Mindannyian pontosan tudjuk, a «jövőre csak jobb jöhet» feszes ellentmondásban van a «régen minden jobb volttal», amiből az következik, hogy 2023-at nem a klubtörténelem egyik legrosszabb, hanem valójában a jövőben várhatóan történetekhez képest egy mérsékelten sikeres évként kellene értelmezni. Az, hogy erre a ma embere mentálisan nem alkalmas, az egy újabb kritikája a magyar fajunknak. Képtelenek vagyunk valódik sikerként megélni a valódi sikereket a valódi sikerek pillanatában.
Hihetetlen, de közöttünk járnak az olyan emberek, akik például a kiesésünkben nem a rendszer, a klub, és legfőképp a csapat sikereit látják. Akik szerint nem az egytől-egyig csodálatos férfiak maradtak alul a pályán, hanem valamiféle sötét erő, egy háttérhatalom ármánykodása (talán listázni kéne őket!) vezetett idáig minket.
2023 volt az év, amikor a NER teljes mellszélességgel megérkezetett Kispestre, és megmutatta a valódi arcát.
Nekünk nincs más dolgunk, mint talpra pattanni, és véresre tapsolni a tenyerünket. A többit intézik.
Sorrend nélkül, címszavakban
A kiesés, mint leginkább emlékezetes pillanat természetesen kimagaslik a mezőnyből, és mivel annyival, de annyival fajsúlyosabb bármi másnál, hogy emiatt inkább elengedtük a sorrendbe állítást, és helyette próbáltunk valamennyire a naptár szerint haladni.
Egy: kiestünk
2023-ban, a klub története során másodszor estünk ki a másodosztályba. A kieséshez vezető útnak valódi, elszámoltatott felelőse máig nincs, a kiesésért a klubtól hivatalosan senki nem kért elnézést, egyszerűen csak kiestünk, a maga hétköznapi módján, mély hallgatásba burkolózva.
A Honvéd kommunikációjából az átlagos újságolvasó egyedül abból következtethette ki, hogy velünk valami nagyon szomorú történt, hogy pár napig nem jelentek meg a Facebookon az egykori játékosaink egyáltalán nem kerek születésnapjaira megemlékező bejegyzések.
Kettő: senkit sem igazoltunk télen
Ilyen se nagyon fordult elő azóta, hogy létezik az átigazolási szezon fogalma. Tavaly télen, az egyébként kieső helyen álló Honvéd bejelentette, nem igazol senkit, és a jelenlegi keretével próbálja meg elérni a bentmaradást. Egyedül az addig az ETO-nál kölcsönben játszó Benczenleitnert hívtuk vissza, majd alig játszattuk tavasszal. Távozónk viszont volt, bár velük már ősszel sem számoltunk. Azért Traoré, Nagy Dominik és Petkovic nélkül lehet élni.
Három: az idény vége előtt egy fordulóval kirúgtuk a szakmai vezetést, eltakarítottunk egy csomó játékost, és a fiatalokat állítottuk ki a szurkolók elé, valamint
Négy: a VAR beleszólt a bentmaradásba
Az idénynek még Dochertyvel, és stábjával, élén Csodaturmixszal futottunk neki, a horvátországi home officeból irányt mutató Kepcija tanácsadó helyi képviselőjének, a Playstation és az Excel elől néha a levegőre is kirángatott Docherty ötletétől vezérelve. Októberre kiderült, hogy az egész egy rohadt nagy holtvágány, de sebaj, a Linkedin haverok közül pont állás nélkül volt Klafuric mester, szóval jöhet.
Végül egészen hihetetlen módon, hála a körbeveréseknek, az utolsó két-három fordulónak úgy futottunk neki, hogy papíron nekünk van inkább esélyünk a bentmaradásra, és nem a Videotonnak. Ehhez mindössze annyi kellett volna, hogy és/vagy Debrecenbe nem tartalékcsapattal utazunk, hazai pályán, teltház előtt(!) megverjük a Mezőkövesdet, és Felcsúton kivételesen nem Iványi sporttárs ül a VAR-konténerben.
