14, 24 és 36

Arany konfettiözön és kispesti vérnyomások az égben

36 éves lettem ma (illetve leszek délelőtt). 24 éve ünnepelhettem, még gyerekként, utoljára bajnokcsapatot. 24 éve. Az egy negyed század. Ma újfent. A klubom történetében a 14.  címet, “sajátomként” a harmadikat (1990-91, 1992-93, 2016-17). Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan. “14, 24 és 36” bővebben

Még négy nap

túl vagyunk életünk osztálykirándulásán debrecenbe; túl vagyunk egy félidőnyi fradistaságon, huszonpárpercre kipróbálhattuk, milyen az, ha megvan.

napok óta másról se beszélünk, bár igazából hetek, hóapok azok a napok. eleinte viccelődtünk rajta, akár oda is érhetünk, majd kinek mikor, de eljött a pillanat, hogy kénytelenek lettünk komolyan venni ezt a lehetőséget is. huszonnégy év után semmit sem akarunk elkiabálni, hiszen elfelejtettünk bajnokok lenni, egyszerűen nincs rutinunk.

“Még négy nap” bővebben

mindenkinek boldogan jelentem, mintha elmúlt volna a kéz- és általában az egész testremegésem

két napba telt

május kettő, mindjárt tíz óra, reggel még bőven éreztem valamit a gyomromban (itt jöhetne egy wécés rész, de nem jön), tegnap este még remegett a kezem, le kellett mennem kétszer is nyugtató sétára, mert kétszer éltem át újra az utolsó perceket

komolyan, ilyen miért van? tényleg az egészségemre megy ez a bajnokság?

“mindenkinek boldogan jelentem, mintha elmúlt volna a kéz- és általában az egész testremegésem” bővebben

Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő

A kapu mögött konténer-, a lelátón hangulat-rengeteg (fotó: RW)

Annyira megnyomott a szombat, hogy muszáj volt valami jó fociélménnyel lehiggasztanom magam, így vasárnap reggel felcsaptam az NB3-mas menetrendet. ESMTK idegenben, áhh, BKV itthon, hm, érdekes. NB2? Na! Sori-Békéscsaba rangadó. Egy meccs, ahol nem kell izgulni, ahol csak focihangulatért (magyarfoci- hangulatért) megyek, más nem is kell. Így hát elindultam. “Dél-pesti focikalandok III.: Vasárnapi búfelejtő” bővebben

Fekete hétfő Kispesten (olvasói levél)

2017. január 9. – egy ideig nem felejtjük ezt a napot. Teljesen szokványos, hogy a Kispest, jórészt saját nevelésű játékosokkal pontegyenlőséggel vezeti a bajnoki tabellát. Megszoktuk, erről szólt az elmúlt 23 év.

Nem. De arról sem, hogy elárasszon, magába faljon minket a totális tehetetlenség érzete. Hogy bármit csinálhatunk, nem mi vagyunk az erősebb kutya, amelyik b*szni fog. Ha a hatalom hív, akkor menni kell, mindegy hány év van mögötted, minden mindegy.

Milánt is elkapta a hév, összeomlott kicsit, és úgy érezte összeszedi a gondolatait egy amolyan vendégposztnak. Ahogy eddig, úgy ezután sem zárkózunk el a vélemények megjelenítésétől, szóval következzenek Milán gondolatai. Ilyen ez. Kispest’17.

“Fekete hétfő Kispesten (olvasói levél)” bővebben

BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től

Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.

Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. “BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben

Még négy óra, és indulunk…!

fcs
Final Crusade?

Alapesetben örülnék, hogy Hanta felnyomott egy beharangot, ami általában az én penzumom, ha ráérős időszakom van, de ha feltesz valamit akkor annyival kevesebb meló, meg nem posztolunk egymásra, etc. Most mégis kell írni nekem is, ez ilyen szakrális dolog, legyen itt az RW poszt is a mai nagy nap reggelén. “Még négy óra, és indulunk…!” bővebben

Csak Karácsony…

Hó most csak a képen (szerencsére - nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com.
Hó most csak a képen (szerencsére – nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com.

A fenyőfa alatt üldögélve, halászlémámorban és csillagszóró-illatban ezúttal egy rendhagyó, kissé melankolikus, kissé elmélkedős poszttal kívánunk mindenkinek szépeket az ünnepekre. “Csak Karácsony…” bővebben

Idén valami végleg megváltozott

Az van, hogy Gyula az első olyan játékosunk, aki már úgy számít öregnek, miközben egyáltalán nem az, hogy fiatalabb nálam. Szóval nem elég, hogy öregebb lettem a csapat legöregebbjénél (amit a jó Tóth Iván tolt ki egészen Bonazzoliig), mert az várható volt, hogy egyszer be kell következzen, hanem az is van, hogy akinél már öregebb vagyok (H halmaz szuprémuma), azt esetleg én, vagy a közvetlen környezetem akár, de a lényeg, hogy öregnek tartja valaki, aki velem nagyjából egykorú.

“Idén valami végleg megváltozott” bővebben

Valami van a levegőben…?

Kép1A címbéli kérdés utoljára akkor hangzott el a számból, mikor 2012-ben még egy szebb és jobb világban tesómmal a morvaországi Cerna Hora sörgyára fölötti dombról ereszkedtünk le a főzde felé, és megcsapta az orrunkat a malátázóüzem felől érkező csodás fuvallat illata. Hát, az se ma volt.

Most viszont ugyanezt kérdezem magamtól, és végre a Kispest kapcsán, ahol az elmúlt napok, ha nem is hurráoptimizmusra, de legalább egy kellemesen elcsodálkozós “Na mi történt itt?” eleresztésére azért okot adnak – meg persze a címbeli kérdésre. Ezek egyike sincs még persze megválaszolva, de hogy már maga a kérdés föltehető, az az elmúlt 15 hónap után nekem már szinte elég is. “Valami van a levegőben…?” bővebben