Nyolcvanegy. A debreceni lesz sorozatban a nyolcvanegyedik tétmeccsem megszakítás nélkül a Kispest nagycsapatával. Legutóbb még 2021. február 27-én, a Covid idején hagytam ki egy Felcsút-Honvédot. Mivel egyáltalán nem meglepő módon visszautasították az akkreditációs kérelmem, le sem utaztam, mert nem értem volna haza a járvány második hulláma miatt újra bevezetett kijárási tilalom kezdete előtt. (Főszabályom ekkoriban a szabályok betartása volt, és kijárási papírt csak akkor írtam magamnak, ha volt akkreditációm egy mérkőzésre. Ha kintről be lehetett látni egy stadionba, és hazaértem megfelelő időben, akkor akkreditációt sem kértem feltétlen.)
„Görcsösség, napok, galambok” bővebbenEgyrészt örülünk, másrészt szintén örülünk, és harmadrészt kérdezzük csak meg: miért kellett eddig várni?
Tegnap érkezett a szomorú hír:
közös megegyezéssel szerződést bontott a klub Mitroviccsal.
Egészen mostanáig meg sem tudtunk szólalni, annyira megdöbbentünk. A csapat egyik legtapasztaltabb játékosával, az idei keret abszolút alapemberével, a csapat agyával, az edző legfontosabb emberével. Mi lesz így Klafuriccsal, előfordulhat, hogy innentől neki kell majd meghoznia a döntéseket egyes egyedül? (Basszus, pont amikor kéne, nem találom azt a képet, pedig rendre szembe szokott jönni, és Klafuric és Mitrovic van rajta, ahogy egyeztetnek a partvonal mellett. Egészen ikonikus darabja az idényünknek.)
„Egyrészt örülünk, másrészt szintén örülünk, és harmadrészt kérdezzük csak meg: miért kellett eddig várni?” bővebbenKettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik
Amennyiben Debrecenben Klafuric ül a Honvéd padján, akkor beállítja a Sannino rekordját a Metalcom-érában, és ő lesz a második edzőnk, aki egy idényen belül 19 NB I-es meccsen dirigálhatja csapatát a helyszínről.
És ha már statisztikák, akkor itt egy másik:
Szevasztok.
„Kettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik” bővebbenAhogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén
Honvéd – Kecskemét 1-0
Egyszerűen érthetetlen, hogy ebben az idényben Kerezsi 444 percet kapott, ezalatt lőtt három gólt és kiharcolt egy tizenegyest, miközben a Komoly Igazolás Ennin 1118 perc, két gól, egy gólpassz.
Namármost. Kerezsi tavaly nyáron is kéznél volt, mégis igazoltunk három szélsőt (Domingues, Ennin, Samperio), majd látványosan nem számoltunk vele. Perceket is alig kapott, majd tavaszra, miután nem igazoltunk a télen, és miután távozott Nagy Dominik, és már láttuk, hogy mire képes Ennin, inkább lepattintottuk Siófokra – mert nem kell. Komolyan, erre mi az épelméjű magyarázat?
„Ahogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén” bővebbenA fületekre lenne most szükségünk
A ZTE-Felcsúton az első félidőben történt, vagy nem történt valami, és ennek megállapításához kérjük most a segítségeteket. A következő az állítás:
A meccs 36. percének elején a felcsútiak színesbőrű csatárát meghuhogta a zalaegerszegi szurkolók egy része.
Egerszegen, huhogás, ráadásul hazai szektorból? Ki hallott már ilyet? Nyilván hülyeség.
„A fületekre lenne most szükségünk” bővebbenA kiesés aktuális kérdései #30
Nem alakult valami jól nekünk a forduló, ugyanis nyert a ZTE, és ezzel kiszállt a versenyből. Ráadásul pont a Felcsút ellen, és ezzel nekik is messze, vagyis négy pontra került a dobogó, így kérdés, mennyire fognak megszakadni hétvégén a Videoton ellen? (Innen két út lehetséges, ha nyernek, akkor az utolsó fordulóban is lehet számukra tétje a Honvéd elleni hazainak, ha viszont kikapnak, akkor ennyi volt a bajnokságuk, mert ötödiknél rosszabbak csak nehezen lehetnek.)
