Mastodon

Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele

DVSC – Honvéd osztályozókönyv

Tegyük össze a két kezünket, hogy olyan kapusunk van, mint Szappanos. Gondoljunk bele, ha egy kicsit sértődékenyebb lenne, ha nem profiként viselkedne, akkor hol lennénk? Beszarás, hogy mit össze nem védett ebben az idényben, még úgy is, hogy voltak bizony komoly hibái, azonban

számoljuk össze, hogy hány meccset mentett egy pontra, és hányszor hozta a nullát, vagy a minimális kapott gólt, miközben a többiek képtelenek voltak a másik kapuba betalálni? Rögtön az első fordulóban a ZTE ellen, 0-1, Szappanos parádézott. Aztán ki a fene emlékezne Lukic két góljára a hazai Vasas elleni 2-0-ról, ha Szappanos nem tart meccsben minket a 84. perces első találatig? És még sorolhatnánk.

Debrecenben az egy pont szerintünk nem sokat ért, azonban ehhez az egy ponthoz nagyon kellett egy nagyokat védő kapus. Amit rábíztak, azt megoldotta.

Szép volt, Szapi!

Ismét.

„Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele” bővebben

A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda

Honvéd – Kecskemét 1-0

Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.

Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.

Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?

„A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda” bővebben

Kösz megint a semmit

Kisvárda – Honvéd 2-2

Eddig azt hittem, érteni vélem Klafuricot, azonban Kisvárdán nagyon sok minden összezavarodott. Ez az ember vagy egy komplett idióta, vagy dróton rángatják mindenféle háttéremberek, vagy tényleg nem tudom mi van.

Télen végignéztek a keretet, és kialakítottak egy 3-4-3-as (5-4-1, 5-2-3, mindegy) felállást, ahol a három belsővédő mellett a két szélsőhátvéd jóval magasabban játszik. Ha van közel egy tucat szélsőd, egy vagon belsővédőd, viszont nincs csatárod, és a középpályára is inkább védekező játékosaid vannak, akkor a döntést könnyen lehet reálisnak nevezni.

„Kösz megint a semmit” bővebben

Az amúgy is szűk keretünk eleve kihívásokkal küzdött, nem véletlenül féltünk a kisárgázásoktól és a sérülésektől

Évek óta van egy mantránk, mégpedig a következő:

Kispesten hagyományosan egyszerre van játékosbőség és -szűkösség.

Bőség, mert izlandi válogatott ül a padon, kölcsönbe hoztunk pár hetente húsz percre beálló kanadai csatárt a Baltikumból, szintén inkább a padra ukrán-izraeli irányítószerűséget, ésatöbbi. Aztán ott vannak a fiatalok, akiknek hol meg merjük adni a lehetőséget, hol nem, viszont vannak, és szerencsére nem kevesen, és ráadásul nem is rosszak, vagy rosszabbak, mint a posztjukra hozott légiósok teljesítménye.

Miközben ha össze kell rakni egy kezdőt, vagy cserélni, akkor szegény Klagenfurt (és stábja) bambul ki a fejéből: mégis kit és hogy, és legfőképpen miért? Lovric nem véletlenül lett újra kezdő, az elmúlt öt évben legalább ötödször visszatérve a leírásból, és nem véletlenül kezdő folyamatosan például Tamás, mert – feltételezésünk szerint- három-öt fiatal már a fiatalpárti/nevelőedzőnek tartott/nevezett mesternek is sok. Ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük szűkösségnek, hiszen teljes mértékben kimeríti a szó szótári alakját.

Többen egész évben padoznak, miközben nem odavaló játékosok játszanak egyes posztokon, és még egy Mitrovicnak(!) sincs cseréje, nemhogy alternatívája.

„Az amúgy is szűk keretünk eleve kihívásokkal küzdött, nem véletlenül féltünk a kisárgázásoktól és a sérülésektől” bővebben

A kronológia arra enged következtetni, hogy Zsótér

A Budapest Honvéd FC számára kiemelten fontos, hogy az első csapat továbbra is az OTP Bank Liga mezőnyében szerepeljen, emellett viszont nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy professzionális, a klub céljai és értékei iránt elkötelezett közösséget építsünk a pályán és azon kívül is, és ehhez kell megtalálnunk a megfelelő karaktereket. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, aki nem képes profiként dolgozni a céljainkért, aki nem tiszteli a klubot, annak nincs helye a csapatban.

Senki sem lehet fontosabb, mint a klub.

írta szó szerint a Honvéd. Az utolsó mondat félkövérrel, bordóval (#B8312F) kiemelve. A bejegyzés címe: A klub mindenek felett, a lead pedig: Közlemény.

Valamikor tegnap dél körül került fel az anyag a számítógépes világhálóra, és azóta megy a tippelgetés, hogy nagyjából mit jelenthet.

„A kronológia arra enged következtetni, hogy Zsótér” bővebben