“Élesben jönnek ki azok a dolgok, hogy ki alkalmas arra, hogy a Puskás Akadémia mezét magára öltse és ki nem”

– mondta a meccs után Pintér Attila.

Segítünk: senki, vagyis csak nagyon kevesen. Persze van, létezhet az a lelkület, mindig lehet reménykedni, de innen árulom el, egy átlag huszonévesben viszonylag ritkán fedezhető fel az érett szervilizmus, és akkor még csak a rovarnál tartunk, viszont bogárnak, vagyis futballistának is kéne lenni. Maradnak tehát a külföldiek, akik azt sem tudják miről szól a Felcsút, és akik ugyan csodálkoznak a falu töküres stadionján, a mindenhonnan feléjük áradó gyűlöleten, de amíg havonta jön az sms a bankszámláról, addig elhitetik: szívük, de legalább a lábuk a klubé.

Még egyszer vegyük át Attila, hátha sokadikra megérted: csinálhatsz bármit, a képződmény, ahová kineveztek vezérbikának soha, de soha a büdös életben nem fog futballklubra hasonlítani. Zsoldosaid lesznek legfeljebb, sőt, kényszerzsoldosaid, hiszen tudjuk, a tegnapi kezdődben is legalább két olyan magyar játékos szerepelt, aki kimondta, hogy nem akar Felcsúton játszani, végül mégis ott találta magát.

Így nem lehet focit csinálni, lassacskán meg kéne érteni, és beelőzni a történelem ítélőszékét, csendben magunktól elbukni, visszamenni nevelőegyesületnek, ha már a bíróság is kimondta, hogy az bizony közpénz, amit a fürge kis mamelukok úgy toltak le talicskaszám hozzátok, hogy az m1-es és a régi 1-es mellett külön szervizutat kellett kiépíteni számukra, hogy ne akadályozzák a forgalmat.

““Élesben jönnek ki azok a dolgok, hogy ki alkalmas arra, hogy a Puskás Akadémia mezét magára öltse és ki nem”” bővebben

Gazdi, légyszi, légyszi, légyszi, térden állva könyörgök, hogy még egy ilyet, mert erről nagyon csúnyán lemaradtam

Balmazújváros – Bp. Honvéd 0-3

Meglepően hosszú balmazi vendégszektor alatti folyosó, amíg az ember végigsétál rajta a mosdóig. Épp visszafelé tartok, amikor belehasít a csendbe a hangosbemondó monológja: a Honvéd gólját (…) – és ekkor kicsit imádkozni kezdek magamban, bárki, csak ne Gazdi, az nem lehet, hogy Gazdag – (…) a hatos számmal játszó (…) – kész, végem. Térdre esek, ilyen egyszerűen nincs. Nézek körbe, hátha valaki, akivel sorsközösséget vállalhatnék, de kihalt minden. Pár pillanat múlva apróbb tömeg jön szembe, mindenki mosolyog, ekkora gólt rég nem láttak, és pont Gazdi, akit már elkönyveltünk örök nullásnak.

Mennyi volt az esélye?

“Gazdi, légyszi, légyszi, légyszi, térden állva könyörgök, hogy még egy ilyet, mert erről nagyon csúnyán lemaradtam” bővebben

A tatabányai 9 fokba visszatérő kilátástalanság egészen csontig hatoló élmény volt

Budaörs – Honvéd 1-1 (tizikkel: 4-5)

Nyilván tudtuk, hogy nem lesz könnyű a Budaörs elleni kupameccs, ahogy egyetlen kupameccs sem szokott nekünk könnyű lenni, kevés kivételtől eltekintve. Azt is tudtuk, hogy hatalmas gödörben vagyunk, amiből egyelőre az edzőválságot tapasztaljuk közvetlenül.

Ahogy néztem a bemelegítő társaságot a pálya melletti Sport Hotel parkolójából (remek potyázóhely, aki nem szeretne jegyet venni Tatabányán), mintha az arcokon és a mozdulatokon a hitehagyottság viszonylag könnyen felismerhető jegyeit láttam volna. Egészen más a hozzáállás, mint a mostanság megszokott, sokkal inkább a rohadó, gazzal felvert Bozsikhoz méltó, pedig már-már elhittük, azok az évek örökre elmúltak.

“A tatabányai 9 fokba visszatérő kilátástalanság egészen csontig hatoló élmény volt” bővebben

Most akkor van edzőkérdés Kispesten, vagy nincs, mert nem ismerjük el, hogy benéztünk egy döntést?

