Hogy állunk? #2

A meghatározott időközönként való feltétele a címbeli kérdésnek egy holtszezonban nem kis jogossággal bír, így e magyarázatot elégségesnek ítéljük indoklásként egy, a játékoskeringős posztunk melletti másodszori kitekintésre, kommentgenerálásra.

No meg a hétvégén letoltunk két gyakorlómeccset, s bizony az arról érkező beszámolót elmulasztva most ezzel a részben visszatekintő jellegű cikkel pótolnánk mindezt.

Heti történések szabadelvű összegzése, a katt után.

 

Nos, múlt szerdán a Rózsahegyet 2-szer, szombaton a Győrt egyszer ütöttük meg, majd  lassan szokásossá váló tizenegyes-bénázásunk eredményeképp (most a Pécs ellen Németh Norbi húzta fel a csörgősipkát) a mecsekaljai színrokonoktól húztunk be egy kis gyufát. Akárhogy is, eddig biztató az eredménysor, főleg annak tudatában, hogy az első hét viccellenfelei (Kölesd, Tököl) után most szlovák élvonalbeli, illetve hazai él- és erős középcsapat ellen lett meg a virtuális 3 pont.

Igazolások terén az első hetek sokkját (Abass, Zeli, Sanya el) most végre egy érkezés is követte, a győri Ceolin tette át székhelyét fél évre a Bozsikba. Egy jó Ceolin. Legjobb. Látatlanban én üdvözöltem a bongyor brászilérót, hisz emlékeimben egy masszív 2010 őszi debüt élt, mikor is egy pár fordulóban szurkálta a gólokat a soros ellenfeleknek, élvezve a pintéri bizalmat. Csertői Reli érkezésével ugyanakkor kegyvesztett lett, tavaly tavasszal még csak-csak, idén ősszel már alig játszott. a Rába-partiaknál. Legyünk optimisták: ha élvezi az edzői bizalom hátszelét, mehet neki a játék – nálunk jó esélyekkel indul, hisz ő az első jelölt Abass üresen hagyott jobbszeles surranópályájára. Csak élnie kell a lehetőséggel. Persze a fél év az fél év, mi ebből nagyon jól nem jöhetünk ki: ha Ceo remekel, úgyis hazaviszi a Győr, ha betlizik, kinek kell? (Megjegyzés: a Győr elleni edzőn nagyon haloványka volt, de ezt még tudjuk be a sok kispadozásnak…)

Ceolin tehát jött, de a brazil kontingensünk létszáma csak pár órán át haladta meg az 1 főt: Danilo ugyanis kövér gázzal farolt ki este a Bozsik kapuján, hogy a kies Helvécia hívó szavára mondjon igent és a kantonok országában Vanczák Vili mellett szilárdítsa Sionban hazánk NB1-ének jó hírét. Hogy érte mennyit kaptunk és ebből mennyit forgatunk vissza játékosvételre, ahogy azt Hemy úr ígérte, arról még nem szól a fáma, de cselekedni kell. Dani… én azok közé tartozom akik nem voltak feltétel nélküli fanjai a nyurga riói arcnak, de az őszére elismerően bólintok. Bár nem ő a legnagyobb veszteség a távozók közül szerintem, góljai hiányozni fognak. Igaz már azok sincsenek itt akiktől kapa a zsugákat… Szóval csatárposzton lépnünk kell.

Lépni, mert eddig Sanyi, Herceg, Dani, Szeku mínusz, maradt Délczeg és Diaby. Diaby? Hemingway és Supka is Danilo-utódként utalgatott rá még a tél közepén, hogy aztán egy szemfüles kommentelőnk, vagy maga Hanta egy francia sokadosztályú klub squad-jában fedezze fel a fényképét. a neten. Legutóbbi interjúnkban Supkánál is rákérdeztünk a helyzetre, ő annyit mondott, a derék ‘csontparti eltűnt mint mozambiki tucatlégiós Pini húsüzemében szürke szamár a ködben, de ha be is futna, lemaradása akkora lesz, hogy abból nem lesz kezdőtizenegy. Hát így múlik el a világ dicsősége, a szeptemberi afrocsomagból úgy fest, marad az egyszem Marshal ( vagy egyszerűbben csak Muflon, by veghhanta), aki ugye maga a határozottságkirály a pályán, jó vásár volt ez, srácok.

