Mastodon

Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók

Pedig jó ötletnek tűnt.

A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).

Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.

“Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebben

Gondolom kapunk majd pár hangzatos ígéretet, hogy most aztán tényleg, azonban kérdés, maradt egyáltalán valaki, aki még képes hinni nekik?

Felcsút – Honvéd 1-0

Teljes kilátástalanság. Nincs rá jobb kifejezés, mint a teljes kilátástalanság. Magunkat ismételjük hetek, hónapok óta, amikor azt mondjuk, ennek így semmi értelme.

Soha, semminek nem lesz valódi felelőse, a klubház szarik ránk, szarik a klubra, szarik mindenre. A legtöbbet akkor tehetnék, ha lemondanának a vezetők, mielőtt bevégeztetik a munkájuk, és teljesen kicsinálják a klubot.

Elképesztő, hogy három és fél év alatt egyetlen haver sem szólt rájuk, hogy srácok, ez szánalmas. Petiminiszter is mindig csak dicsér és reménykedik, a minisztériumok ugyanúgy tolják bele a lóvét, mintha lenne bármi értelme, a klubvezetés nagyon elvétve megszólal, akkor mindenki más a hibás, főleg az elmúltnyolcév, majd biztosít mindenkit arról, hogy ezentúl más lesz.

Aztán sosem lesz más.

“Gondolom kapunk majd pár hangzatos ígéretet, hogy most aztán tényleg, azonban kérdés, maradt egyáltalán valaki, aki még képes hinni nekik?” bővebben

Az ilyen párharcok mutatják meg a legtisztábban, hogy mennyire nyomoronc egy helyzetben vagyunk úgy mi, mint a magyar klubfutball

Honvéd – Újpest @ Bozsik, 19h

Hatodik forduló, Honvéd-Újpest a Bozsikban. Egy valamikor rangadónak nevezett párosítás, azonban manapság legfeljebb annyit mondhatunk el róla, hogy múltja van. Hatodik forduló, és a két csapat összesen egy meccset volt képes megnyerni az NB I-ben.

Változnak az idők. Manapság a Kisvárdák és Felcsútok idejét éljük, ami önmagában még nem lenne feltétlen gond, azonban ezek a klubok nem csupán a semmiből jöttek, hanem valamiféle szakmai programmal is rendelkeznek, vagyis a pénzüket megpróbálják értelmesen elkölteni. Jó, a Felcsút konkrétan az államkasszát.

Nekünk még ennyi sem sikerül. Döngetjük a mellünket a kibaszott profizmusunkkal, nem ugrunk el egyetlen píárlehetőség elől sem, majd szó szerint kussolunk, amikor az általunk mondottak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A Fradival és a Vidivel fogunk versenyezni, a legmodernebb kiválasztást alkalmazzuk a játékosoknál, Felnőttprogram, ésatöbbi, muhahahaha.

“Az ilyen párharcok mutatják meg a legtisztábban, hogy mennyire nyomoronc egy helyzetben vagyunk úgy mi, mint a magyar klubfutball” bővebben

Könyörgöm, ezek miért kellenek?

Apró szőrözések következnek, azonban egy klub, egy klub kommunikációja pont az ilyen apróságokból rakja össze a saját valóságát.

Például ahogy leírod, megszemélyesíted az ellenfeled, úgy állítod be a saját győzelmed értékét is. Ha egy nehéznek, fajsúlyosnak kommunikált ellenfelet győztél le, akkor te erős, magabiztos, sikeres csapat vagy.

Mint a magyar válogatott, amiről éveken át olvashattuk, most aztán, de tényleg, erős csapatunk van, a srácok jó helyeken játszanak, a kapitány helyén, talán kicsit kell majd számolgatni a végén, de nyugalom. És sorra jöttek a megalázó negyedik helyek a csoportokban, és a közvélemény felháborodása, pusztán mert a sportsajtó nem tudott leállni a helyén nem kezeléssel. Magyarul: belehazudtak a szemünkbe, és egy olyan valóságot építgettek, ami nem létezik.