Diósgyőr – Honvéd 2-1

  • 7 meccsen 5 pont a 21-ből – címvédőként.
  • 13 meccsen 22 kapott gól – tavaly 33/30.
  • Ami a kapunkra megy gól.
  • Hiába tartunk 21 lőtt gólnál, gyakorlatilag helyzetek, kidolgozott akciók nélküli meccseket játszunk, amit kapura lövünk, az a gól.
  • Három sárga-piros, két tucat sárga.
  • Értelmetlen cserék sorozata.
  • Ez így nem mehet tovább.

“Most akkor van edzőkérdés Kispesten, vagy nincs, mert nem ismerjük el, hogy benéztünk egy döntést?” bővebben

Messzire utaztunk három pontért, és azt tapasztaltuk, hogy a következő háromhoz is hosszú út vezet majd (jajj, de szép kép!)

Haladás – Honvéd 1-2 g.: Eppel, Eppel

  • Holender gólja szabályos volt.
  • Gazdi basszus tényleg sosem fog gólt lőni.
  • Nagy Geri először futott ki csékáként. (Jól számolom, hogy ő az első akadémista, aki cséká lett?)
  • Lanza.
  • Eppel duplázott.

“Messzire utaztunk három pontért, és azt tapasztaltuk, hogy a következő háromhoz is hosszú út vezet majd (jajj, de szép kép!)” bővebben

Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött

Majdnem teli vendégszektorral indult a rangadó

Nehéz kiinduló helyzetből vártuk a tegnapi meccset, ezen nincs mit szépíteni: a forma nem a mi oldalunkon tűnt jobbnak (enyhén szólva), a kereterősség terén még mindig a Videotonnál a pont (ez mondjuk tavaly is így volt, aztán látjuk, mit számított a végelszámolásnál), bírónak Bognárt küldték, a találkozó előtti kezdőcsapatot böngészve pedig az is látszott: EvdM csak nem tud leszakadni a 4-4-2-ről, és Baráth középre betonozásáról. Egyedül abban bízhatott a viharvert Kispest-drukker, hogy Nego és Lazovics nem játszik (de osztom Hanta véleményét, a Fideszoton nélkülük is erős), valamint hogy oly’ rég játszottunk már tényleg szívet melengetően, hogy ilyenkor szokott jönni valami. Végül is, jött. “Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött” bővebben

Minden téren megázva

Végre teli Korzó és Tribün – igaz sok volt a szakadár zöld is köztünk :( (1909foto.hu)

Nemcsak a beharang címében felírt axióma lett bohóság, ahogy arra egy tisztelt hozzászóló rávilágított, hanem a benne foglalt jóslat is porba hullott a szeptemberi égszakadásban. Skizofrén meccsen végül sajnos sima lett a vége, úgyhogy gyorsan essünk túl a beszámolón, holnap már nem akarok ezzel a meccsel fogalkozni fejben, bőven elég volt belőle a mai nap. “Minden téren megázva” bővebben

Az ilyen meccsek teszik nehézzé a címvédést

Paks – Bp. Honvéd 2-2

Sajnos bejött az, amitől tartottam. Brusztolás, élvezhetetlen játék, betömörülő Paks, fogalmatlan Kispest, félhülye Lenzsér (boxolás a labdába tiziért, pályára lépés bírói engedély nélkül), még hülyébb Kabangu, aki legalább a végén menti a szinte menthetetlent.

“Az ilyen meccsek teszik nehézzé a címvédést” bővebben

Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!

Előrebocsátom, mielőtt mindenki a pokolba kívánna, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint engem ért kudarc után a kincstári optimizmust hallgatni – így gyanítom olvasóink sem arra kíváncsiak, hogy a „nem történt semmi baj”, „ez még belefér”, „jobb ma egy pofon, mint holnap egy méretes zakó”, „időben jött az ébresztő” jellegű lózungokat szórjam a szombat éjszakában. Erről nem is lesz szó, ígérem, de az is biztos: a legmélyebb depresszióm sem vett még erőt rajtam. És ahogy látom, a publikumon sem, hisz decens, 20 perces pacsizás búcsúztatta a vert sereget. Mi lett volna itt, ha még győzünk is? “Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!” bővebben

Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li

Daaaaarrrrkkkkk (1909foto.hu)

“U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.

Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? “Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben