Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is

cimkep_kispest-ute 3_2 74…azért ezt az érzést nem lehet eléggé megszokni, na! Vasárnap reggel van, arra ébredek, hogy szó szerint szemebe süt a Nap, ébredezik egész Wekerle, de ez már nem a téli kászálódás, most már a cinkék csivitelése kelti az embert, és ahogy felülsz az ágyban, már mosolyra húzódik a szád, mert az első emlékképek, amik a tegnapról eszedbe villannak, a a pofás új mez, a 10 vörös-fekete csíkos dresszben rohamozó játékos, Daud csele, amivel hintába ültet Kabátpetit, Holender rafkós szabadrúgása, a Job után nyúló újpesti kéz, és mindenek előtt Bálint penetráns lökete, ami akkora kiáltást szakított fel mindenkiből a környékünkön a korzón, hogy most is beleborzong az ember! Az ilyen vasárnapok megfiztethetetlenek! “Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is” bővebben

Klasszikus nyitány, rendelésre

2014kisp_UTE_orom

Rég volt már ilyen tavaszi nyitányunk, az biztos. Álmainkban klasszikus kora tavaszi napsütést, remek fociidőt és ezek révén szurkolóbarát körülményeket kértünk, a pályán pedig győzedelmeskedő Kispestet, a lelátókon hangulatot, relatíve sok nézővel. Habként a tortán szép jeleneteket. Utóbbi kívánalmat leszámítva minden, de minden teljesült a meccs hajrájáig. Akkor és ott pedig Vécsei rakétájával az utóbbi is. Tökéletes nap volt, még sok ilyet magunknak! “Klasszikus nyitány, rendelésre” bővebben

Félszezon-értékelő by RW

640-KO_M4672

Minden megy a maga jól megszokott kerékvágásában. A félszezon  végetért, ködös, ónosszitálós szürke napok telepednek Budapestre, csöndes a XIX. kerületi sorompón túli sporttelep, légiósaink hazamentek, a keret pihenni tért egy szokatlanul hosszú, egy hónapos téli álomra, legjobbjainkat díjazta a KLTE, hanta statisztikákat gyárt és közönségszavaztat, vagy bennyhillesített Lanza-Martinez show-t heggeszt fel a blogra. RW táján nagy a csönd csak, de most ő is jön – és ha már szokott kerékvágás, akkor szokás szerint érzésvilágos-összegzős-csapongós poszt következik.

“Félszezon-értékelő by RW” bővebben

Négy kispesti az U21-es válogatott keretében

4-4 játékost delegál a Kispest, a Haladás és az MTK.

Honved-Gyor13_Babar_0011
Nagy Geri végre feltűnt Róth Antalnak is (fotó: 1909foto.hu)
  • Vernes
  • Vécsei
  • Baráth
  • és újfiúként Nagy Geri

Amúgy jövő héten két Eb-selejtezőt játszanak: 14-én ötkor a Bozsikban Albánia ellen, és 18-án Grazban Ausztriával.

via taccs/pill

Bronzinterjúk #1: Baráth Boti.

A szombati éremátadást követően az öröm percei következtek a csapattagok számára, mi pedig ezeket a pillanatokat használtuk ki egy-egy villáminterjú erejéig. A srácok lelkesen álltak a mikrofon elé, és ebbéli ténykedésünk első darabját egy Baráth Boti interjú képében kapjátok meg.

Botinak nagy idénye volt az idei debüt-szezonja, érthetően vidám is volt a szigorú védőifjonc a beszélgetés során, sőt, a bronzünnepben szórakozottá váló riporter egyetlen megfáradt kérdésére is rögvest vigyorogva lecsapott, így tudhattuk meg, hogy itt bizony senki nem alszik szombat este, egyedül pláne.

Baráth Botond @ Haladás – Bp. Honvéd 1-1 [2013.06.01.] by Veghhanta on Mixcloud

fotó: honvedfc.hu

Ellaposodás esete forog fenn

Háhá, fiatalok, sikerült nekünk is egy igazán remek NS/NSO-kompatibilis címet adnunk mai posztunknak, lévén magára a kontentre csak egy félelmetesen, és még a szintünkhöz képest is szánalmas szóviccel ejtettünk utalást. A lapokról lesz szó, sárgáról, pirosról vegyesen, mert úgy gyűjtögetjük őket, mintha Baráth Botiék még mindig Lutra albumokkal ücsörögnének az öltözőben és cserélgetnének: van két sárgám a Rákóczi ellen, tud valaki adni érte egy paksi pirosat? Sajna lesz olyan, akinek lassacskán betelik az első füzet.