A bajnokság utolsó öt percén belül jártunk, és még nem dőlt el, hogy a Honvéd vagy a Videoton lesz a másik kieső. Ebben a pillanatban történt egy kezezés a Felcsút tizenhatosán belül, amit Iványi (és Vad II.) egyszerűen elengedett, nem vett figyelembe. Nem ezen múlt, azonban valahol mégis. Ha egy bajnoki rendszerben 32 x 90 + 85, vagyis 2965 perc után, 5 perccel az egész cirkusz vége előtt még nem dőlt el semmi, akkor egy ilyen szintű bírói hiba nem véletlenül okozott később álmatlan éjszakákat Hanacsek sporttársnak, a játékvezető bizottság vezetőjének. Mondjuk a lemondás, a felelősségvállalás benne sem merült fel, de miért is várnánk el hasonlót bárkitől a magyar futballban?
A legnagyobb féregség azonban mégsem Iványi és Vad II. volt Felcsúton, hanem az, hogy az idény ikonikus figurái közül Kepciját és Dochertyt már a meccs előtt kirúgta a Honvéd, Ennint és Mitrovicot dettó, Lukic le sem utazott, Cirkovic, Doka a padon, és amikor lefújták, a fiataloknak kellett odaállniuk a szurkolók elé egy olyan dologért, amiről ők tehettek a legkevésbé. Elképesztő, de a Honvédot – Kun Gergelyt leszámítva – a korábbi tulajdonos, Hemingway képviselte a legmagasabb szinten Felcsúton. Egy gazdátlan, hazug és felelősséget vállalni képtelen klub esett ki – és fél évvel később még mindig egy gazdátlan, hazug, felelősséget vállalni képtelen klub szenved a másodosztály alsóházában.
Ennyit a kiesést követően sokak által remélt megújulásról.
Öt: előkerült egy fantomjátékos
Hameed Abdullah Talal neve egészen 2023 nyaráig ismeretlen volt még a Honvéd legavatottabb szurkolói számára is. Ha nem rabolták volna el, miután Horvátországba szerződött, akkor a kutya se nézett volna utána a pályafutásának, ahol pedig azt találtuk, hogy a Honvéd 2022 februárjában leigazolta, azonban bejelenteni már elfelejtette. Pedig aznap igazoltuk le Jonssont és Kadirit is, ezért gondoljuk, hogy Talal csak elkallódott a nagy napi rohanásban.
Talalt egyébként egyetlen egyszer sem nevezte a Honvéd sem az NB III-ban, sem az NB I-ben mérkőzésre, edzésen se nagyon látták, és állítólag a kispesti szerepvállalása annyira korlátozódott, hogy néha megjelent hatalmas autójával az akadémia parkolójában, és a csomagtartóról márkás ruhákat árult a fiataloknak.
Természetesen Talal szerződésének miértjéről a Honvéd máig egyetlen szót sem mondott.
Hat: orosz rulettet játszunk nyáron az edzőkérdésben, és
Hét: Fehér Péter bemondja az első hét fordulóra a huszonegy pontot, és
Nyolc: ősz közepére eldőlt, hogy nem jutunk vissza azonnal
Az U19-es csapat edzőjét Pinezits Mátét nevezték ki az NB I-ből kiesett és alapjaitól újjáépítendő csapat edzőjének. A hivatalos szöveg szerint ismeri a játékosokat az akadémiáról, valamint felkészült, miazmás.
Önmagában a választás indokolható lenne, ha hosszú távra tervezne a Honvéd, és nem napról-napra élne. Pinezits elsőbálozó, tehát a labdarúgás örökérvényű szabályai értelmében, vagy mellérakok egy tapasztalt figurát szakmai igazgatónak, segédedzőnek, bárminek, akiktől van lehetősége tanulni, vagy eleve ki sem nevezem, mert az is örök szabály, hogy egy drága edzővel lehet a játékoskereten spórolni, míg egy olcsó és tapasztalatlan edző bármekkora összeget fel tud élni mindenféle eredmény nélkül. Nálunk sikerült a lehető legrosszabb kombót összerakni: tapasztalatlan edző, és mellé az idősebb, azonban felnőtt meccsen szintén zéró tapasztalattal rendelkező szakmai igazgató, a magát a padra is leültető Fehér Péter, majd amikor látszott, és szinte azonnal látszott, hogy az őszre tervezett keret vékony lesz, akkor hirtelen vadul elkezdtek igazolni (Kundrák, Bobál, Lőrinczy). Az eredmény? Ugyanúgy alsóház.
