mert célunk csak egy van
A poszt egy kvízkérdést is tartalmaz.
A legutóbbi bejelentkezés óta nem sikerült előrelépni a gépvásárlásban, ami egyre nyilvánvalóbban a lustaságomnak köszönhető.
Az alvási ciklusok továbbra se rendeződtek, ugyanúgy kora hajnalban kelek, kivéve, ha valamiért rosszul alszom (ami egyre gyakoribb mostanában), mert akkor hétkor.
A szociális élet egyre jobban hiányzik, mivel március 18. óta 600 méternél(!!!) jobban nem távolodtam el a lakásomtól, és akkor is csak azért, mert akciós volt az egész kacsa a Lidlben.
Letargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.
A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.
Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.
Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)
„Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz” bővebbenHorváth Feri, Bernd Storck, labdabiztos, öregfiúk.
Nagyon sajnálom, hogy nincs már Labdabiztos. Éveken át pörgött ott az elitképzés, hogy legyünk páran, akik valóban helyén képesek kezelni a magyar futballt. Aztán ha vagyunk, és szétszóródunk, akkor terjesszük az igét: a magyar futball igazából jó, csak meg kell érteni a jóságának lényegét.
Egyébként ha mást nem, a bohócliga szavunkat ennek a blognak köszönhetjük.
Most, a semmiből beugorva, meglepetésre Futó Lada kitett egy posztot a zártkapus magyar bajnokságról, benne ilyen tételmondatokkal: Mikor mindenki azt mondta, hogy egész Európa leáll, mi magyarok csak annyit mondunk : „Fogd meg a söröm!”
Bútorrendelés, ingyen sör, hármat lövünk Diósgyőrben.
Ergonómia. Tegnap, még a reggeli posztírás alatt megfájdult a nyakam-hátam az otthon átmenetileg irodainak kinevezett székemben. A valódi irodában egy ikeás darabot használok nagy megelégedéssel, itthonra is kinéztem nagyjából két hete, csak lusta voltam megrendelni. Egészen tegnapig.
Tegnap viszont lepattantam az IKEÁ-ról. Azt írja az Örsre, hogy készleten tizenkét darab. Katt, rendelés, házhoz szállítás, irányítószám, katt – sajnáljuk, a rendelni kívánt áru nincs készleten. Tizenkettő is van, ne hazudj, te írtad az előbb, most is kint van a képernyőn!
„Koronanapló 4. nap” bővebbenBp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv
Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.
Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.
„Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok” bővebbenBp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária krt., 17h
Jajj, tényleg nagyon szeretem mostanában a Diósgyőr elleni hazai meccseket. Igazából ez az egyik párosítás, amit év elején mindig megnézek, mikor van, hányat kell még addig aludni.
Mert ilyenkor kijön Ádi barátom, gondosan a hazaiba, ott áll közöttünk, és minden újra olyan, mint amilyennek lennie kell, amilyen volt gyerekkorunkban: megy a legnemesebb froclizása a másiknak, a másik csapatának, és néha, mosolyogva bizony előjön az ultimate érv is: márpedig a jó kurva anyád! Egy meccsnek ilyennek kell lennie. Kispesti, diósgyőri egymás mellett, és közösen hódolnak a hóbortjuknak. Meg persze, mocskos, Miskolc, ha már itt tartunk.
„A kitörésre váró pluszenergia megtalálásához a legjobb Gyurcsókot választottuk a padra” bővebbenOsztályozókönyv // Honvéd – Diósgyőr 1-0
November – tart még a reménykedés hónapja.
Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 19:30
Ha van valami, amit nagyon szerettem a újságírásban, az az ún. négykezesek írása. Alapvetően a két ember által közösen írt cikkeket hívják így, és szemérmesen elhallgatják a valódi működési elvet. Elmesélem.
Egy átlagos hétköznap délután, munka után két újságíró elmegy meginni egy kilépő sört. Három-négy óra múlva, a semmiből jön egy ötlet, a cikk, ami megváltja a világ újságírását, és olyan lesz innentől, hogy volt az eddig, majd jött valami teljesen más. Gyorsan kikérnek még egy sört, néha rövidet is hozzá, hogy ott helyben kidolgozzák az ötletet.
Másnap a szerkesztőségben két véreres szem néz egymásra a kávégép előtt: te, emlékszel még mit találtunk ki tegnap? A standard válasz a kérdésre így hangzik: valami rémlik. A napindító értekezleten ettől függetlenül – egymást erősítve – szemérmetlenül behazudják, hogy egy Valódi Vezető Anyag van készülőben, mindössze pár óra kell hozzá, de este nagyot fog futni.
„Szegény Ádi még nem is sejti (bár tudja), hogy nem csak a pontokat, de még a kupát is elvisszük majd előle” bővebbenBármilyen fura ez most, de nem feltétlen rossz érzés most KISPESTINEK lenni, egy kupakiesés (?) és egy vereség ellenére sem…
A vállalható vereség az egyik leggyászabb fogalom a drukkerek körében – vagy legalábbis nálam biztosan. Ez a definíció az, amit akkor mondunk, ha valamivel vigasztalnánk magunkat akkor, amikor különben nincs más kapaszkodó. Valahol jól rímel a vállalható vereség a szerethető csapat naftalin- és egervárisanyibácsi szagú lózungjához, amiről mindig Hornby Focilázának egyszeri angol edzője jut az eszembe, aki azt sütötte el annak kapcsán, mikor sorozatos 1-0-ás, nézhetetlen győzelmek után ekézték, hogy ő nem szépen játszani, hanem győzni akar, bajnokságot azért adnak. Hát az biztos, hogy vállalható vereségekért és emelt fős kupakiesésekért max együttérzés jár, de most mégsincs rajtam az „utálok mindenkit hangulat„, biztos a szezoneleje teszi, de tényleg és őszintén elismerően tudok nyilatkozni a csütörtökünkről és a tegnapról.
„Utóhangok két vállalható bukáshoz” bővebbenDiósgyőr – Bp. Honvéd 2-1
Ahogy a legutóbbi bajnokságban, úgy lesz most is az osztályozás. Vegyük át a szabályokat, ha elfelejtettétek volna:
„Osztályozókönyv” bővebbenTedd sorrendbe a meccs öt legjobb kispesti játékosát. Az első legyen az, akit a legjobbnak tartasz, a második az, akit másodiknak, és így tovább. (Nem kötelező ötöt választani, nyugodtan lehet kevesebbet is, az öt csak a maximum.)
Egy játékosnak csak egy helyezése lehet, tehát nem lesznek érvényesek azok a szavazatok, ahol ugyanaz a név többször is előfordul. Egy helyezéshez is csak egy játékos tartozhat, tehát nincs két első, vagy három második.
Csak olyan játékosok szerepelnek a listában, akik legalább 30 percet a pályán töltöttek.
Az éves összetett állását itt találod: http://bit.ly/2MG1lgx (ez még a tavalyi, hamarosan frissítem)