A hétvégi edződerbiken (és szerdán is persze) volt egy adag próbázó, köztük egy Hanta által már elsírt fogalmatlan délszláv, szombaton egy pornófilmfrizurás argentin kákabél, illetve egy soproni Deák, aki még viccnek is rossz, bár a Hore-Hidi sor fatáziadússágát valóban hozza. De pont ebből következik: erre már van ember.

Most ott tartunk, hogy a bloggerkollegám szerint FüziKrisz-alteregó,  a fotója alapján inkább pubertás GundelTakács-búrájú Hadzicot és Trinicic-et megpróbálja leigazoltatni Supka. Hadzic amolyan bosnyák Tökszinek tetszik: lassú a futása és a gondolkodása de mindig jó helyen áll, hogy bepattanjon róla a labda. Vagy ha nem is mindig, de sokszor. A passzjátékban azonban néha gyengusz- ez nem túl bíztató. Kissé gyenge testalkatúnak is tűnik és szép dolog a bokáig letolt sportszár, sípcsontvédő nélkül, hát, én is csak addig játszottam így kispályán míg egyszer fel nem rúgtak mint kakas a lósz*rt… Kissé talány a csóka, Danilo alá lőném be a szintjét, de Szekunál értelmesebbnek tűnik, vagy bármelyik szertelen fekete csatárunknál…

Update: miközben írom a posztot, a derék délszláv fel is vételezte egyenruháját a klubházban, így a félboszniai Esad után ő az első teljességében az anno a  Monarchia által annektált államból érkező légiósunk.

Trnicic... sűrű, benga arc, jól fejel, közepesen lassú, tehát egy majdan nyugdíjba vonuló Botist kiválthat de a karizma nekem hiányzik. Meg nem értem, minek középhátvéd, ha ott jegeljük Bjelkát a padon ősszel, vagy akkor ha kell Trinicic, minek tartjuk meg az Ibra-klón Boriszt. Mondjuk a választ sejtem, de pont ettől parázok: a sérült Novák helyén próbálgatja a derék Bjelkanovicsot Supka újabban. Nos egy Lovric-Debrő-Botis-Bjelka birodalmi lépegető védelem erős lenne, valljuk meg: úgy futna szét minket az NB1 tavasszal, mint a szél.

Hát itt tartunk. Lassan vége a felkészülés első felének, a népvándorlás szép méreteket ölt a “Próbázók” táblás szobában, ám a végső megoldásokat még nem találtuk meg. Optimizmusom ez nem növeli: tavaly télen is inkább a próbálgatás nélkül, a CV vagy Supka korábbi ismeretei (Zeli, Lovrics) igazolt srácok váltak be, nem a sebtében  talált gyöngyszemek (Fieber, Bright). Igaz ez a nyárra is (Kosztolányi, Szeku, jajj).

A következő napok-hetek feladata tehát a keretvéglegesítés, és csöndben megjegyzem, racionalizálás lesz – ennek keretében Supka kissé szakíthatna korábbi merevségével ifiügyben, és bevállalhatna némi mélyvizezést Mogával, Erdélyivel, Baráthtal, Vernessel – teher alatt nő a pálma. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, de ha Kismészoly megtette Újpesten, lehetne itt is tenni egy próbát. Keretünk változásait nézve esélyes, hogy a merész célokról lemondhatunk a szerethető csapat imázs megtartása kapcsán viszont ne tegyük ezt. Ha már az ősz végén volt egy jó kis teamünk, legyen egy kedvelhető Kispest tavaszra is -ha máshogy nem megy, hát a saját kutyánk kölykeivel.

Így állunk most. A kép, mint a szürke téli égbolt, lassan, de tisztul. Kérdés már csak annyi marad: a tavaszunk napos lesz, vagy szürke-esős, esetleg szeszélyes, mint az április? Szerintetek?

