Mastodon Mastodon

Címke: eső

A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került

ETO – Honvéd 0-1

Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.

Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.

A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.

Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.

„A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került” bővebben

Ha filmet forgatnánk, felmerülne munkacímnek a 2023: az eső visszatér

Soroksár – Honvéd @ Soroksár, 16h

[tételmondat] Annyira hozzászoktunk a jóhoz, hogy mostanában csak akkor ázunk el egy stadionban, amikor esik az eső.

A sportkormányzatnak hála, fix NB I-es csapatként hozzászokhattunk a zsírúj stadionokhoz, így történhetett meg, hogy amikor reggel kinéztem az ablakon, és azt láttam: esik, majd az előrejelzéseket megnézve ugyanaz fogadott: esni fog, akkor menten az Elvétve Használt Ruhák Szekrényéhez fordultam, és előkerestem belőle azt az esőkabátot, amit még a vilniusi meccsünkre vettem, és sem akkor, sem azóta nem volt rajtam. Jelentem: kihíztam, de nagyon nincs másik.

Illetve egy elképesztően régi darab, amit egy turkálóban vett édesanyám úgy húsz éve, hogy legalább valami legyen rajtam, ha meccsre megyek. Akkoriban még mindenhova kellett. Emlékeim szerint végül mindössze egyszer volt rajtam, mégpedig 2014 májusában, Győrött, egy 4-2-es zakón, ahol annyira szarrá áztunk, hogy igazából mindegy volt az esőkabát jelenléte.

Hogy 2015-ben, a soroksári kupameccsen miben áztam el, arra már nem emlékszem, viszont arra igen, hogy azt a meccset végül mi élőztük a vendégből (esőben!), mert az akkori klub erre is képtelen volt.

„Ha filmet forgatnánk, felmerülne munkacímnek a 2023: az eső visszatér” bővebben

Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón

Hanta kedvéért egy zsurnalizmus: „Az eső minket, mi a Tiszakécskét vertük el”. Bocsánat… (fotó: hanta)

Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.

„Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebben

Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?

Honvéd – Kozármisleny @ Bozsik, 17:30

Egészen csodálatos, és annyira #tipikuskispest módon megyünk neki az első hazai NB II-es meccsünknek, hogy engedjétek meg, elismerésem jeléül most elengedjem kicsit a billentyűzetet, és felállva tapsoljam meg az Életet, aki nem csak iskolát üzemeltet, hanem mellékállásban egy hatalmas rendező!

Eleve a stadion első meccse egy MTK-Fradi női bajnoki lett volna zárt kapukkal, és úgy kellett kisírni, hogy ne, ne alázzatok meg minket ennyire. Ha más nem, akkor legalább a fakó Szekszárd elleni bajnokija legyen, az mégiscsak Honvéd. Végül a fakó játszott, az akkor érvényben lévő Covid-szabályok teljes mellőzésével. Mintegy ötszáz ember a tribünön, amikor ötven nem lehetett együtt egy temetésen. Mindez persze a nyilvánosság teljesen kizárásával. A tesztmeccset rögtön egy zártkapus tétmeccs követte: Románia-Hollandia a szlovénokkal közösen rendezett U21-es Európa-bajnokságon.

Pár hónappal később, a hivatalos stadionnyitót a meccset megelőző napon mondta le az ellenfél, és játszunk helyette félhomályban egy tartalékcsapattal, mert a villanyhálózat nem működött teljes kapacitáson.

„Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?” bővebben

Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

  • odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
  • Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
  • győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

„Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebben

Koronanapló 9. nap

Videótelefon és bezárkózás, szakadó esőben kiütjük az MTK-t, Prosser nagy hete.

Kezdem megérteni, miért extra büntetés a börtönökben a magánzárka. Az embert teljesen kiragadja a megszokott, nonverbális kommunikációval teli világából. Az még hagyján, hogy nincs kivel beszélni, azonban a visszacsatolások ebből következő totális hiánya már sok.