22 forduló után 66 sárgánál és 5 pirosnál tartunk, vagyis meccsenként a három lap fix. Ez még egy ilyen bő keretnél is sok, mert a keret igazából rettentő szűköske. Szeretjük elfogadni Hemibá és Rossi lemmáját, miszerint a nagycsapat és az NB II-es gárda kerete egy és ugyanaz, sőt, U19-ből is fel lehet akár kerülni, de azért tudjuk, ez nem ennyire egyszerű, vannak lépcsőfokok, amiket egyszerűen végig kell ugrálni. Ezt nevezzük csapatba építésnek. A lényeg, hogy van kit, volna is hova, de a folyamat lassú, így az NB I talán legbővebb kerete egyben a legszűkebb is, ha nem akarunk felelőtlenül dobálózni a fiatalokkal.

Hogy az egész még szebb legyen a 22 meccsünkre összesen 23 meccsnyi eltiltás is jutott, amiből Baráth Boti egymaga nyolcat tudhat a bizonyítványa magatartás rovatában. Elképesztő. A srác a Diósgyőr ellen mutatkozott be kényszerű csereként, a Videoton óta számít stabil kezdőnek, tehát a 20 lehetséges meccséből nyolcat a lelátón kellett töltenie. (Megjegyzem, a helyzet még ennél is súlyosabb nála: az első hosszabb eltiltása alatt játszhatott a fakóban, ahol azonnal ki is szórták a Mezőkövesd ellen.) Lelki szemeink előtt látjuk a Molnár Zoliba bújt Joey Bartont, ahogy csettint a nyelvével, és elismerően jegyzi meg, a 40%-os eltiltási arányt még ő is trófeaként tűzné ki a törött sípcsontvédőkkel és lilára fojtogatott bírónyakakkal telepakolt falára.

Elnézve a többi eltiltottat, azt találjuk, Kemenes Szabi 4 meccs, Tandia és Diarra 3-3, Ignja, Lovric, Hidi, Zivanovic és Vécsei 1-1. Hogy is néz ki a stabil(nak mondható) kezdőnk eleje? Kemenes – Lovric, Ignjatovic, Tandia, Baráth – xxxx, Hidi, Vécsei – összesen 19 meccsnyi eltiltás. Ez sok, iszonyatosan sok, ennyit nem feltétlen visel el a keretünk. Lehet mondani, hogy Tandia és Kemenes pofára kapott ennyit, hogy védekező posztokon összejöhet az öt sárga a bajnokság kétharmadára, de ettől a helyzet még súlyos marad.

És a leányzó fekvése még ennyire sem egyszerű. Délczeg négy sárgánál tart, Diaby, Tandia, Ikenne-King pedig háromnál, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a hátra lévő nyolc meccsbe be-becsúszik némelyiknek egy eltiltás, ahogy Botinak is beficcent Kaposvárott az a bizonyos ötödik, amivel végre lenullázta a lapjait, csak épp a visszatérése pillanatában, a Fradi előtt. Remek.

Nézzük a kemény számokat. A jelenleg is a kerethez tartozó játékosok a következő ütemben kapják a sárgákat:

  • Alcibiade 2, jelenleg kettőnél tart, ha így folytatja, hat forduló múlva pontozódik ki (a jelölés a továbbiakban: 2 / 2 / 6)
  • Lanzafame 2,5 / 2 / 7
  • Tandia 2,7 / 3 / 5
  • Baráth 2,8 / 0 / 9
  • Moga 3 / 1 / 12
  • Martínez 3 / 1 / 12
  • Zivanovic 3,2 / 0 / 15
  • Ikenne-King 3,3 / 3 / 7
  • Vécsei 3,4 / 0 / 13
  • Hidi 3,4 / 0 / 13
  • Ignjatovic 3,5 / 1 / 14
  • Lovric 3,6 / 0 / 17
  • Diaby 4,7 / 3 / 9
  • Délczeg 5 / 4 / 5
  • Marshal 6 / 2 / 18
  • Diarra 6 / 2 / 18
  • Tchami 7 / 1 / 28
  • Vernes 9 / 2 / 27
  • Ivancsics 9,5 / 2 / 28

