vh – Oldal 128 – Csak a Kispest!

Hetikispest #2023/11/15

#2023/11/08 Kijött az MLSZ-től Futballkörkép néven futó elemzés, ami a 2021/22-es szezonig tesz mindenféle kijelentéseket. Van vagy száz oldal, még nem értünk a végére, pedig tervezzük darabokra szedni. Ha valakit röviden érdekel, akkor a Telex anyagát ajánljuk a témában.

#2023/11/08 Nem tudta elkerülni a figyelmünket, hogy egyre több cikk foglalkozik nyíltan a Honvéd anyagi gondjaival. Itt van például egy idézet az egyébként vállalhatatlan címekkel operáló Csakfociról (amit pont emiatt egyre kevésbé vagyunk hajlandóak fogyasztani):

Úgy tudjuk azonban, Kispesten azért volt nagy szükség egy beugró szponzorra, hogy ki tudják fizetni a játékosok bérét. A Honvédnál ugyanis nemcsak a szakmai, de a gazdasági háttér is lassan NB III-as szinten van.
Kispesten furcsát léptek: Levágott arcú játékossal jelentett be szponzort a Honvéd – ezért kaphatott fizetést a csapat

bővebben

Üzenetek a klubvezetésnek, edzőknek, játékosoknak

Nem lehet azt mondani, hogy csendben lenne a tábor.

A 2019 áprilisi tulajdonosváltást követő türelmi idő 2021 őszén, a debreceni 5-3 után járt le egyértelműen. Ez volt az a pillanat, amikortól már nem edző, szakmai igazgató, vagy játékos az elsődleges felelős, hanem a klubvezetés.

Vagyis csaknem napra pontosan két éve jelent meg a tábor nyilvános kommunikációjában először, hogy Kun Gábor ügyvezetőnek távoznia kell. Azóta gyakorlatilag folyamatos a tüntetés a klub tulajdonosai ellen.

Időrendben haladva megpróbáltuk összegyűjteni egyetlen posztba az üzeneteket. (Igen, a táborhoz hasonlóan természetesen mi is meg vagyunk vásárolva, és ezért nem teszünk soha semmit, nem írunk rosszat a klubról.)

bővebben

A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,

ami nem csak valahol, hanem akár egy általános skálán is igaz lehetne, ha a hivatalos narratívák nem lennének ennyire egymásnak ellentmondóak. Megnéztük az UEFA, az MLSZ és a bolgár szövetség kommunikációját a múlt hét hétfői, tehát a Plovdiban zártkapus, és a mai, Szófiába visszahelyezős döntés kapcsán, és azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább egy fél hazudik, legalább egy fél nem fejti ki az igazság minden szeletét, és hogy az összes érintett lapít, mint sz*r a fűben.

Külön érdekesség, hogy a magyar sajtóban az elmúlt egy hétben nem jelent meg egyetlen olyan cikk sem, ahol egy válogatott meccsek rendezésében jártas embert kérdeznének meg, hogy ilyenkor mégis mi a pontos szabályzat, mekkora mozgástere van az egyes szövetségeknek. Az MLSZ például beleállt abba az álláspontba, hogy nekik egyetlen percig sem lehetett szavuk, amit nyilván nehéz elhinni, hogy igaz lenne.

Tapasztalatom szerint valószínűleg voltak ilyen megkeresések a sajtó részéről, azonban a szövetség ismét elővette a jól ismert sunyító figuráját, és vagy nem válaszolt, vagy kitérő választ adott a kérdésekre.

bővebben

Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk

Honvéd – Ajka 1-0

A mérkőzés előtt úgy voltunk vele, mindegy hogyan, csak nyerjünk. Tessék, megcsináltuk.

A hogyant tényleg nem érdemes feszegetni, mert ez a meccs azon túl, hogy élvezhetetlen, egyben nézhetetlen is volt, valamint szinte semmi olyasmit nem hozott, amit a későbbiekben érdemes lehet felhasználni. Egyedül Eördögh bizonyította be ismét, hogy ha nagyon nincs más, akkor használható a Klagenfurt által számára kitalált [bal]hátvéd poszton.

Sokszor az egyszerűre is képtelenek voltunk, és mindezt tettük úgy, hogy a fejekben benne volt: nincs cserénk, nekünk kell végigjátszani a meccset. Nem mondom, hogy görcsösek volta a srácok, mert ahhoz kellene egy viszonyítási pont. Egyszerűen csak rossz volt és nézhetetlen, de legalább nyertünk, és ami a legfontosabb

320 perc után újra gólt lőttük a bajnokságban.

bővebben

Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált

Honvéd – Ajka @ Bozsik, 17:00

Vállaljuk fel magunkat. Húzzuk sípcsontközépig a fehér nejlonzoknit, csatoljuk fel az elnyűtt műbőrszandált, és a férfiember összes létező büszkeségével szálljunk fel a tömegközlekedésre. Nem baj, ha a hőségtől szagot áraszt, az arcunk tükrözze a felvállalást, a magabiztosságot. A mi célunk a kényelem, miközben az indulási helyünkről eljutunk a célunkig.

Legyen Csertői mester a Kispest zokni-szandálja, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szettől elválaszthatatlan mindent átható ájer. A lényeg, hogy kitartson a dolgok valódi fontossági sorrendje mellet, miszerint nem az utazás, és az utazóközönség, hanem az úti cél a fontos.

Út közben természetesen nem tilos nézegetni a kirakatokat, különösen a cipőboltok kínálatát, és amikor azt hisszük, épp senki sem lát minket, egy pillanatra előkerülhet a tárcánk fényképrekeszében sárguló fotó: David Hasselhoff, az ember, akit világ életünkben példaképünknek tartottunk. Az álmodozás szabad, a képzelet szárnyal, az unikornis egy zárt cipő.

bővebben