Ha nem is ugyanazt a nagyságrendet, de valami hasonlót vélek néha felfedezni ismerősökön. Otthon, sokan egyedül, a szociális kapcsolatok a szöveges(!) csetelésre szorítkoznak, miközben iszonyatosan sok idejük szabadul fel, amit nem tudnak hasznosan kitölteni, hiszen eddig nem voltak rákényszerítve. A munkaidő, a munkába eljutás ideje, a társas szórakozásra fordított idő, a családdal töltött idő mellett külön dolgozni kellett azon, hogy magunkra is jusson valamennyi, amikor végre egyedül lehetünk, nekieshetünk egy könyvnek, vagy bármi. Viszont mindig megvolt a lehetőség, hogy kiléphessünk az egyedüllétből.

„Koronanapló 9. nap” bővebben

Minden téren megázva

Végre teli Korzó és Tribün – igaz sok volt a szakadár zöld is köztünk :( (1909foto.hu)

Nemcsak a beharang címében felírt axióma lett bohóság, ahogy arra egy tisztelt hozzászóló rávilágított, hanem a benne foglalt jóslat is porba hullott a szeptemberi égszakadásban. Skizofrén meccsen végül sajnos sima lett a vége, úgyhogy gyorsan essünk túl a beszámolón, holnap már nem akarok ezzel a meccsel fogalkozni fejben, bőven elég volt belőle a mai nap. „Minden téren megázva” bővebben

Kettő góllal nyertük az I. világháborús lövészárkokat idéző sárcsatát

Hasított a Sárga tengeralattjáró az angyalföldi mocsártengerben (fotó: RW)
Hasított a Sárga tengeralattjáró az angyalföldi mocsártengerben (fotó: RW)

Bár a csontjaimba is beivódó víz kb. még most is szivárog a csapzott testemből, és a cipőm is újságpapírokkal tömködve pihen a (lekapcsolt) konvektor alatt, a forró fürdővíz pedig már csobog a háttérben, mégis, valahol megérte ez a kanosszajárás a Fáyban, hisz egy értelmezhetetlen helyszínen, értelmezhetetlen gyepen, nyáron szinte értelmezhetetlen időjárási keretek közt mi nyertük a kilátástalan mocsárcsatát az Újpest ellen, így rögvest fővárosi rangadó-behúzással kezdtük az idényt és várjuk a Fratyit. Nem rossz, igaz?

„Kettő góllal nyertük az I. világháborús lövészárkokat idéző sárcsatát” bővebben

Napikispest 2016.03.04.

  • nézőszámlálás // a 444 megszámolta az előző fordulóban, hogy mennyi az annyi, és bár erősen fogalmaz (hazugságnak nevezi), azért valahol igaza van, hogy a láthatóan inkább 2000, az nagyon nem 4000.
    • persze nálunk könnyen lehet, hogy a vendégbe és a hazai vendégbe jóval több jegy ment el, mint ahányan végül kijöttek, azonban nehezen hihető, hogy ez legfeljebb néhány száz főnél több lenne, tehát vélhetően az eredetileg közölt 4460 még csak nem is az összes kiadott/lekötött jegy száma, hanem valami becslésféle lehet.
  • heves esőzések // az ESMTK pályáján (NB III.) áll a víz, ezért a vasárnapi meccsüket máshol rendezik, miután az MLSZ elfogadta az erre vonatkozó kérésüket. Számunkra ez azért érdekes, mert szombaton MTK-Újpest a Fáyban, kedden Vasas-Debrecen, szerdán MTK-Kispest, jövő szombaton MTK-Haladás. Vajon a legendásan remek talajú Illovszky hogyan bírja ezt a terhelést?
    • (Ha nincs vis maior, akkor az MLSZ szabályzatai szerint 15 nappal korábban lehet kérni legfeljebb egy mérkőzés más helyszínen történő lejátszását. De ezek az MLSZ szabályai, azt meg tudjuk mennyire szokták betartani.)

„Napikispest 2016.03.04.” bővebben