Ahogy sokszor Kispesten is.

“Könyörgöm, ezek miért kellenek?” bővebben

Egy szemléletes példa a valóság csavargatására

Ami nincs kint a Facebookon, az annyira nem is létezik.

Premissza: a Honvéd kommunikációs stratégiájának sarokköve a Facebook. Nagyon helyesen rájöttek, hogy mivel Magyarországon élünk, és a magyarok átlagos digitális írástudásával rendelkező emberek fogyasztják a Honvéd tartalmait, így teljesen egyértelmű, hogy azt a platformot, történetesen a Facebookot kell uralni, amit a magyar átlagfogyasztó egyenlőnek gondol az internettel – és így a minket körülvevő valósággal. Innentől már csak az a kérdés, hogy milyen valóságot akarunk neki megmutatni.

Például.

Múlt héten kiment egy szöveges interjú Mendelényi társtulajdonossal, amiben az elmúlt évet, illetve részben a tulajdonosi kör kispesti szerepvállalását értékeli. A szöveges interjú, mint formátum viszonylag kicsi veszélyt hordoz, ugyanis az átlag fogyasztó eleve meg sem kattintja a hivatkozást a Facebookon, ha pedig mégis, akkor tuti nem olvassa végig, pláne nem figyelmesen. Kicsi kockázat, néhányan legfeljebb hőbörögnek, de mehet.

“Egy szemléletes példa a valóság csavargatására” bővebben

Várjá’, várjá’, azt mondta a Csányi Sándor,

és nem a színész, hanem a futballatyaúristen, hogy:

„Szakemberek azt mutatták ki, hogy nem a 12 csapatos bajnokság a gátja a fiatalok beépítésének, hanem az edzők, a sportigazgatók, a tulajdonosok gondolkodása.”

via m4sport.hu

Vagyis megtudhattuk, hogy:

  • vannak szakemberek az országban, akik kimutatnak dolgokat. (Alkalomadtán majd bemutathatnák őket a szélesebb nyilvánosságnak is.)
  • baj van az edzők, sportigazgatók és a tulajdonosok gondolkodásával merthogy (hogymert), idézem: “(…) az adott bajnokságot, az adott meccset akarják túlélni, nem a hosszú távú építkezést folytatni. A klubok többségénél, hozzá kell tenni.”
“Várjá’, várjá’, azt mondta a Csányi Sándor,” bővebben

Azt figyeltem meg, mostanában meccsnapra valahogy mindig elromlik az idő

Bp. Honvéd – Ferencváros @ Hungária, 19:30

valahol remélem, ezt a posztot csak kevesen olvassátok, mert mire kint lesz, addig úgyis lesz jobb programotok, például a futball házban, ahol már tíztől indul a mai program, bográcsozással, sörözgetéssel, társasággal, satöbbi. buszokat is kaptunk, hogy fél hat környékén kényelmesen átzötyögjünk a hungáriára, ne kelljen szívni a metrópótlással. furcsa lesz, hogy a hazaiak egy része és a vendégek is kísért konvojban közelítik meg a zojjektumot.

Budapestre az időkép délutánra 16-19 fokot, felhőt, esetleg esőt mond, estére pedig 13-16 fokot, vagyis egy pulcsi legalább indokolt lesz. Ahogy azt már megszokhattuk. Hétfőtől péntekig általában az évszaknak megfelelő időjárás, majd jön a meccsnap, és mindennek vége. Gondolom kormányunk egy komolyabb összeggel tartozhat (nyilván elvi okokból!) a Nemzetközi Időjárásalapnak, ezért büntetésből hétvégére lekapcsolják nálunk az évszakokat.

“Azt figyeltem meg, mostanában meccsnapra valahogy mindig elromlik az idő” bővebben