Lehet finnyáskodni a látottak miatt, azonban jobbanrajtoltunk tavasszal, mint tettük a nyáron. Akkor négy meccs – kilenc pont, most négy meccs – tíz pont. Az egyetlen különbség, hogy akkor a Videoton és a Budafok ellen látványos focit láthattunk a csapattól, most pedig, hát, izé, ott tartunk, hogy
hogy Tujvel tartott minket meccsben a védéseivel egy olyan ellenféllel szemben, amelyik még edzőmeccsen sem rúgott gólt az elmúlt négy hónapban.
A Liza egy félidőn át tartotta magát, többször a kapusuk védett nagyot, a kérdés mindössze annyi volt, hogy mikor lőjük meg az elsőt, mert onnantól vége. A másik kimenetel az lett volna, hogy hősiesen kihúzzák a tizenegyesekig, azonban a debreceni hosszabbításos móka óta az ilyesmi izgalmakat inkább elkerülnénk.
Igazán kellemes meccsnapra sikeredett a vasárnap: előbb baráti sütögetés a Wekerlén, később vergődés a szembe sütő naptól, de legalább vezetünk, hőbörgés, hőbörgés, ezek tényleg parasztok, viszont megvan a győzelem, utána ünneplés, jó hangulat, valamint születésnap és banánpálinka. Kettőre otthon is voltam.
Ami viszont fontos: visszakaptam a kabalasapkám, rajtam volt a sorozatban győztes póló és a csapat is újra fehérben játszott. Van még kérdés, hogy a babonák működnek, vagy mindenki meg van győzve?
Mindannyian pontosan tudjuk, a «jövőre csak jobb jöhet» feszes ellentmondásban van a «régen minden jobb volttal», amiből az következik, hogy 2023-at nem a klubtörténelem egyik legrosszabb, hanem valójában a jövőben várhatóan történetekhez képest egy mérsékelten sikeres évként kellene értelmezni. Az, hogy erre a ma embere mentálisan nem alkalmas, az egy újabb kritikája a magyar fajunknak. Képtelenek vagyunk valódik sikerként megélni a valódi sikereket a valódi sikerek pillanatában.
Hihetetlen, de közöttünk járnak az olyan emberek, akik például a kiesésünkben nem a rendszer, a klub, és legfőképp a csapat sikereit látják. Akik szerint nem az egytől-egyig csodálatos férfiak maradtak alul a pályán, hanem valamiféle sötét erő, egy háttérhatalom ármánykodása (talán listázni kéne őket!) vezetett idáig minket.
2023 volt az év, amikor a NER teljes mellszélességgel megérkezetett Kispestre, és megmutatta a valódi arcát.
Nekünk nincs más dolgunk, mint talpra pattanni, és véresre tapsolni a tenyerünket. A többit intézik.
És tudjátok mi a következmény, hogy ilyen csúnyán belenyúltak a bajnokság sorrendjébe, hogy szinte csődbe vittek egy klubot (miközben az egy egészen másik síkon eleve megérdemelte a büntetését)?
Sok álmatlan éjszakát okozott a játékvezetőknek!
Hanacsek Attila
Elképzelem, ahogy Vad II állatlanul, izzadtságban úszva forgolódik az ágyában. Ahogy a hóhérok szoktak általában: „b*sszameg, ma is megöltem egy embert”. Ha Vad II 2012-ben, az Európa-bajnokságon simán kiejtette Ukrajnát, akkor vajon mennyire fájhat a kis lelkének utólag, hogy a Honvédot is kicsinálta az NB I-ből? Nyugalom most is ott ült a drága a ZTE-Kisvárdán a konténerben, ahelyett, hogy magába nézett volna, és szögre akasztja a sípot.
A másik férget, a tavaly 33 meccsen is foglalkoztatott Iványit az első fordulóban nem küldték sehova. Mondjuk ez teljesen normális, mert sem a Fradi nem játszott, és nekik 14-szer vezetett tavaly, sem mi, akiknek 12-szer, hiszen idő közben kiejtett minket. És hova máshová küldenék, ahol ekkora szükség van a szakértelmére?
javítás // úgy néz ki Iványi az idényt követően kikerült a VAR-keretből. Nahát! (Természetesen erről hivatalosan nincs semmi hír, hiszen akkor úgy tűnhetne, hogy valaki sokszor hibázott, és ezért felelősségre vonják. Az pedig legyen a sors fintora, hogy Iványi utolsó pályán töltött meccsén is a VAR b*szott ki velünk.)
