Ahogy tanult kollégánk, illetve őseink tapasztalata mondja: sz*rnak, bajnak sosincs gazdája

Természetesen ahogy mindig, most is a klubok és a szurkolók a hibásak mindenért is.

A szabadtéri események megtartását, ezek látogatását kormányrendelet szabályozza, ezért a mulasztókkal szemben a rendőrségnek van joga fellépni, szankciókat alkalmazni. Az MLSZ-nek az úgynevezett sportzónával (ebbe tartozik a játéktér, az öltözők, a játékosok, a stábtagok) kapcsolatban vannak teendői, ha ezen a területen a résztvevők megszegik a szabályokat, akkor velük szemben alkalmaz(hat) szankciókat a fegyelmi bizottság. Ami az MLSZ-re tartozik tehát, hogy a játékosoknak kerülniük kell az érintkezést a nézőkkel, a kézfogást, a pacsizást – tette hozzá.

Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője a Klubrádióban 2020. június 5-én

Az MLSZ álláspontja tehát egyértelmű: rendezőként (a kupadöntőt az MLSZ rendezte) nem felelős azért, hogy a szurkolók nem tartották be a védőtávolságra vonatkozó előírásokat, hiszen ez a rendőrség hatásköre lenne.

“Ahogy tanult kollégánk, illetve őseink tapasztalata mondja: sz*rnak, bajnak sosincs gazdája” bővebben

Ha nem megy sok pénzből, akkor oldjuk meg még több pénzből, vagy akár cselekedhetnénk racionálisan is

Az átmeneti kellemetlenségek miatt a kedves szurkolók megértését kérjük.

Vajon miért és kinek van a futball? – mostanában intenzíven foglalkoztat ez a kérdés. Gondolom nem véletlenül, hiszen hetek óta egy problémahalomnak érzékelt dolgon ücsörgünk, ilyenkor hamar eljut az ember arra a szintre, hogy elkezdjék érdekelni a nagyobb összefüggések.

(Mégis:) mindez a hegy tetejéről áll(a)ni látszik.idézi közben Gábor Lucretiust. Érteni vélem, hogy mire gondol. Ha amit tapasztalunk, az futballnak tűnik, futballnak látszik, a futball szabályai szerint játsszák, a futball meghatározottságai szerint működik, akkor az futball?

Igen, valószínűleg az futball.

Ellenben a kérdésre, hogy miért létezik, nem ad választ a létezésének elfogadása.

“Ha nem megy sok pénzből, akkor oldjuk meg még több pénzből, vagy akár cselekedhetnénk racionálisan is” bővebben

Ha vannak pillanatok, amikor erősen kell hinni saját magunkban, akkor most egy ilyen pillanat van

Paks – Bp. Honvéd, bár a meccsről egy szó sem esik a posztban.

Disclaimer: belekezdtem egy posztba a népi internetről, a magyar és a kispesti Facebookról, de aztán úgy döntöttem, hagyom a fenébe. Egyrészt minek szóljak bele, minek hozzak elő újra, esetleg már lezárt témákat; másrészt igazából úgysem használom a platformot, tehát mi közöm az ottani történésekhez? Mellet döngetni Pakson is lehet, ha nagyon igényem lenne rá.

Másodszor Paks a héten. Kedvem sokkal több azóta sem lett hozzá. Egyedül a halászlé tartja bennem a lelket, pedig kiskoromban a kocsonya mellett erre az ételre mondtam a legtöbbször: fujj, és mára tessék, az egyik kedvencem lett. Haltepertővel, túrós csuszával, vagy csak úgy, magában. (A kocsonya azóta is fujj, és igazából a Paks is, amit csak a kömlődi halászlé tesz nullássá.)

