mert célunk csak egy van
A mai napon hivatalosan is eldőlt, hogy jövő héten kedden, 18 órától rendezik meg a DVTK – Budapest Honvéd mérkőzést az OTP Bank Liga 26. fordulójában. A találkozónak a Mezőkövesdi Városi Stadion ad otthont. Várjuk szurkolóinkat szeretettel!
– jelent meg a Diósgyőr honlapján, háromnegyed három magasságában.
„Új időpontja, és végre helyszíne is van a Diósgyőr-Kispestnek” bővebben
Bp. Honvéd – Diósgyőr 2-0 (g: Lanzafame, Koszta)
Végre. Valahogy a Rossi-érákban nem megy az alsóházi, kilátástalanul futballozó csapatok ellen. Képesek vagyunk nullázni egy Mezőkövesd ellen, a Gyirmótnak gólt sem rúgni, szenvedni Pápán (és kikapni rendre), tavaly benntartani a Vasast (és majdnem a Felcsútot), miközben gyakorlatilag csak úgy lehet valaki bajnok vagy dobogós, hogy legalább 3-4 pontot elszedünk tőle.
Idén talán kicsit máshogy lesz/van. Kikaptunk a Vasastól, a Videotontól és a Fraditól (kétszer), mindhárom előttünk áll. Ezen kívül Kövesden, és pássz. Vagyis végre lent kezdtünk el pontokat gyűjteni, viszont egyre inkább hiányoznak a korábban megszokott meglepetések, hogy valóban előreléphessünk.
„Ilyen az, amikor behúzzuk a (dőltbetű) kötelezőt (dőltbetű vége)” bővebben
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. „Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: „Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. „Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben
2-1-re nyertünk, de mivel hétközi forduló volt és a tévé sem adta, így nem tudom mi lesz ezzel az osztályozókönyvvel. Annyi tuti, hogy már ma (csütörtökön) 13:18-tól ismétli az M4, vagyis délutántól elérhető lesz online is a teljes meccs.
Nekem napközben nem hiszem, hogy bele fog férni, és este is szociális életet terveztem élni, szóval talán majd részletekben átpörgetem, ahogy akad rá időm. Köszi, MLSZ, köszi az Új Magyar Labdarúgást.
És köszi az MTK-nak is, hogy szégyenszemre képes volt kikapni otthon a Felcsúttól. Ennyire nyilvánvalóan pofátlan módon még Németh Szilárd rezsibiztos se képes kiállni a számára kirendelten megvédendő bárminemű vállalhatatlanság mellé, mint tették a kékek egy komolyabb fogadkozás után ezzel a vereséggel. Pedig ha rajtunk kívül valaki tényleg rühelli a Felcsútot, az pont a Doktor Urak és az UltraS Soros.
„Ma a Diósgyőrrel játszunk hétközit, ez pedig egy frissülgető poszt lesz, de nem élőzés” bővebben
Az a nagy helyzet, hogy alapvetően három meccstéma járkált a fejemben a meccs alatt és után. Ha győztünk volna, örömömben valószínűleg vekengtem volna egy tök indifferens témáról, a narancs mezről. Nem győztünk. Marad a két fájóbb téma, ebből egyet Hanta már ellőtt tegnapelőtt délutáni felindulásában, így most én a másikkal foglalkozom. „Meccstéma: a későn ébredő csapat (edző)” bővebben
Lassan már unalmas lesz ez a rovat, de most sem tudok másra mutatni, „az egész csapat anblokk tré volt” bonmot-t pedig most egyszerűen nincs kedvem elsütni. Márcsak azért sem, mert voltak olyanok, akikkel én (mondjuk nem egy szigorú mérce szerint, bevallom, de) elégedett voltam. Mondjuk, nem sokan. Bobál, Nagy Gergő és SztenderdGyuri. Meg egy kicsit maxiKing. „Meccsarcgyuri” bővebben
