Mastodon Mastodon

Nem poszt, csak egy kis dicsekvés, vagy valami olyasmi

Elkezdtem önszorgalomból tanulgatni az R nevű statisztikai elemző nyelvet, programot, izét, és bár még nagyon a felszínt kapargatom, az elmúlt húsz év meccseivel azért még el lehet játszani gyakorlásként.

“Nem poszt, csak egy kis dicsekvés, vagy valami olyasmi” bővebben

Létezik egy Kocsis Dominik-Jonsson tengely a számok világában, ami nem biztos, hogy elsőre mindenkinek tetszeni fog

Tegnap, az őszi játékperceket elemző posztunkban tettünk egy olyan erős kijelentést, hogy inkább a saját nevelésűek játsszanak, mint az új igazolások.

Ma finomítunk rajta, merthogy a számokat nem csupán egyféleképpen, hanem tetszés szerint lehet csavargatni, ezért könnyen előfordulhat, hogy aki az egyik elemzésben pozitív szereplőnek tűnt, az egy másikban már nem feltétlen lesz az.

Például Kocsis Dominik, aki az ősszel pályára lépő öt saját nevelés egyike (Szabó Alex, Kerezsi, Keresztes, Bocskay), és aki egy olyan számot produkált, ami számomra nem kicsit meglepő. A másik név Jonsson lesz, és nála talán még Kocsisnál is nagyobbat néztem.

Előre szólok: az ember szeme néha csal.

“Létezik egy Kocsis Dominik-Jonsson tengely a számok világában, ami nem biztos, hogy elsőre mindenkinek tetszeni fog” bővebben

A matek azt hozta ki, hogy nem egészséges ha kevés gólt rúgsz, miközben nagyon sokat kapsz

Nem mi lőttük a legkevesebb gólt (16), hanem a Vasas (13). Nem mi kaptuk a legtöbb gólt (27), hanem az Újpest és Kisvárda (29). Viszont mivel mindkét listán az élmezőnyben vagyunk, miénk a legrosszabb gólkülönbség (-11). Meccsenként átlagosan 0,7 góllal kapunk többet, mint amennyit rúgunk – vagyis nem véletlen, hogy képtelenek vagyunk meccset nyerni. Nincs plusz egy gól a csapatban.

Mutatom inkább grafikonokon.

“A matek azt hozta ki, hogy nem egészséges ha kevés gólt rúgsz, miközben nagyon sokat kapsz” bővebben

Ami szinte lehetetlennek tűnt, megcsináltuk: sikerült még rosszabbul rajtolni egy Metalcom-idényben

Honvéd – Mezőkövesd 2-2

Komolyan.

Azonban mielőtt rátérnénk a kínos részekre, mindenképp ki kell emelni egy örömhírt:

egyre többen kíváncsiak az új Bozsikben erre a szánalmas produkcióra!

kék: a klub saját adatközlése, piros: tízmeccses mozgóátlag, amin jól látszik, hogy töretlenül nő a nézőszámunk

Szóval könnyen lehet, hogy az embereknek valójában erre a teljesítményre van igénye, amit a klub marketinggépezete egészen pontosan feltérképezett, majd egyeztetve a labdarúgó divízióval, az maximálisan kiszolgálja a hirtelen támadt keresletet.

Korábban az emberek az eredményességet szerették, a jó időt, esetleg a relatíve olcsó szórakozást. Úgy látszik, tényleg változnak az idők. Jogosan adja magát a kérdés, hogy ők, mármint a többlet, hol voltak korábban? Vagy tényleg ennyire fasza a marketingünk, és a semmiből lettek bevonzva a meccsekre? Esetleg, bár ezt feltételezni sem merem, a klub nem őszinte a helyszíni nézőszámok közlésekor?

“Ami szinte lehetetlennek tűnt, megcsináltuk: sikerült még rosszabbul rajtolni egy Metalcom-idényben” bővebben

Az elmúlt években fokozatosan a Honvéd lett a leggyengébb láncszem az NB I-ben

“Az elmúlt években fokozatosan a Honvéd lett a leggyengébb láncszem az NB I-ben” bővebben

Pár igazán remek igazolás, és irtózatos mennyiségű baklövés eddig a Metalcom-éra mérlege

Minap feltettük a nagy kérdést:

hogyan ítélitek meg a Metalcom-éra igazolásait?