Félkövérrel kiemeltük azokat, akiknél várható, hogy még az idén összejön az eltiltáshoz szükséges ötös. Hoppáka, vegyük észre, nagyjából a kezdőnk fele. És akkor még nem számoltunk azzal, hogy négy fordulónként becsúszik egy-egy piroska is.

Tudom, ezt nem lehet így számolni, de elnézve az adatsorokat, azt kell mondjam, simán, nagyonis, hogy a fenébe ne! A sárga az olyan, hogy van valamiféle üteme, ami egyszerűen következik a csapat játékából, felállásából, a játékrendszerből, a játékos mentalitásából, és abból az egyszerű tényből, mennyire számít fegyelmezettnek, mennyire képes a posztján ellátni a feladatát komolyabb faultok nélkül.

 

Bedobtunk egyet a színes-szagos grafikonjainkból, hogy szemléltessük a lapok megoszlásának szerkezetét, kik sokat, kik kevesebbet, ahogy a téglalapok méretarányosan ábrázolják. Boti csak úgy kiugrik a második lapból (az eltiltva szöveg előtti karikára bökve jön elő), de a Kemenes-Tandia-Diarra-tengely se lehet magára büszke, vagy lehet, de akkor meg a fegyelmi bizottság nem.

Komolyabb célunk nem volt a poszttal, csak szerettük volna felhívni a figyelmet egy nem éppen elenyésző tényre az idényünkkel kapcsolatban, vagyis, hogy: nagyon kellene figyelni ezekre a lapokra! Különösen a feleslegesekre, a butákra, valamint az értelmetlenekre. Most nem számoltam ki mennyit kellett emberhátrányban játszanunk az idény során (bajnokságban, kupában ugyebár összesen kilenc pirosat gyűjtöttünk be), de az egész biztos, hogy valahol a 200 perc környékén érdemes keresnünk az értéket.

Sok.

Triviák mentén

Vannak ilyen meccsek, csak épp minek? Már a második percben elkenődik a szánk, hogy az utolsó húsz percben infarktusok sorozatát hordjuk ki lábon. Ha nem áll mellettem Viktor barátom, és Boti kiállítása után nem mondja, van nála egy kis házitörköly, akkor Tandiáig tuti nem húzom ki viszonylagos nyugalomban.

Utána viszont elszabadult minden. Elsőre sárgát mondunk, ismétlik, akkor már pirosat, de mindegy, mert a spori sárgát adott, vagyis Tandia a barom. Vernest lebírkózzák, Délczeg bevágja, egyenlítünk kettős hátrányban (bezzeg a Rákóczinak kettős előnyben sem tudtuk gólt lőni), ugrálok a kocsmában, szarok én mindenkire, csak húzzuk ki még tíz percig.

Nem sikerült.

A hajtás után triviákban a dolgokról.

1. Szögletből nem kapunk gólt

Van nekünk egy olyan skillünk, hogy általában magas a védelmünk, vagy van benne egy Smiljanichoz, Botishoz hasonló intelligensebb valaki, így aztán szögletből közvetlenül a legritkább esetben (értsd: sokévente) kapunk fejesgólt. A helyzetet megkönnyíti, hogy az NB I-ben csak minden sokadik esetben érkezik be jól és jó helyre szöglet, amire majd valaki ütempontosan felugrik, berobban. A második percben tehát nyugodtak lehettünk, a szöglet ellenünk nem helyzet, bár a régi lemma szerint fél gól.

Jeff Silva azonban rendesen kibabrált velünk. Meg sem próbálták fejre ívelni, meg sem próbáltak semmit, viszont sarkalt a kisöreg egy hatalmas gólt. Szabi a félidőben nyilatkozta, hogy a megbeszéltek szerint a hosszú az övé, vagyis szépen átkente az egészet (ha jól láttam) az elmélázó Gegére.

