szigorúan állítólag //
Desits Séllei idején a Haladásnál dolgozott (Supkát váltotta 2019 őszén), majd a Vasasnál volt előbb pályaedző, aztán vezetőedző.
„Napikispest 2024/12/02” bővebbenNapikispest 2024/12/02
Edzőkeringő, játékoskeringő, állítólag
Címke: túra
Merre tartunk?
Nyíregyháza – Honvéd 0-0
Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.
„Merre tartunk?” bővebbenElindultunk valamerre, remélem célba is érünk
Két hete, a BVSC elleni edzőmeccs után vélekedtem úgy: ha hozunk két, NB2-es szinten vállalható csatárt erre a keretre, sima feljutás, nélkülük viszont bármilehet necceskedés várható idén. A tegnapi, csákvári nyitány több fronton is igazolta ezt az elméletem, bár, tegyük hozzá, ez csak az első meccs volt a 34-ből, szóval még hatalmas tanulságokat azért nem kéne levonni, bármennyire is szeretek élni az ilyen eszközökkel. Egy biztos: tegnap volt rengeteg jó és több aggodalomra okot adó élményelem is.
„Elindultunk valamerre, remélem célba is érünk” bővebbenNapikispest 2021.09.28.
- Áron // tizenöt éve lépett pályára szurkolóként a Kispest szudáni túráján.
- a teljes sztorit // az 1909.hu oldalon olvashatjátok.
Magazin Fantának!
A tegnapi Hanta összlet, amit kitolt kibeszélő gyanánt a maestro, két okból is érdekes tartalmat hordozott nekem. Először is BUL-HUN, szokásos fanyar hangulatban megeresztett atomtippem kapcsán, ami megint bejött, látszik, nekem csak akkor szabad tippelni, ha már hányingerem van mindentől. Másodszor pedig a derék Fanta focimagazin iránti siráma. Nos, olvasva a szövegét ő valószínűleg az ős-labdabiztosos doyenek meg az ilyen-olyan cimborái esszéire gondol egy ilyen magazin képében, de ha úgyis mindig azon kesereg, hogy unja/utálja a beharang/beszámoló verklit, amit régen még elvitt a jó RW, de utóbbit ma már alig látni, max kommentel, utána meg hetekre elmenekül a csőlátású reakciók elől, így kénytelen azt csinálni ő is. Mármint Hanta. Mármint a beharangokat, kibeszélőket. „Pedig” – szól a hantai krédó „addig érdemes egy blogot csinálni, amíg azt és annyit írsz, amit akarsz„. Ezzel persze vigyázni kell, ilyenből jött ki 2011 tavaszán életem legszarabb, nyomasekbobói mínusz kettes szóviccekkel terhelt posztja, de abban igaza van dr. Véghnek, hogy az a legjobb, ha csak írhatsz, szívből. Na most egy ilyen jön, csak nyomokban tartalmazva focit, még inkább csupán nyomelemek szintjén Honvédot. Viszont nagyrészt életérzést tol. Most ehhez volt kedvem. Fociért ideérkező arcok behányás helyett inkább lapozzanak a következő Hantacikkre, mindenki jobban jár :)
„Magazin Fantának!” bővebben