Mastodon

Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók

Pedig jó ötletnek tűnt.

A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).

Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.

„Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebben

Hanacsek egyedül azt nem magyarázta el, Iványi nálunk hogyan sűrűsödhetett be ennyire a végére?

Az rendben, hogy elismerték, Iványi és Vad II rendesen benne volt a kiesésünkben azzal, hogy a bajnokság utolsó meccsének 85. percében képtelenek voltak tisztességesen meghozni egy ítéletet, azonban odáig már nem jutott el Hanacsek, hogy elmondja, melyik további ítéleteket tartják hasonlóan súlyosnak az idényből. Még a végén valaki összevetné a jegyzőkönyvekben szereplő bírók neveivel.

A másik, amit Hanacsek nem magyarázott el, hogy ha már ők felelnek a bíróküldésért, akkor hogy a rákba fordulhat elő olyan abszurd sűrűsödés, mint Iványi és a Honvéd? Különösen a bajnokság utolsó körében.

Az rendben, hogy Iványit végre eltakarították a nyáron, elég meccs száradt már a lelkén, nekünk például legalább egy kupadöntő és egy kiesés, viszont magáról az eltávolításról semmiféle közleményt nem adtak ki, így továbbra is áll a szurkolók körében általános vélekedés: egy összezáró csaló banda az egész bírói kar.

Ugyanitt: a küldésekért felelős ember ki volt? Hogy jöhetett ki ennyi Iványi egymás után?

„Hanacsek egyedül azt nem magyarázta el, Iványi nálunk hogyan sűrűsödhetett be ennyire a végére?” bővebben

Sunyítós héten vagyunk túl

Majdnem túl.

Nincs itt semmi látnivaló, hovatovább minden a legnagyobb rendben. Ebből következik, hogy nincs mit mondanunk, vagy ha volna is, egész biztos, hogy nem tartozik rátok. És még ha rátok is tartozna, annyira kurva ciki ránk nézve, hogy inkább nem mondjuk. Meg aztán, amúgy sem szoktunk mondani semmit.

Jó, most kibaszott kellemetlen lenne fogadkozni, esetleg nem kicsit pofátlan módon elővenni a felső fiókban porosodó egymillió meccsből talán egy ilyen van című magyarázkodásokat, és nem azért, mert mindegyik többször lejárt már (nem úgy mint a Dolly Rolltól a Windszörny!), hanem mert nyilvánvaló, hogy a szurkolónak is van tűréshatára.

„Sunyítós héten vagyunk túl” bővebben

Nagy Dominik out

jelentette be január elsején honlapján a Honvéd. (Egyelőre a hír nem jelent meg a klub másodlagos kommunikációs felületén, a Facebookon. Helyette viszont jött minden más: cikk a KAC 1932-es franciaországi túrájáról, köszöntő Mitrovic 36. szülinapjára. Ja, és természetesen a honvedfc.hu-n se vezető anyag. Máris hiányzol, Csaba!) [update // mintegy 20 órával a cikk megjelenése után, kikerült a Fácséra is.]

Mondhatnánk, ez az év is jól kezdődik, azonban inkább nem tesszük, pedig kéne sajnos. Nagy Dominik ugyanis az áprilisi sérüléséig az egyik legfontosabb kulcsjátékosa volt a keretnek, és a pótlása csaknem lehetetlen a jelenlegi körülmények között. Az állítás bizonyítékaként fogadjátok el a teljes őszünket.

„Nagy Dominik out” bővebben

Egy szemléletes példa a valóság csavargatására

Ami nincs kint a Facebookon, az annyira nem is létezik.

Premissza: a Honvéd kommunikációs stratégiájának sarokköve a Facebook. Nagyon helyesen rájöttek, hogy mivel Magyarországon élünk, és a magyarok átlagos digitális írástudásával rendelkező emberek fogyasztják a Honvéd tartalmait, így teljesen egyértelmű, hogy azt a platformot, történetesen a Facebookot kell uralni, amit a magyar átlagfogyasztó egyenlőnek gondol az internettel – és így a minket körülvevő valósággal. Innentől már csak az a kérdés, hogy milyen valóságot akarunk neki megmutatni.

Például.

Múlt héten kiment egy szöveges interjú Mendelényi társtulajdonossal, amiben az elmúlt évet, illetve részben a tulajdonosi kör kispesti szerepvállalását értékeli. A szöveges interjú, mint formátum viszonylag kicsi veszélyt hordoz, ugyanis az átlag fogyasztó eleve meg sem kattintja a hivatkozást a Facebookon, ha pedig mégis, akkor tuti nem olvassa végig, pláne nem figyelmesen. Kicsi kockázat, néhányan legfeljebb hőbörögnek, de mehet.

„Egy szemléletes példa a valóság csavargatására” bővebben