További nemjóság, hogy a Videoton nem tudta megverni a Kövesdet, pedig úgy számoltunk, hogy a sorsolását elnézve, a Videoton azért a mi szintünkön bőven szerez majd pontokat, tehát a Kövesdet kell a minimumon tartani. Erre a Kövesd pontot szerzett. A matek tehát három csapat maradt (ZTE ki, Vidi be), azonban bármennyire is szar a Videoton, továbbra is nehéz elhinni, hogy a relatíve könnyű sorsolásuk ellenére képesek legyenek kiesni.
(Zárójelbe: egy normális évben simán tudnék a kiesésüknek szurkolni, hiszen mégis a Videoton, azonban nerfociban kisvárosok és falvak vannak az nb1-ben, miközben a hagyományos klubok vagy gazdátlanul tengődnek, vagy idiótákra bízták őket. Ilyen helyzetben inkább essen ki a Kövesd.)
„A kiesés aktuális kérdései #30” bővebbenA meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda
Honvéd – Kecskemét 1-0
Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.
Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.
Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?
„A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda” bővebbenHetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,
Honvéd – Kecskemét @ Bozsik, 18:30
mert a képlet továbbra is igen egyszerű: nyerni kell!
Négy meccs maradt hátra, itt már nem elég a fogadkozás, hogy majd legközelebb, itt már nem elég örülni az egy pontnak, itt már kevés az, hogy a többiek megteszik nekünk a szívességeke. Folyamatosan a vonal alatt vagyunk, ha mi nem nyerünk, akkor szart sem ér az egész.
Történelmi bűnre készül ez a csapat, és egy – rendesen kicsavart valóságértelmezéssel – mindössze abban reménykedhetünk, hogy mint szinte mindent, ezt is képesek lesznek valahogy elb*szni.
„Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,” bővebbenA kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok
Osztályozókönyvek vs Újpest, Kisvárda.
Sajnos van egy nagyon rossz szokás Kispesten, mégpedig a fiatalokkal takarózás. A jelenség nem új, emlékezhetünk, Supka 2019-ben telerakta a botladozó csapatát fiatalokkal a kupában oda–vissza a Tiszakécske ellen, majd a széttárta a kezét: velük sem megy. A fakótól a nagycsapathoz beugró Pisont valóban hitt a srácokban, azonban jött Horváth Feri, és vele egészen más szintre került a mellőzés.
Kezdődött ott, hogy kilenc évet(!) és 293 bajnokit(!) követően nála játszottunk először végig meccset akadémiai nevelésű játékos nélkül, majd amikor összegeztük a fiatalperceit, akkor saját nevelésként szinte csak az akadémia előtti időkből származó Hidit találtuk. Aztán ahogy nem jöttek az eredmények, és egyre kínosabb lett, hogy még mindig nem rúgták ki a haverok, akkor egy MTK elleni hazain, a 89. percben, 2-0-ás vezetésünknél behozta Szűcsöt (aki rögtön elment a szélen) és Kerezsit (aki beadta, és Lukic belőtte). Nagyjából ennyi lett volna Feri története a fiatalokkal, ha
„A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok” bővebbenLerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!
Lement 29 forduló a bajnokságból, és állunk ott, ahol állunk, viszont legalább újra alkalom nyílt felmelegíteni a kérdést:
mégis ki(k) miatt történik ez a szarság velünk?
A magyarázatok egy része természetesen rögtön megteremti a saját értelmezéséhez szükséges ideáltipikus környezetet, vagyis feltételezi, hogy minden rendben a klubnál, és a padon megfelelő szakmai stáb ül, tehát egyértelműen a játékosok között kell keresni a felelősöket.
Innen aztán szétválnak az utak: fiatalokra és légiósokra, egyedül azt a tényt negligálva, hogy a csapatban tavaly nyár óta sokkal inkább a frissen igazolt légiósok játszanak, mint a fiatalok, és nehéz azt elképzelni, hogy mégis ezen szűk kisebbség (a fiatalok) ellenére vagyunk rosszak, hiszen a zseniális igazolások csak ennyire képesek ellensúlyozni a hiányosságaikat. Bezzeg, ha nem játszanának a fiatalok, minden sokkal, de sokkal jobb lenne.
A történettel mindössze egyetlen bibi van: a fiatalok alig játszanak. Amíg az új igazolások az összes játékidő 42,8 százalékát adják, addig a fiatalok a 18,5 százalékát.
„Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!” bővebben