mert célunk csak egy van
Akartam már korábban reagálni az Öreg legújabb blogbejegyzésére, de aztán teljesen más dolgom lett, és inkább csak magamban dúlta-fúltam. Mert kurvára megsértett. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy a lelátón érvényesül az ún. kollektív felelősség elve. Vagyis nincs olyan, hogy szurkolók egy csoportja, hanem olyan van, hogy a Kispest szurkolói.
Akartam már korábban reagálni az Öreg legújabb blogbejegyzésére, de aztán teljesen más dolgom lett, és inkább csak magamban dúltam-fúltam. Mert kurvára megsértett. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy a lelátón érvényesül az ún. kollektív felelősség elve. Vagyis nincs olyan, hogy szurkolók egy csoportja, hanem olyan van, hogy a Kispest szurkolói.
ezért levelet írtak az MLSZ-nek, hogy talán érdemes lenne végiggondolni a törvényi szabályozásnál keményebbre szabott szabályozásait. A Hivatásos Labdarógók Szövetségének honlapján megjelent nyílt levelet változtatás nélkül közöljük.
“A szurkolók után már a labdarúgók is több nézőt szeretnének a lelátókra” bővebben
Az elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban “élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.
A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben
Ha valaki látta, elmondja mit mondott benne az Öreg? Később majd próbálunk linket/videót találni hozzá.
Nem tudom megkerülni, hogy az elmúlt napokban volt alkalmazottaink több alkalommal hozzájuk méltatlan, több esetben a valóságot nem fedő, az önfényezés célját szolgáló interjúkat adtak a sajtónak. Erről csak annyit szeretnék mondani – egy újkori magyar klasszikus mondását idézve – hogy az alaptörvény mindenkinek garantálja a jogot, hogy hülyeséget beszéljen. Szerencsére azt nem, hogy mindezt az én klubom kötelékében tegyék. – GFH @ nb1.hu
Én sem tudom megkerülni, hogy az elmúlt napok után ne válaszoljak erre a bejegyzésre, bár nem hozzám, hozzánk címezték. Illetve nem teljesen.
A Budapest Honvéd FC a mai nappal közös megegyezéssel szerződést bontott Fabio Cordella nemzetközi igazgatóval. További munkájához sok sikert kívánunk!
– írja a honvedfc.hu, minden különösebb részletezést elhagyva.
mégmielőtt. vonatkoztassunk el attól a kérdéstől, hogy jocó, vagy rossi a jobb edző, mert témánk szempontjából teljesen érdektelen.
A Honvédnál Csábi elküldésének módjával most átléptek egy határt. Sőt, nem csak átléptek egy határt, hanem be is vallottak egy dolgot, ami miatt nem mi fogunk szégyenkezni. Szégyellje magát a klub, és kezdheti is, mert bőven van rá oka.
mégmielőtt
Vannak posztok, amelyek egyszerűen kikívánkoznak az emberből. Ez is egy olyan lesz.
Vannak posztok, amelyeket könnyű félreérteni, és hogy ezt elkerüljük, szeretném előre leszögezni, egyáltalán nem célom a Hemingway-éra általános érvényű pocskondiázása. Egyszerűen az van, hogy elfogadom, végre van egy felelős tulajdonos a klub háta mögött, ami alapvetően egy jó dolog, miközben itt vagyok én (mi), a szurkoló, akinek előfordulhat, hogy nem tetszenek bizonyos dolgok.
