Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin

Paks – Bp. Honvéd 0-0

Nehéz szavakba önteni a tegnap történteket, illetve nem történteket. A Paks-Honvédot ugyanúgy hivatalosan bajnoki labdarúgó mérkőzésnek csúfolják, ahogy bármi mást, amit az NB I. keretében rendeznek, azonban ezek többségét a gondos futballvezetésnek hála nem láthatjuk, hiszen mi magunk is mérkőzésen vagyunk, a többi pedig velünk azonos időben.

Szóval. Mi csak a saját meccseinket látjuk, amik ugyanúgy bajnoki labdarúgó mérkőzések, mint a többiek, ugyanúgy pontot ér az azokon mutatott teljesítmény, ugyanúgy belépőjegyet szednek rá, a liga neve is ugyanaz, tényleg minden.

Ezek a meccsek aztán vagy nézhetőek, vagy nem, de többnyire inkább nem. Azonban Pakson kiderült, hogy a nézhetőségnek, illetve a nem nézhetőségnek is vannak fokozatai, és ez a meccs egy időre beállította a tengely egyik végét.

“Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin” bővebben

Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát

Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. “Nem zavar?” “Dehogy zavar. “Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.

“Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben

Tiszaújvárosba megyünk a kupa következő körében

Meccsnap: december 4. vagy 5. // ÉS Jászberény – Bp. Honvéd 0-1

A Jászberény elleni parádézás után maradunk az NB III. Keleti csoportjánál, és az aktuális második után az aktuális kilencedik ellen is próbára tesszük, mire képes egy olyan összetételű csapatunk, amelyik a kezdőnk peremembereiből áll, vagyis azokból, akik ha bármi történik azonnal tűzközelbe kerülhetnek.

// a kupakör teljes sorsolását megtaláljátok az MLSZ oldalán.

Természetesen Tiszaújvárosban (vagy ahogy ma írták viccesen: a Tiszaferr ellen) se kell lemondani az ismerős nevekről, például ott lesz Faggyas Milán, aki 2012-ben a negyediket lőtte az utolsó fordulóban Pécsett, és ezzel odaértünk a negyedik helyre, az pedig akkoriban egy igen rég nem látott sikernek számított Kispesten.

A másik ismertebb játékosuk Lipusz Norbert korábban megfordult Diósgyőrben és Kaposvárott is, azon kívül, hogy fene tudja miért, de emlékeztem a nevére, igazán mély nyomot nem hagyott a magyar futballon. 2010-ben például kiesett a centenáriumát ünneplő Dióval.

(Jászberényben játszott a kispesti nevelés, és az NB I-ben is bemutatkozó Fejes János, a csak kispadig jutó Szöllősi Ferenc, valamint egy korábbi kapusunk, Miski Zoltán és egy csatárunk a 2006/07-es szezonból: Sándor István. Bónusz, az edzőjük, Arany László is megfordult Kispesten.)

“Tiszaújvárosba megyünk a kupa következő körében” bővebben

Nálunk mostanában tényleg nincs olyan, hogy minden kötél szakad, mert mindig van egy pót-pót-pótkötél (link a poszt végén)

Haladás – Bp. Honvéd 0-1

  • Ez nem foci, nincs semmi játékunk.
  • Megint csak mázlink volt.
  • Nézhetetlen.
  • Kiábrándító.

Ilyesmi mondatok hallatszódtak tegnap a meccs után, mind a képletesen, mind a képletességet elhagyva a józanabb és nem józanabb emberek szájából kifelé, bele a szombathelyi estébe, mintegy kritikaként, miközben hatalmas ünneplés a folyosón, dalolászás, hangoskodás, miegymás.

Az ambivalencia maga a tipikus Kispest, kérem alásan.

