Mastodon

Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom

Osztályozókönyv @ Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

Mondjuk a Gut, Besser, Prosserre sokáig nagyon büszke voltam, kár, hogy egyszer sem tudtuk használni, és lett belőle végül egy közepesen kínos Gut, Besser, Eppel. Egyetlen jónak gondolt mondatot se hagyunk az út szélén.

A címben megidézett poszt hamarosan tíz éves lesz. Tartalmilag az U21-es válogatott egy 2013-as Bosznia-Hercegovina elleni 4-1-es győzelméről szól, ahol a gólszerzőket úgy hívták, hogy: Holman (kettő), Adorján és Baráth Boti. A csapat pedig így állt fel:

  • Jova (FTC)
  • Szolnoki (Videoton)
  • Otigba (Heerenveen)
  • Kelemen (MTK)
  • Baráth (Honvéd)
  • Vécsei (Honvéd)
  • Windecker (Paks)
  • Kleinheisler (Videoton) -> Adorján (Groningen)
  • Kovács I. (Videoton) -> Bacsa (Diósgyőr)
  • Bese (MTK) -> Holman (FTC)
  • Radó (Haladás)
„Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom” bővebben

Elhunyt Török Péter

Kamaszkorunk edzője volt.

Pont egy átmeneti, forrongó világban érkezett Kispestre. A valódi nagyság évtizede már elmúlt, egy-két játékos maradt mutatóba, és ők is inkább visszatérők voltak. A rendszerváltás teremtette új feltételekhez először remekül alkalmazkodni látszó klubról fokozatosan derült ki, hogy nincs valódi tulajdonosa, hogy releváns tudás nélkül nem lehet fejest ugrani a profi futballba, hogy képtelen fenntartani az itthon sztárnak számító játékosokra alapozott működést. 1995-ben szinte az összes piacképes játékosa elhagyta, és bár sikerült közben pár jónak mondható nevet igazolni, az új keret többségét saját nevelésű fiatalok, illetve néhány légiós alkották.

1995 májusában, még a bajnokság alatt lemondott az edző, Kozma Mihály. Komora a régi harcostársat, az amúgy is Kispesten dolgozó Török Pétert nevezte ki idény végéig. Ekkor még bíztak De Vriesben, hátha lesz pénz.

Nem lett.

„Elhunyt Török Péter” bővebben

Megingó tervek?

Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.

„Megingó tervek?” bővebben

Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?

Honvéd – Kozármisleny @ Bozsik, 17:30

Egészen csodálatos, és annyira #tipikuskispest módon megyünk neki az első hazai NB II-es meccsünknek, hogy engedjétek meg, elismerésem jeléül most elengedjem kicsit a billentyűzetet, és felállva tapsoljam meg az Életet, aki nem csak iskolát üzemeltet, hanem mellékállásban egy hatalmas rendező!

Eleve a stadion első meccse egy MTK-Fradi női bajnoki lett volna zárt kapukkal, és úgy kellett kisírni, hogy ne, ne alázzatok meg minket ennyire. Ha más nem, akkor legalább a fakó Szekszárd elleni bajnokija legyen, az mégiscsak Honvéd. Végül a fakó játszott, az akkor érvényben lévő Covid-szabályok teljes mellőzésével. Mintegy ötszáz ember a tribünön, amikor ötven nem lehetett együtt egy temetésen. Mindez persze a nyilvánosság teljesen kizárásával. A tesztmeccset rögtön egy zártkapus tétmeccs követte: Románia-Hollandia a szlovénokkal közösen rendezett U21-es Európa-bajnokságon.

Pár hónappal később, a hivatalos stadionnyitót a meccset megelőző napon mondta le az ellenfél, és játszunk helyette félhomályban egy tartalékcsapattal, mert a villanyhálózat nem működött teljes kapacitáson.

„Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?” bővebben

Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága

Vannak olyan napok, amik munkában és egyebekben is remekül sülnek el, amikor mindennel hasítasz, jön az ihlet, ütemesen tudsz dolgozni, délután/este pedig valami program még meg is koronázza az addigi erőfeszítéseket; máskor viszont nyűglődés, szenvelgés, nem jön az isteni szikra, borzasztó. Szerencsére tegnap az első változatot éltem meg: kivételesen otthondolgozást nyertem csütörtökre, egész délelőtt készítettem elő háttér-olvasásokkal a délutáni elemző kört, mindezt a Kiserdő egy padján ülve vagy a telepen sétálgatva-jegyzetelve, délután aztán magamat is meglepő hatékonysággal mindezt gépre is vittem, egy pofás dolgozat formájában. Szóval a 17.45-kor bekapkodott uzsonnadinnye (az is remek volt) után teljes megelégedettséggel a szívemben rohanhattam ki a Bozsikba. (Nem egészen teljes elégedettséggel azért: sajnos a nagy jegyzetelés-írás közepette, hiába kezdtem reggel fél 8-kor, futásra nem maradt időm. Majd hétvégén.)

„Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága” bővebben