“Ha vannak pillanatok, amikor erősen kell hinni saját magunkban, akkor most egy ilyen pillanat van” bővebben

Lütyő (❤️) Sándor kispesti edző egyetlen, vesszővel tagolt mondatban foglalta össze a Bp. Honvéd játékospolitikáját

Pietsch Tibor kérdez: – A következő hetek is izgalmasak lehetnek, tekintve, hogy a télen eddig csak távoztak labdarúgók Kispestről, elkélne az erősítés.
Giuseppe Sannino válaszol: – Bizonyára lesznek érkezők, ám ez ügyben a klubvezetők az illetékesek, őket kell megkérdeznie.

“Lütyő (❤️) Sándor kispesti edző egyetlen, vesszővel tagolt mondatban foglalta össze a Bp. Honvéd játékospolitikáját” bővebben

UEFA: nincs itt kérem semmi látnivaló

Most kell előkapni a nyereg alól a jogásznemzeti hagyományokat.

Egészében idézem a klubhonlapon megjelent szöveget. Egyes helyeken dőlt betűvel kommentálom.

Mendelényi Dániel tulajdonos beszélt a honvedfc.hu-nak a nyoni eseményekről

Szerda délelőtt egy öttagú testület előtt ismertethette a Budapest Honvéd FC vezetősége az Universitatea Craiova elleni, botrányba fulladt Európa-liga-selejtezővel kapcsolatos álláspontját. Mint ismert, a találkozó után klubunk óvást nyújtott be, amelynek elutasítását követően személyes meghallgatást kértünk az UEFA-tól.

“UEFA: nincs itt kérem semmi látnivaló” bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Két jó igazolás, ilyen is volt idén

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

“Ízlések és pofonok” bővebben

Lehet, kéne csinálni egy Visszasírom-Hemit-métert, és rendszeresen publikálni az állását

Gyerünk, csináljuk meg!

megjegyzés: a most következő poszt jelentős részét még július 9-én írtam, de közben úgy alakultak a dolgok, hogy valamiért mégsem került publikálásra.

Az emberiség szeret egyszerű grafikonokban, mutatókban gondolkodni. Van ugye a Végítélet órája, amit a tudósok állítgatnak 23:43 és 23:58 között, hogy mennyire vagyunk közel egy globális katasztrófához. Aztán van a hőmérő, amit az időjárás állítgat, és arról tudjuk, hogy mennyire kell fáznunk, vagy melegünknek lenni, és van egy csomó egyéb más mutató is a világban.

Hemi-o-meter viszont még nincs, de lehetne. Mondjuk egy homokóra, vagy egy higanyszálas hőmérő, aminek az egyik vége még nem tudom mit jelent, de a másikon az lenne, hogy mennyire sírja vissza a kispesti közeg az Öreget.

“Lehet, kéne csinálni egy Visszasírom-Hemit-métert, és rendszeresen publikálni az állását” bővebben

Ez nekem (viszont) poszt

* követhetetlenül hosszú, többszörösen összetett körmondat a semmiről és mindenről, szokásos RW-stílusjegy

Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok  nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az. “Ez nekem (viszont) poszt” bővebben

Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról

A blogon nálunk vannak hagyományok, amiket tartunk (és még többször pedig elfelejtünk). Ilyen volt például az is, hogy bizonyos kiemelt, szurkolói szempontból különösen fontos, különösen kedvelt arcok érkezésekor vagy távozásakor ezen alanyok külön posztot kaptak. Köszöntöttem én nagy délczegen Németh Norbit és Torghellét a hazatérésükkor, utóbbi külön “ki az ikon?” jellegű cikket is kapott később… Távozáskor pedig most szégyenszemre csak kisBabar Moreirasiratója jut eszembe, dehát az inkább volt pikírt, mint őszinte. Most Davide Lanzafamétól búcsúzunk, aki szurkolói pályafutásom legjobb kispesti légiósa lett a szememben, a LEGJOBB, így csupa nagybetűvel,  és akinél tudtam, hogyha egyszer elmegy, biztos írok róla külön posztot. De ami most jön, az homlokegyenest az ellentéte lesz annak, amit terveztem. “Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról” bővebben