A nyár egyik ikonikus pillanata volt, amikor az első forduló, vagyis egy csákvári győztes bajnoki után tartott szurkolói ankéton a szakmai igazgató Fehér Péter bemondta: hét forduló – huszonegy pont, cél a feljutás. Természetesen a kijelentése pontosan egybevágott az elvárásainkkal, azonban ha egy felelős személy mond ilyesmit, akkor az könnyen előfordulhat, hogy a mondását számon fogják kérni rajta a későbbiekben.
A helyzet októberre vált tarthatatlanná, miután az NB II-ben is(!) képtelenek voltunk megnyerni a meccseink negyedét(!). Pinezits repült, Csertői érkezett, viszont Fehér Péter maradt a padon. Az ősz egyik legnagyobb kérdése, hogy ő nagyjából mit csinál Kispesten, hogy elengedhetetlen a jelenléte a nagycsapat jegyzőkönyvében is?
Máté egyébként aranyos srác, őszintén szurkolunk neki, hogy elérje az álmát, és egyszer edző legyen.
Kilenc: új tulajdonosról álmodozunk
Egész évben terjedtek a pletykák. A kilencvenes évek zsúrkocsijától, és a Hemingwayjel versenyt futó SPAR-tól eljutottunk Gattyánig, a kínaiakig, illetve több kínaiig, aztán spanyolok, egy másik nagyon gazdag magyar ember, dél-koreai cég, bárki, akivel Szijjártót együtt fotózták az elmúlt években, mínusz Dzsudzsák.
Annyi biztos, hogy a Honvédnak még mindig a Mendelényi és Bozó nevével fémjelzett Metalcom-csoport a tulajdonosa. Pénz, jövőkép továbbra sincs, felelős szintén, szóval ahogy mondani szokás: szar minden.
Mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy ez a pénztelenség is relatív. Elég csak felmenni az Instagramra, és megnézni a játékosok nyilvános fiókjait. Nyugalom, a nagy szegénységben azért többeknek is futotta egy kis karácsonyi Dubaira.
Tíz: kizárólag saját nevelésű játékosokkal állunk ki egy meccsre
Annyira elfogytunk az ősz végére, hogy két egymást követő meccsen is kizárólag részben vagy teljesen az MFA-n nevelkedett játékosokkal álltunk ki. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a kettőből egyik meccset sem nyertük meg.
Az amúgy is rövid keret helyzetét nehezíti a rettenetesen sok sérültünk (évek óta sok a sérültünk, nem kéne ránézni az erőnléti edzőre, az orvosi stábra, vagy úgy általában a felelősökre?), az egészségtelen keretösszetétel (komoly hiányposztok vannak), valamint az, hogy az U21-es válogatottba öt-hat, az U19-be pedig további két-három játékost delegálunk rendszeresen. Így fordulhatott elő, hogy a frissen igazolt Csertői mester alig pár játékosnak tartott edzést az egyik bajnoki szünet idején.
Tizenegy: Szappanos
Ritkán játszotta el játékos ilyen gyorsan az összes kreditjét egy szurkolói közösség előtt, mint Szappanos a Paks elleni kupameccset követően.
A kis primadonna rossz néven vette, hogy egy Kispesten az NB I-es kiesést követően, miután visszatér a Bozsikba új csapatával, egyesek szóvá teszik a kiesésben játszott szerepét. Bzmg, Szappanos annak a csapatnak a csapatkapitánya volt, szóval tűrjön.
Szappanos azonban a tűrés helyett a féregséget választotta. Innen is gratulálunk a döntéséhez.
Tizenkettő: kizártak minket az átigazolásból
Az ezüstvédelem egyik felét, a remek igazolás, fantasztikus képességű játékos és csodálatos ember Cirkovicot nem sikerült kifizetni a kiesést követően. Vagy nem sikerült vele rendesen szerződést bontani, igazából mindegy. Volt rá egy egész idény, hogy – teszem azt – véletlenszerűen megszondáztassák az edzésre érkező keret minden tagját, esetleg jegyzőkönyvet vegyenek fel, miazmás. De persze mi mondhatunk bármit, nem voltunk ott, nem mi nézegettük a legmodernebb műszerek adatait, mi csak annyit láttunk, hogy egyesek működtek korábban egy másik csapatnál, majd Kispestre igazolva fokozatosan épültek le, híztak el, ésatöbbi, mindenféle következmény nélkül.
Annyira jól sikerült a kiválasztás, akkorát mentek az igazgatók, a játékosmegfigyelők, a döntési helyzetben lévők, hogy konkrétan a tavalyi keretünk egy jelentős részének máig nincs új csapata.