Egy belefér, van még 88 percünk legalább egyenlíteni. Az viszont már nem, hogy a végén egy újabb szögletből, és újból lábbal, ezúttal a hosszú előtt kapjunk gólt. Rendben, akkor már kettős emberhátrányban voltunk, de akkor sem kell ketten érkezni az ötösön belülre, miközben Szabi a hosszút védi. Hogy is van ez?

2. Baráth Boti buta

Ez meg mi volt, ráadásul idén már másodszor? Eddig tudtuk védeni Botit, hogy Okoronkwo (Pécs) rántotta lefelé magával , és a rúgása csak egy továbbvitt mozdulat volt, de ez a szabályos gyertyába állás, ami itt hasontalpalást jelent Elek oldalán – szóval ez nagyon nem fér bele. Igen, ismét úgy kezdődött a helyzet, hogy Boti ellen faultoltak egy legalább sárgásat, és igen, ismét kijött az a tapasztalatlanság, hogy Boti még fiatal, hévből cselekszik, azonnal bosszút áll. Nem szabad. A legutóbbi három meccset ért, ez legalább ugyannnyit fog.

Egy dologra azonban mindenképp érdemes lenne odafigyelni. Boti nemrég múlt húsz, jó lenne, ha nem úgy indulna egy ígéretes karrier, hogy az első félév után mindenki beskatulyázza Molnár Monyóval, Nagy Sándorral, vagy csak szimplán egy tetszőlegesen gyűlölt favágóval azonos kategóriába.

3. Ignja, vagy az edzői stáb fair is buta

Fordulók óta úgy álltunk, hogy Ignjának, Baráthnak négy-négy sárgája van. Azt mondjuk pont lehetett volna, hogy egy ártatlan kezezés a Haladás elleni utolsó percben, és kihagyni a Siófokot, vagy időt húzni Győrben, és nem játszani az Eger ellen. Az viszont már nettó hülyeség, hogy egy Siófok és Diósgyőr elleni meccsekre négy sárgával indulnak neki, majd beszedik az eltiltás jelentőt, és kiesik a Videoton elleni idénynyitó.

Számoljunk. Ignja öt sárga, Baráth és Tandia piros miatt fog hiányozni, Debreceni pedig egyéb okokból, ha nem rendeződik addig a helyzete. Hemibá szerint télen hoznánk egy új balhátvédet, tehát Vidó, esetleg Novák ugyanúgy nem lesz. Maradt tehát Moga, Lovric, Vidó vagy Novák, továbbá a fakóból Remes, Gengeliczki, és végszükségnek egy Bjelkanovic. Egyszerűnek tűnik.

Mellékesen Baráthnak, Délczegnek és Hidinek is 4-4 sárgája van, ők jövőre hamar ki fognak pontozódni egy-egy meccsre.

4. Tandia, te még Botinál is hülyébb vagy!

Hajlok rá, hogy a Csirszki elleni belépő még csak szabálytalan sem volt, mégis elképesztően buta dolog, ahogy Tandia kiszóratta magát. Ilyen helyzetekben el kell fogadni a sárgát, még akkor is, ha valóban labdát talált, érzi, hogy nem volt semmi. Hisztizni, ámokfutni viszont pont nem kell, kötekedni pedig végképp, hogy a vége egy újabb sárga legyen, ami piros. Sőt, ismerve a hazai közeget, a nemlétező faultot is meg fogják indokolni, hogy legyen belőle legalább három meccsnyi eltiltás. (A hírek szerint Csirszkinél törés van, innen is jobbulást kívánnánk neki.) (Update: már túl is van a műtéten, sajnos legalább három hónapot kell kihagynia.)

Se nem hátulról, se nem nyújtott lábbal, csak a labdára pont.

5. Nem volt tizenegyes

Ezen nincs mit nagyon magyarázni. Fogta egymást Vernes és Gohér, Ricsi esni akart, sikerült, Vadkettő pedig befújta. Ez legyen a legnagyobb gondunk.

