1921 végén, alig pár évvel Schlosser Fradiból az MTK-ba történt átigazolását követően robbant ki az ún. kispesti profiper, az (ál)amatőr korszak egyik legnagyobb botránya. A lényeg, hogy ekkoriban még tilos volt, azonban valamilyen úton-módon az összes klub fizette a játékosait, és bár a szövetségben nyilvánvalóan mindenki tudott a dologról, hiszen a szövetség tagjai alapvetően a klubok képviselőiből álltak, az amatőrizmus eszményének védelmében álszent módon úgy tettek, mint ha nem lenne tömeges a jelenség. Nem véletlenül említettük Schossert, hiszen nehéz elképzelni, hogy a korszak legnagyobb magyar futballsztárja úgy igazolt volna pár villamosmegállóval arrébb, hogy az átigazolása mögött semmiféle anyagi érdek nem húzódik meg.
A KAC-nak viszont nem volt szerencséje. Előbb a korábbi profiválogatott Jeszmás egy túrán való szerepeltetése miatt az egész csapatot profivá minősítették, majd Jeny kezdett reklamálni amiatt, hogy kevesebb pénzt kap, mint Eisenhoffer, ráadásul a Pestszentlőrinci MOVE is feljelentette a klubot, mert állításuk szerint pénzért csábították el az egyik játékosukat. Végül Mayer Béla, a klub akkori vezetőre elismerte, valóban rendszeresen fizetnek egyes kulcsjátékosoknak, valamint alkalmilag a többieknek is, és ebből a célból a klub kettős könyvelést vezet.
A profiper következménye végül az lett, hogy a Kispest első nagycsapata széthullott, azonban az (ál)amatőrizmus létező problémaköréhez ekkor még nem nyúltak szövetségi szinten. Némi kényszerű leállást követően Eisenhoffer a Fradiba, Jeny az MTK-ba, Csontos, Jeszmás és Varga Péter az Újpestbe igazolt. Magyarországon végül négy évvel később, az 1926/27-es bajnokságtól vezették be a nyílt profizmust.
A KAC ellen száz évvel ezelőtt zajló profiper történetének feldolgozásával a közeljövőben több részletben is foglalkozni szeretnénk. A sorozat első részében szándékosan nem egy sportlap tudósítása, hanem a Pesti Napló 1921. december 31-én megjelent cikke olvasható.
„Száz éve függesztették fel a Kispesti AC játékjogát” bővebben