Cirkovic mellett annyi biztos, hogy Petkovic is pereli a Honvédot, azonban az átigazolásból az előbbi miatt zártak ki minket. (Zárójelbe: csak bennem merül fel kérdésként, hogy tavaly, amikor télen nem igazoltunk senkit, akkor az nem valami hasonló helyzet miatt történt?)
Tizenhárom: a megvágott képek c. rovatunk keretében
Vicces kedvű fotósaink pár apró különbséget rejtettek el a két kép között. Találja meg mind!
Tizennégy: a gazdátlanság és a raktárkészlet összefüggései
Egy éles szemű olvasónk bökte ki, hogy november elején, a kilátástalanságban vergődő, edzőjét vesztett Honvéd úgy ment el a Fáyba, hogy nem volt megfelelő címerezésű vándorzászlója.
Tizenöt: a szurkolókra nem lehetett panasz
Szinte bárhova mentünk idén, a vendégszektorokba rendre elfogytak a jegyek, és a kiesés ellenére hazai pályán is tisztességes létszámot hoztunk. A klub mindezt egyfelől kiemelt kategóriájú mérkőzésekkel, és NB I. felsőházas jegyárakkal díjazta, azonban másrészt beleállt, hogy azért mert másodosztály, a szurkolók megszokásain nem feltétlen kell változtatni. Továbbra is van személyes elővételi lehetőség a hazai mellett az idegenbeli meccsekre is. Ilyesmi még az NB I-ben sem divat, igaz, ott nem a Nagy Honvédok szerepelnek.
Nyáron a klub és a szurkolók széles körének képviselői le tudtak ülni egy asztalhoz, és sikerült elfogadni együtt egy minimumprogram-féleséget. A programpontok egy része megvalósult, egy része részleteiben, és egy része pedig egyáltalán nem. A megbeszéléseknek végül nem lett folytatása, nagyrészt azért, mert a klub közben olyan helyzetbe sodorta magát, hogy egy ilyen találkozó nem szólt volna másról, mint a szurkolói közösség hitelességével elkenni a problémákat. Ilyesmihez, vagyis a kölcsönösség teljes hiányához azonban szurkoló nem asszisztálhat.
Reméljük tavaszra rendeződnek a dolgok, és lesz értelme újra és miről beszélgetni.
Tizenhat: Pekár gólja az ETO ellen
Az év egyik legfutballabb pillanata volt, amikor 1-1-es állásnál, hazai pályán az ETO ellen a 89. percben kiállították Lovricot, és erre Pinezits mester egy időhúzásra is alkalmas cserével reagált, és behozta Kerezsi helyett az ekkor debütáló, alig 19 és fél éves belsővédőt, Pekár Istvánt. Négy perccel később már mint az akadémia ötödik legfiatalabb gólszerzőjéről beszélhettünk személyében.
Nyilván
kihagytunk egy csomó emblematikus pillanatot. Nyilván mindenkiben más marad, más hagy benne nyomot egy ilyen év után.
Éveken át hagyomány volt, hogy Ádi december végéhez közeledve feltette a kérdést az egyik közös csetünkben: megírnám a magyar foci top10 pillanatát az évből, ti mire emlékeztek? Klasszikus konzervanyag, vezetőben jót futhat, és a meló is könnyebb, ha többen dobják össze.
Mára nem lett volna poszt, azonban reggelizés közben eszembe jutott Ádi, és az idén elmaradó szokásos kérdése. Írjuk meg Honvédban? Csináljuk belőle hagyományt? Aztán ahogy vágtam a ruszlit, eszembe jutott pár pillanat az évből. Miért ne? Írjunk valamit, aztán meglátjuk. Legfeljebb elfelejtünk valamit, de azt majd úgyis hozzáteszik a népek.
Ez lett.
Címlapkép
Az évet leginkább jellemző kép szerintem Mitrovic szándékosan bemozdított, dinamikát sugárzó fotója a tavaszi, Fáy utcai Vasas-Honvédról. Mintha futna. Nincs rá jobb szó, ez a kép egy konkrét provokáció volt a szurkolók irányába, és egy újabb fényes bizonyítéka, hogy a klubnál nem csupán alkalmatlanok dolgoznak tömegesen, hanem nyugodtan hozzátehetjük az érzéketlen jelzőt is.
@csakblog bejegyzéseMegtekintés a Threads alkalmazásban
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