6. A harmadik gól ellenben valószínűleg les volt

Szimpatikus, hogy kettős hátrányban is mentünk előre, nem adtuk fel a meccset, de nem is lett volna értelme, ez a Diósgyőr nem volt jobb nálunk, ugyanúgy voltak helyzeteink, ugyanúgy ad-hoc volt a játékunk, akár be is találhattunk volna. Aztán az emberhátrány mellé jött egy gólhátrány is (10 percet, 10 hosszú és kibaszott percet kellett volna valahogy kibírni), de mi továbbra sem adtuk fel (aktívabban támadtunk emberhátrányban, mint egyenlőnél), jött is egy kiugratás, hogy eldőljön.

A megállított kép alapján úgy néz ki, hogy talán les volt, viszont 93. perc, ergo édesmindegy.

7. A nagy szerencsénkben voltunk szerencsétlenek

Ha az első félidő közepén Vadkettő befújja a Diósgyőr jogos tizijét Ignja kezezésénél, és mondjuk berúgják, akkor lehet, nincs miről beszélni. Így viszont sikerült egy mérhetetlenül szerencsétlen meccset játszanunk, ahol mellékesen már az első félidőben két sérülést is benyaltunk. Abass szerencsétlenül ütközött, Nagy Gerinek pedig a válla fájt a kommentátor szerint, ott nem tudjuk mi történhetett.

Délczeg kapufát lő kiszorítva; Vécsei egy centerezést kotor kapura, csak épp pont az előtte álló, és a labdáról pont lecsúszó Faggyast találja el, Gege(!) fejese alig megy el a kapu mellett. Ezzel szemben volt egy Rudolf egy-az-egy; egy szöglet utáni lecsúszó és Góhér a tömegből, vagyis igazából úgy vertek minket, ahogy pont nem vártuk: vagy lesprintelték a liga egyik leggyorsabb csapatát, vagy szögletből mattolták az ebbéli makulátlanságára mindig adó védelmünket, miközben mi elkövettünk minden elkövehető buta hibát, amit most majd jól a fiatalságunkra fogunk.

Ez volt.

Könnyed őszi gólzápor. Kispest-Kaposvár beszámoló.

Félgőzzel, és egy átaludt, buta hibákkal tarkított utolsó negyed órával is biztosan vertük a mumus Kaposvárt, akik ellen mindig, de mindig unalmas, szörnyű meccseket nyomunk itthon. Nos, nagy játék ma se volt, ellenben 5 remekbe szabott gól, egy Ivancsics kapufa és 3 beszivolált leventegól – azok igen. Igazi flúgos futam (lassított felvételben), amiből most jól jöttünk ki, így jó pár Kispest-drukkernek lesz fényesebb a vasárnapi napsütés. Benyomás-dús szubjektivizmus a hajtás után.

 

Itt van az ősz. A maga hamisíthatatlan valójában, sárguló falevelekkel, megkopó Ady Endre úttal, halovány napfénnyel és világosszürke fellegekkel a Bozsik fölött – szóval egészében és teljesen. Régen utáltam az őszöket, sulikezdést jelentett, vagy egyetemi zárthelyiket, a nyári szabadság végét. Manapság, a meló miatt tök mindegy az évszak (na jó, tél ne legyen), a meccsre járás viszont tavasszal és ősszel a legjobb – se agyrohasztó kánikula, se a farmert a vádlira fagyasztó, prosztataaszaló jeges szél. Csak kellemes fociidő. Na ilyen meteorolo-gondolatok szálltak meg ma délelőtt a Labdabiztos blogos srácokkal a Testvériség-Internationale BLASZ II-es rangadó előtt ‘palotán (igen, agyhalott bohócligerek vagyunk, de egy jó hideg pilsenivel és remek társasággal ez is vállalható program),  majd onnan átjőve a Bozsikba, a sorompókon átsétálva. Ősz, jó hangulat, jó futballidő – minden király, csak ne a Kaposvár ellen tolnánk, akik ellen hagyományosan 0-0 közeli szenvedések a jussunk, itthon is, és hát a stadion kapuján begrasszálva elég a ránk váró Hanta arcára néznem, hogy grimasza ugyanezen gondolatoknak a fejében való feltolulásáról tájékoztassanak. Egy szóval: nehéz lesz.

