Kár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk. „Végre (?) vége” bővebben
Kedvenc nyári témánk: menjen vagy maradjon?
Job > Testardi, de vajon ennyi elég-e ahhoz, hogy maradjon?
A históriáskönyv kedvéért
…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. „A históriáskönyv kedvéért” bővebben
Nem láttam, meséljetek, milyenek voltunk?
Az esküvő fasza volt, szép volt, meghatódtam meg minden, ellenben egy korty alkoholt annyit sem ittam, mivel bőven tartott egy hibás pénteki gondolatból fakadó másnaposság. Mindegy, majd utólag bánkódom rajta.
De ti is meséljetek! Mi volt az MTK ellen? Érdemes megnézni felvételről? Vagy elég csak látnom a gólokat? Vernes milyen volt kezdőben? Ignjával mi lett, hallom megsérült?!?! A játékunk?
Nekünk nyolc?
Sírok.
egy. Nem leszek ott az MTK elleni hazai szezonzárónkon, hosszú-hosszú évek óta először kihagyva egy meccset a Bozsikban, mert
kettő. Az egyik legkedvesebb barátomnak bekötik a fejét, és őt valamivel régebb óta ismerem, mint a legutóbbi hiányzásom (egy Siófok elleni hétközit nemes egyszerűséggel elfelejtettem), tehát ő nyert. Meg amúgy is illem, elvárások, satöbbi.
Szóval ez van.
Csak mondanám, hogy minden híreszteléssel ellentétben, Hemibá nem szurkolóellenes!
Nem elég, hogy a saját csapatáról kell gondoskodnia, nem elég, hogy bajnokaspiráns csapatát kell győzelemre vezetnie a bajnokság hajrájában, a DVSC tulajdonosának még arra is jutott ideje, hogy összeesküvést szőjön velem az utolsó fordulóban megrendezésre kerülő DVSC-Budapest Honvéd FC mérkőzés kapcsán. Legalábbis a rangado.hu elnevezésű, jól értesült internetes honlap szerint. Jól értesült, írom, mert a honlap nem csak arról tudósít, hogy Szima Gábor felvette velem a kapcsolatot az összeesküvés kapcsán, hanem arról is, hogy ez egy „több helyről megerősített információ”. Nahát, mi is ez a „több helyről megerősített információ”? Hát az, hogy a Debrecen elnöke szeretné, ha a vendég szektort nem kellene megnyitnia, mert így ütköző zónára sem lenne szükség, és több hazai szurkoló tudna részt venni a bajnokság utolsó mérkőzésén, amelyen a Debrecen esetleg már mint bajnok lép pályára. […] Szima Gábor sohasem kérne ilyet, és én meg sohasem egyeznék bele ilyesmibe. […]
részlet Hemingway nb1.hu-nál vezetett blogjából
„Csak mondanám, hogy minden híreszteléssel ellentétben, Hemibá nem szurkolóellenes!” bővebben
Tisztelet a hősöknek – III. A rekorddöntők
A győri meccsről illenék valamit írni, jogos a kritika, csak éppen idő nincs nagyon rá jelenleg. Ellenben arra van, hogy ha nem is szégyenfalként, de legalább egy tablóként rögzítsük azok névsorát, akik összehozták a Kispest és a Honvéd történelmének leghosszabb vereségsorozatát.
Tisztelet a hősöknek – I. A szurkolók
Kisebb sorozattal készülünk a mai napra, amelynek csak egy fejezete a 7/7-et hozó csapatunk történelmi rekordja. Az első rész a szurkolókról és a családbarát körülményekről fog szólni.
Kezdjük azzal, hogy a családbarát jelző csak a hazaiaknak szól, vendégben családot úgy néz ki sehol és senki nem akar látni. Vagy lehet, máshol igen, Győrben biztosan nem.
Kibeszélő Győrre
Azt most még nem tudom, hogy lesz-e külön poszt a győri meccs elé, de az biztos, hogy ezt kiteszem, és akkor alatta lehet lamentálni olyan témákon, mint:
- Ki kezd a kapuban? Szabi, Szemerédi, Czuczi?
- Lovric és Ignja játszik vajon? Három meccs lehet hátra a kispesti pályafutásukból, szóval Kovács János, Navarro vagy Bobál Dávid lassan adja magát.
- Nagy Geri kezdő lesz? Múlt héten valami kisebb betegsége miatt maradt ki. Kapacina?
- Zsivány? Padon?
- Bobál Geri újra kezdő középcsatárban? Összejön végre az első gól?
- Prosser, Holender, Vernes?
- Lőrinczy legalább a padra odafér? Daru? Sundas?
- Job és Daud közül kezd bárki?
- Kik lesznek a padon? Botka, Csábi, Mensah kap néhány percet?
- Már a jövő csapatát építjük, vagy valami átmeneti katyvaszt látunk majd?
Szóval ilyesmik.
Történelmi mérkőzés következhet, kedves barátaim
1916 óta, vagyis egy idény kihagyással csaknem száz éve szereplünk a magyar (és egy ideig a világ-) futball élvonalában, de ilyet még dédapáink sem láthattak: sorozatban hét bajnoki vereség lehet a következő megdöntött klubrekordunk. Mondjuk, inkább ne legyen.