispestről. Kommunikációs világbajnok klubunk nyilván egy kimerítő, minden részletre kiterjedő, 4-5 soros kommünikével tárta a nyilvánosság elé a hírt, aztán azóta se kép, se hang. Pedig maga a közlemény, illetve az egész szitu tele van kérdőjelekkel – méltó zárása ez, mondhatnánk fanyarul, Rossi kispesti érájának: az edzőének, akinek személyisége kérdőjelek sorát állította fel, és hagyta megválaszolatlanul bennünk. “Búcsúzik a kérdőjelek edzője” bővebben
bevallom, én is mancsóztam mancsó becserélésekor, mancsó szinte minden labdaérintése után és helyett. mancsóztam akkor is, amikor sárgát kapott, és mancsóztam akkor is, amikor az öltözőfolyosó felé indult. mancsóztam, mert mancsózni kellett.
Ilyen is rég volt már, hogy a felhorgadó szurkolói kritikára ilyen gyorsan érkezzen (tudjuk, indirekt, de legalább érkező) reakció a klubtól… akarom mondani Rossitól. És most végül is mindegy, hogy tényleg a makkant talján higgadt le hétfő reggelre, és baktatott fel a klub médiaszakosaihoz kezét tördelve, kis cetlijével, amire a levél szövegét skiccelte fel (egyébként az a kemény, hogy akár még ezt is kinézzük a szeszélyes Misterből, de valljuk meg, picit sántít a kép), akár föntről oktrojálták rá a bocsi-levelet, azért ez egy örömteli fordulat. “Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?” bővebben
…pedig már kezdtem megbarátkozni a srác jelenlétével. Ugyan mint konkrét futballista, használhatatlan a csapat számára, ám a szünetekben , ha már a majorettlányok két évvel ezelőtti, Újpest elleni hazai derbi (Zelenka utolsó itteni jelenése – könnyhullatás) óta csak elvétve fordulnak elő a Bozsikban, szóval a szünetekben legalább volt egy kis show, amin kis társaságunk kuncogni tudott. Nevezetesen az edzés helyetti zoknibűvölés, a lipcseis harisnyaméret pontos belövése, a tessék-lássék nyújtások, majd a sportszárigazításhoz való gyors visszatérés, két körömpassz a benga honfitárssal, akit azóta hazaüldözött a kegyetlen lelátó és Rossi józan esze, aztán újfent a sípcsontvédő csekkolása, rendben áll-e a készség. “Napi Máncsó” bővebben