A melegítő játékosokon végigpásztázva meglepve tapasztaljuk: Hidi, Diarra és Muflon is kezd. 3 szűrő? Mister Rossi, mi lesz ez? Egy Kaposvár ellen? A kijáróban megjelenik közben Pruki is, zöld ing reloaded, a zalai kitérő után ismét a fűszín az officiális outfit, hiába, örök körforgás, mint az évszakoknál…

A kapuban örömmel üdvözöljük a kezdő sípszót követően Kemit. Végre vége a leventególoknak…! (Most már tudjuk: ez balga vakhit volt…) Hiányoljuk továbbá Vécseit, Fagyit, Hanta persze nyugtat: úgyis jönnek csereként a 60. percben, jaja, én is tudom, de kezdőként is már látnám őket, inkább mint Drissa Diarra barátunkat, no de hamarost kiderül, hogy Rossi keze oly szerencsésen variál a kezdő tizenegy összetételén, mint amilyen hatékony volt Dániel Ló büntetőlövés terén: nagyon.

A kezdeti percek előzetes félelmeinket igazolják, 0-0-ra álló borzadály a meccs, helyzetek nélkül, teljesen a második Supka-éra hazai Rákóczista szenvelgései jönnek elő az emlékbugyrokból. Aztán Diaby megrázza magát, elfut, hopp, megint remekül ad be, mint a DVTK ellen, de most nem Dél érkezik, hanem Diarra, mit csinál ez, összeesik… hogy ér bele a labdába…de HOPP, ott a GÓL! Kegyetlenül ergya mozdulat volt, de a szerencseistennő fogja Drissa kollega kezét, itt az első gól, nagyon kellett! És nincs vége! Diaby nem áll le, most a másik oldalról ad be, lemaradunk a labdáról, a kipattanót Muflon verné rá, de belegabalyodik, lábad-ide-nem-oda show, táncórák idősebbeknek és haladóknak, Hrabal ha látná, tetszene neki ez a show, írna róla egy fejezetet is a Gyöngéd Barbárokba, vagy a Vita Nuovába, no nem a lövés, mert maga Hrabal is focizott, hanem a muris szerencsétlenkedés. Muris, mondom, mert szerencsére jön a búfelejtő: Baráth Boti remek beívelését az egyedül elöl maradó Mufi (mit keres centerbe’?!) felhőugrás után fejeli le a földre, majd onnan a léc alá vágódik a zsuga. Mufi…! Hanta, Marshalunk legnagyobb régi kritikusa, himnuszokat zeng mögöttem Mfon Johnsonról, és mivel a srácot csípjük blogilag en global, hát nagy az öröm. 2-3 percet kapunk a lehiggadásra, ekkor egy újabb beívelés, Dél robban rá, és 3:0. Mi van itt? Nem a Kapos az ellenfél? Hihetetlen, végre egyszer beverjük amiket kell…

…és a legszebb az, hogy nem játszunk igazán jól. Helyzeteink esetlegesen alakulnak ki, egyéni ügyeskedésekből, mezőnyben félgőzös oktalankodás, még jó, hogy a somogyiak szokásos Bozsik-beli nyomasekeskedésüket hozzák, szegények. Már épp átállnánk lesajnálóba (kispesti drukkersovinizmus, így szeretlek), amikor Rákóczi szöglet ívelődik be jobbról, Kemenes gondolatban még a tribünön, mint az elmúlt hetekben, Debi, Ignja lelkesen nézik a Bicskei Focislui “szögletből fejes gól, 1. lecke” előadást, by Zámbó, a mélynövésű védő. Rondítjuk a zárást? Nem! A jó 10 perce mesteri kapufát ívelő Ivancsics kap középen forintos labdát, hovatovább grundpasszt Drissa Diarrától (aki a mai Zsivanoviccsá nemesedik ezáltal), és köszöni szépen, a kiszolgáltatott Hajduch mellett a kapu üres oldalába helyez. Well done, Kispest, dadogó játékkal 4:1-es félidő, köszönjük, ezzel bármikor kiegyeznénk.

A szünetben megy a tippverseny a korzón, mi lesz a vége? Az egyik idősebb szurkerlegenda 9:1-et vizionál, de ő a saját bevallása szerint ma fájdalomcsillapítókkal élt, tudjuk ezt be ennek. A 9 Hanta szerint brutál túlzás. Ő 8:1-et vár. (Nem normális. Imádom. -hogy egy klasszikust idézzek.) Öcsém, az “Örök Visszafogott” csak +2-3 találatot vár és gólarányjavítást. Én meg JÁTÉKOT.