Söralátét méretű szerződések

Hetenként esedékes Sörözz a Csapatodért! című Borsodis rovatunk témájához mindig próbáltunk valami érdekességet találni a csapat múltjából, jelenéből. Ezúttal sem lesz másként, annyi különbséggel, hogy kivételesen kitekintünk a mezőnyre is, hiszen egy létező intézmény sikerességét, avagy önmagába kódolt bukását vizsgáljuk meg: Az ún. edzőkeringőét.

Nyugalom, egyszerű lesz a gondolatmenet, senkit sem szeretnénk untatni mindenféle statisztikai indoklásokkal, összetett képletekkel. Két szám, és slusszpássz.

A 2010/11-es szezonban eddig nyolc kispad cserélt gazdát, összesen hét csapatnál, úgy, hogy Csertői Aurél kettőn is ülhetett. A nyolc váltásból hat mondható sikeresnek, egy még elválik, és egy viszonylag egyértelmű bukta volt. Nézzük időrendben:

Kezdődött az egész hét kör után, és Urbányi “Bepassz” Pistát Tomiszlav Szivics váltotta Kecskeméten.
Következmény: pozitív, a pontokra vetített 14%-os teljesítmény felkúszott 56%-ra, a Kecsó pedig a középmezőnybe.

Két fordulóval később két klubvezetés is a váltás mellett döntött. Szolnokon az azonnali kiesés elől Vágóból Simon Antalba menekültek, míg Angyalföldön a dallamos nevű Dellacasát cserélték le az oda-vissza egynullás meccsek királyára, Komjáti Andrásra.
Következmény (Szolnok): pozitív, 19% –> 28%, de a kiesésgyanússág tényén ez sem változtatott.
Következmény (Vasas): pozitív, 37% –> 52% és Kecskeméthez hasonlóan középmezőny-várományosság.

Haladunk tovább, újabb egy forduló, ezúttal a Haladásnál kerül elő a szertárból a frissen fényezett lapát, és a nyeretlen kétéves Csertőit Aczél Zolira cserélik.
Következmény: pozitív, 13% –> 57%, ami egyben a fix másik kiesői státuszból való kiemelkedést is magával hozta.

Aprót hunytunk a sok vezető hírre, majd borult a hazai bili, és Morales mester bedobta a türcsit egy újpesti vereség után. Váltótársa a Hemingway-éra egyetlen sikeresnek mondható edzője, Supka Attila lett.
Következmény: egyelőre nem tudni, 50% –> 40%, és az idény első harmadában a sűrű mezőnyben dobogóközeli csapat visszaesett egy 7-12. hely között ingázó biztos nem kiesővé.

Debrecenben Herczeg András megvárta a téli szünetet, hogy akkor jelezze, köszi szépen, ennyi volt, visszavonulna a nemesebb feladatot jelentő utánpótlásképzés élére. Cseh utódja Scasny mester nem váltotta be a beráneki reményeket, egyértelmű buktának nevezhető magyarországi szerepvállalása. Hét kör után Kondás Elemér vette át a pásztorbotot.
Következmény: egyelőre nem tudni, 58% –> 29% ( –> 100% )

Jelen felsorolásunkban utolsó delikvensünk győrből került ki, Pintér Attila helyére Csertői Aurél érkezett megmenteni a komolyabb reményekkel indított idényt.
Következmény: igazából semmi különös 42% –> 47%, vagyis alig történt előrelépés a megszerezhető pontok arányában.

Nagyjából ennyi lenne. A legtöbb helyen – láthatjuk – történt némi előrelépés, de mindez csak azt eredményezte (a mi parányi visszaesésünkkel karöltve), hogy a középmezőny annyira besűrűsödött, mint egy jól elkevert főzés nélküli puding. Ha Supka Attila hozza az öt hátra lévő meccsünkből a kötelezőt, akkor nagyjából ott lesz majd, ahol Morales abbahagyta, vagyis egy jó feles mutatóval. (Ide tartozó apró védelmi mechanizmus: akik Moralest azért szidták, hogy defenzív célfutballal csak az eredményre játszik, azok most nyugodtan elhallgathatnak, Supka egy gyökeresen kicserélt csapattal is felismerte a törvényszerűséget, és valamivel fogyaszthatóbb formában, de mind inkább markánsabb játékot mutatva, szinte ugyanoda kormányzott minket. Uff.)