Az összes 47 igazolásból 43-ra lehetett szavazni, köztük az idén nyáron szerződtetett játékosokra is, akiket természetesen nem veszünk egy kalap alá a többiekkel.

Gyorselemzés következik.

“Pár igazán remek igazolás, és irtózatos mennyiségű baklövés eddig a Metalcom-éra mérlege” bővebben

Kezdem sejteni, hogy mi alapján válogatták ki a maradó és távozó játékosokat

Persze simán lehet, hogy csak látszólagos az együttjárás.

Egyszerűen nem hagyott nyugodni a Nagy Nyári Selejtezés összetétele, hogy valóban azokat tettük ki a keretből, akik mihasznák voltak, esetleg negatív hatással voltak az eredményességünkre.

Minap megnéztük, hogy az elérhetőségek és a játékpercek hogy viszonyultak egymáshoz, most pedig újabb mutatókat mutatunk, hátha közelebb kerülünk valamiféle megoldáshoz, hogy a végén akár tudatosnak nevezzük a nyáron történteket.

“Kezdem sejteni, hogy mi alapján válogatták ki a maradó és távozó játékosokat” bővebben

Valóban kiszórtuk a resztlit, azonban ezzel csak látványossá tettük, hogy mennyire üres a keretünk

A tavalyi bajnokságban pályára lépő

  • 34 játékosból idáig (a fakóba leküldött Petkoviccsal együtt) 20 játékos távozott, vagyis közel a kétharmada, és
  • az összes, 32400 körüli játékpercből 12500, vagyis közel az egyharmada.

Már ezen a két számon is jól látható, hogy alapvetően nem a legtöbb játékperccel rendelkező játékosok között kell keresnünk a távozókat, hanem inkább az ún. resztlitől, vagy más néven tölteléktől, futballban esetleg a hasznos kiegészítő emberektől sikerült megválnunk.

Nézzünk azonban egy másik megközelítést, ami pontosabb képet ad a távozók szerkezetéről, mint az első blikkre összedobott nyers számok.

“Valóban kiszórtuk a resztlit, azonban ezzel csak látványossá tettük, hogy mennyire üres a keretünk” bővebben

Egy rém egyszerű grafikonban mutatjuk meg, hogy mennyire alkalmatlan a jelenlegi klubvezetés

A grafikonon az az érték látható millió forintban, ami a Honvéd FC Kft. egyszerűsített éves beszámolóiban található források összesen cellát osztja el az adott bajnokságban elért pontszámmal.

A források összesen nagyjából azt jelenti köznapi nyelvre lefordítva, hogy ennyi pénzből gazdálkodott a cég. Fizetések, rezsi, adósságok törlesztése, minden benne van. Nem a legjobb mutató, de azért elég látványos.

“Egy rém egyszerű grafikonban mutatjuk meg, hogy mennyire alkalmatlan a jelenlegi klubvezetés” bővebben

Hol sikerült jól az edzőváltás?

Mindössze három NB I-es csapatnál nem volt a 26. fordulóig edzőváltás, mégpedig Gyirmóton, Felcsúton és a Paksnál. A korábbi edzők többségtől megváltak, kivéve Waltner, aki múlt héten magától mondott fel Egerszegen, és Janeiro, aki jobb ajánlatot kapott a Kisvárdánál.

Vignjevicről mostanában sokat beszéltünk, hogy nekünk bejött az élet vele, legalábbis a korábbiakhoz képest, mert a másfél pontos átlaga az egyelőre Rossi és Supka hosszútávú szintje, vagyis annyi, amennyihez erősen hozzá vagyunk szokva.

Az edzőváltás nem feltétlen csodafegyver (nálunk az volt, bár nálunk tényleg szinte minden megoldás az lett volna), van ahol bejött, és van, ahol nagyon nem.

“Hol sikerült jól az edzőváltás?” bővebben