A második 45 perc aztán sajna elmarad a felspannolt igények kielégítését hivatott szinttől. Az elején Muflon heggeszt még egy rendeset, de a kapufa mellé száll a marshalli löket, aztán hosszú percekig nyugodt locspocs a pályán. E percekben a sérült Diarrát váltó Vécsei agilitása, Diaby trükkjei és Baráth Boti már megszokottan intelligens védekezése csupán azok az akcesszóriák, amelyek elismerő vigyorra húzzák a szánkat. Aztán jön egy 16-os környéki kavarodás, egy kivágott labda, ami pont Bálint elé esik, ő már dől el, dől rá, még nem is esik le az a labda, de Vécsei tartásán már látni, hogy ha ezt eltalálja, akkor…. És eltalálja! Ordenáré nagy gól vágódik Hajduch portájának bal oldalába, ugrálunk a korlátnál, Bálint az egekben, látszik a gólörömén, rég járt már ez neki, és a sors a tavaszi 11-es kihagyás után pont a Kaposvár ellen adja meg neki az elégtételt. Ölelkeznek Baráthtal, jó nézni. Jön Vernes is közben csereként, már 3+2 nevelés a pályán, Vécsei, Boti, Vernes+Hidi, Debi, na valami ilyesmi Honvédot szeretnénk, ez lehet szerethető csapat, nem az Egervári-féle liptákosított, priskinesített haknigárda. Egekben járunk mi is.

És innen szép a józanodás. Az utolsó 20 percet ugyanis a csapat köszöni szépen, de végigalussza, elég volt mára a kispesti virtusból, így exünk, Haruna és még egy somogyi betyár is beköszön, a szurkerkollegák már kezdenek izgulni, én most nem, csodálom is, de valahogy érzem, hogy a 3 pont már zsebben, de azért a szájíz nem makulátlan a végén, ezért kár, Rossi is variál, Fagyit megint padon hagyja, Odia jön, aki jól száll be, aztán besül, ennyit Milán is hozott volna, de nem, leülünk, flegmázunk, alszunk, itt kivégzés kellett volna, gólarány-javítás, de ehelyett megint csak mutatunk valami amatőrizmust a végén, persze nem haragszik az ember a srácokra, inkább sajnáljuk, hogy nem kerek a torta tökéletesen, hanem megfolyt a marcipánbevonat a tetején, de azért persze így is finom volt, max cukrászversenyre nem nevezünk vele, na.

Arra nem. De ha holnap reggel felkelünk, én például a Hungárián végigcsapatva a Kós tér felé egy jó reggeli péksütiért, azért már a szájíz is jobb lesz és lesz egy jó vasárnapunk. És ez se kevés.

Fotók: Babar (1909foto.hu)

Ha a játék nem is, a szív ott volt. FTC-Kispest értékelő.

Kicsit a tavalyi osztályozókönyv rovatunk nyomdokain, mégis más köntösben próbáljuk most értékelni a tegnapi teljesítményt egyénileg és csapatilag – hogy ez a formula marad- e a jövőben is vagy csupán egyszeri kísérletről van szó, azt majd az idő eldönti. Hajtás után jönnek a verdiktek.

“Ha a játék nem is, a szív ott volt. FTC-Kispest értékelő.” bővebben

Egy kerek nap krónikája. FTC-Kispest beszámoló.

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze és vannak, amikor minden klappol, minden összeáll, minden fogaskerék úgy kapcsolódik egymásba, mint egy időben a Csank-Vass edzőpáros a Bohóc kispadjain. A tegnap szerencsére ilyen nap volt Honvéd téren, a meccs fel- és levezetésében, és legfőképpen magában a 90 percben. Egy nap, amiről jó beszámolót írni, illetve mindezt majd évek múltán visszaolvasni: ja, amikor a Fradit ütöttük 2012-ben, jaja, jó kis kaland volt. De hogy is történt mindez?

“Egy kerek nap krónikája. FTC-Kispest beszámoló.” bővebben