A szombat este, a teljes vasárnap után lement a hétfő délelőtt is, és még mindig semmi

Ennyi ideje várunk Horváth és Kun lemondására:

“A szombat este, a teljes vasárnap után lement a hétfő délelőtt is, és még mindig semmi” bővebben

Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:


Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

“Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!” bővebben

Viszlát, Gazdi!

Hivatalosan is Ámerika.

Áhhh, itt most egy posztnak kéne következnie, azonban nem lesz.

Gazdi nekem az a futballista, akit egyszerűen imádtam, mert azt a fajta játékot játssza, amit talán a legjobban szeretek. Egy zseni, na.

Volt idő, amikor nagyon nem ment neki a góllövés. Aztán lassan, de beindult – és ebből a beindulásból egészen sokáig kimaradtam.

Az első, még Balmazújvárosban.

“Viszlát, Gazdi!” bővebben