“Nálunk mostanában tényleg nincs olyan, hogy minden kötél szakad, mert mindig van egy pót-pót-pótkötél (link a poszt végén)” bővebben

Sas József egész életében egy akkora poént üldözött, amit mi bemutattunk a kapott gólunk előtt

MTK – Bp. Honvéd 1-1

Tényleg, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán ha kijön majd Youtube-on, akkor rátoljuk a Benny Hillifiert.

“Sas József egész életében egy akkora poént üldözött, amit mi bemutattunk a kapott gólunk előtt” bővebben

Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel

Bp. Honvéd – Diósgyőr 1-0

Mindenki arról beszélt, hogy meccsek óta képtelenek vagyunk gólt lőni, miközben a helyzeteink megvannak. Igazából rosszul sem játszunk, mármint abban az értelmében, hogy nézni ugyan valóban nem szép általában, de a modern fociban azért a nyomásgyakorlás, a helyzetkialakítás, és hasonlók számítanak, abban pedig általában jobbak vagyunk az ellenfeleinknél.

Egy dolog nem ment eddig: fordítani. Kétszer is az első negyedóra környékén kaptunk gólt, majd jött a meddő egykapuzás, és a végén a megállapítás, hogy jók votlunk a Fradi ellen, és úgy; rosszak voltunk a Felcsút ellen, és úgy nem sikerült nyernünk, pedig, és innen egy bla-bla-bla. Tudom, mert én is pont ezt mondtam.

“Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel” bővebben

Gól nem, csak eső esett

Erre az újpesti vendégjátékunkra évek múlva is emlékezni fogok. Pont, min mint a 2013 tavaszira, vagy a 2017-es bajnoki menetelésesre. De míg a két régebbi meccsről Martinez triplája vagy Zsótér Dönci bombája lesz a mementó, addig a tegnapról szerintem egy meccsjelenetre sem emlékszem majd, csak arra, hogy fedett stadi ide vagy oda, majdnem ugyanúgy ázunk percekig, mintha kinn lennénk az utcán – és még mi jártunk jobban, a hosszanti szembeszektor nézői (kvázi az újpesti korzó) például jobban rommá áztak, mintha Calcuttában sétálgattak volna monszun idején.

“Gól nem, csak eső esett” bővebben

Kárpótlás a tavalyi Loki-szenvedésekért

Bp. Honvéd – Debrecen 3-0

Mégpedig elég délczeg kárpótlás, összegezhetem a tegnap mérlegét. A 2017-18-as szezonban 3 bajnokin és 2 kupameccsen (összesen ötször) toltuk a DVSC ellen, majdnem mindannyiszor uralva a meccset, hogy aztán pöcs meghökkentő gólokkal elássuk magunkat vagy a hajdúsági földbe, vagy a Bozsik altalajába. Pont ezért tartottam a tegnaptól, de ezúttal a “minden szezon valami mást hoz” tétel érvényesült, a szokásos önsorsrontó periódusunkban pedig, mondjuk ki, mázlink is volt, így sima siker lett a vége.

Yeah.

“Kárpótlás a tavalyi Loki-szenvedésekért” bővebben

Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást

Bp. Honvéd – Videoton 0-3

Danilo mellel átveszi, síp – kéz. A labda továbbkerül Gazdaghoz, érkezik a sárgás Vinicius, a többi mutatom:

25. perc, az állás 0-0, Juhász és Vinicius már húsz perce nem kapott lapot, Danilo nem kéz, nincs mit fújni, viszont ahogy Vinicius odamegy Gazdaghoz, az sípszó után is piros. Élből. Meg tizenegyes, mondjuk ahhoz viszont tényleg nem kellett volna fújni Danilonál, ami tényleg nem volt kéz. (Ilyenkor minek áll a maga hatalmas rutinjával a kapu mellett Solymosi Péter sokadik számú játékvezető?) Mutatom ezt is:

A kontránál Skvorc beragad, nincs les, a bepasszt ketten is benézik, Kovács gól, 0-1. Remek kezdés.

“Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást” bővebben