az írek ellen bemutatkozó // Schön Szabolcs a Kispesti akadémia hatodik válogatott játékosa. Sőt, az MLSZ produktivitási rendszere szerint egyenesen a legkispestiakadémiásabb, hiszen válogatottjaink közül nála több időt senki sem töltött el az utánpótlás-rendszerünkben (Holendernél a rendszer nem veszi figyelembe a szerbiai időszakát):
100% Holender
78,51% Schön
71,58% Vécsei
61,17% Gazdag
60,71% Botka
Gazdag //sérülés miatt maradt ki a meccskeretből, vagyis az Eb-keretből kimaradó Szoboszlai és Kalmár, valamint Kleinheisler és Gazdi mellett a biztonság kedvéért behívott Schäfer (esetleg a két felkészülésin mellőzött, és egyben a tízes mez(!) birtokosa Cseri) kaphatja meg élete lehetőségét a portugálok ellen.
Valószínűleg a két legunalmasabb nyári héten vagyunk túl. Ilyenkor mindenki szabadságon van/volt, a kluboldalak konzervanyagokat pakolnak ki, igazolni pedig legfeljebb az MTK és a Kisvárda szokott.
Először fussuk át a tényeket:
Szappanos kapus három évre írt alá.
Nagy Geri egy év plusz opciót hosszabbított.
Baráth Boti tavalyi szerződése tartalmazott egy opciót, ezzel éltünk. Hogy meddig írtunk vele alá, azt nem közölték, azonban gyanús, hogy csak az egy éves opciót hívtuk le.
Lukács az NB II-be frissen feljutott Kecskeméthez igazolt.
a ma belengetett név, mármint a válogatott csapatkapitánya, a focidiplomata és parkolózseni Dzsudzsák Balázs lenne az egyik első, akit felíratnék a listára. Még ha ettől elsírja magát, akkor is, kegyetlenül.
2012.06.01. // Debreceni a 95. kispesti játékos, aki debütált a válogatottban. Csehország-Magyarország 1-2, és Debi pont annyiszoros válogatott lett végül, ahány percet játszott: egy.
2013.06.01. // 1994 után először nyertünk bajnoki érmet: egy bronzot. Szombathelyről hazafelé megállított busz, ünneplés egy csornai benzinkúton, ünneplés a bábolnai mekinél. Feledhetetlen este. (címlapképünkön a megállított csapatbusz)
Álmomban nem voltam beteg,
magasan láttam a jövőt, fönt –
s írtam reggel egy levelet
Piroskának: jegyezz Tervkölcsönt!*
A kiegyensúlyozottság nevében (…)
Fontosnak tartom személyesen is elmondani, kiemelni, mennyire hálás vagyok államunknak, pártunknak, és külön-külön a bőség zavara miatt itt fel nem sorolandó személyeknek, természetesen élükön a miniszterelnök úrral, a külügyminiszter úrral, egyes vállalkozó urakkal, hogy lehetővé tették azt, amire én, mint állampolgár, mint alattvaló, mint oktondi báránya e hatalmas nemzetnek alkalmatlan lennék: létrehozták, megteremtették a világ legcsodálatosabb létesítményét, az új Bozsik Arénát.
Először láthatta működés közben az új Bozsik Arénát a nagyközönség.
Nagyon szép az új Bozsik (tételmondat!) – egészen addig, amíg szigorúan a pálya felé nézel, mondjuk a meccset.
Viszont a valóságban az van, a szurkoló, ha úgy adódik, és elég gyakran adódik úgy, hogy adott helyzetben utolsó lehetőségként imádkozóra fogja, és tekintetét könyörgő szemekkel reflexből az ég felé emeli. Mivel az új Bozsik egy fedett sportlétesítmény** az ég felé vetett tekintet kényszeredetten megakad a födémben. (** Erre később még visszatérünk, mert csak bizonyos megkötésekkel, és száraz időben tekinthető annak.)
A szem előszőr csak megakad, majd kikerekedik. Emberünk ekkor kicsit forgatni kezdi, tekint balra, tekint jobbra, tekint előre, nyakát tekerve maga mögé, azonban nézzen bárhova, mindenhol ugyanazt látja:
