Beszámoló // Csak a Kispest!

A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?

Újpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv

kilenc edzőcsere: nyolc győzelem, egy döntetlen az NB I idei mérlege. pipa
harmadszor mentem kifejezetten egy alkalomra szánt pólóban meccsre: harmadik vereség. Felcsút, 2016, utolsó forduló; tavalyi kupadöntő és most. Egy negyedik alkalommal, 2017-ben Debrecenbe menet egyszerűen elfelejtettem felvenni, akkor nyertünk 5-2-re.
Istvánnal még nem nyertünk a Megyerin, pedig nem csak az Újpest, hanem a Vasas ellen is próbálkoztunk.

Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.

Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)

bővebben

Ha lősz három gólt, akkor nagyon valószínű, hogy három pont lesz a jutalmad

Bp. Honvéd – Debrecen 3-1 // osztályozókönyv

Majdnem nehézzé tettük magunknak, pedig

visszaálltunk 3-5-2-re, ahol a két szélre inkább támadóbb felfogású játékosok kerültek (King, Kukoc), miközben a középpályára inkább védekezőbbek, előre pedig Ugrai, és mögötte visszavonva Gazdag. Vagyis inkább volt valami 3-5-1-1, vagy 3-2-3-1 a felállás, de ez igazából mindegy.
Lanzafame, Moutari, George pihen, Tujvel nem, Batik, Kukoc, Aliji és Niba egy félidőt kap, Lovric és Kamber viszont egy teljes meccset. Gazdagot csak a végén cseréljük le.
rátartalékolunk a szerdára.
miközben nem úgy tűnt, hogy a 0-0 lenne a célunk, sokkal inkább a találni egy gólt, és semmiképp se kapni.
először merem azt mondani, hogy Pisonték jól cseréltek és nekem tetszően meccseltek.
2020-ban a második akciógólunkat szerezte Szendrei. Az előzőt még Lanzafame lőtte Kaposváron, nagyjából 533 meccsperccel ezelőtt.

bővebben

A rendszervita megérkezett a nappalinkba: a négy lehet több, mint az öt?

MTK – Bp. Honvéd 0-0

Pisont sokkal, de sokkal bevállalósabb volt, mint azt előzetesen mertem gondolni:

pöccre ugyanazzal a kezdővel állt fel, mint a Diósgyőr elleni felkészülésin.
felküldött egy négyvédős felállást, ráadásul a padon hagyta Batikot.
Lanzafame elé betett egy középcsatárt.
Gazdagot kivitte a szélre.

bővebben

Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé

Bp. Honvéd – Diósgyőr 3-1

Egész pontosan 66 nap telt el március 11., vagyis a Szegeden játszott Paks elleni kupameccs, és május 16., a Diósgyőr elleni hazai felkészülési között. A 66 lehetett volna 63, ha kimegyek Csepelre a Honvéd-Monor fakóra, azonban március közepén az tűnt felelős megoldásnak, ha nem csak magunkat, hanem másokat is felszólítunk: maradjatok otthon! Délután még megnéztük a tévében a Kisvárda elleni megaláztatást, majd jött a hétfő, és a futball, mint olyan egy bő másfél hónapra megszűnt létezni.

Az első napok még a kombinálásról, a hogyan továbbról, Sannino kirúgásáról szóltak, majd az ingerszegény környezet megtette hatását, és a fociról beszélgetés, a facebookozás, a mindenféle megnyilvánulások száma brutálisan bezuhant. Nem csak nálunk (igaz, itt egyéb okokból aktívan tettem is érte – vh), hanem ugyanezt lehetett tapasztalni más felületeken, ahol egyébként komoly aktivitás van egy átlagos hétkönapon is.

bővebben

Szeged hatalmas lépés egy embernek, azonban kicsi lépés Európa felé

Bp. Honvéd – Paks 2-0 @ Magyar kupa, Szeged

➖ Halászlé ✅

Más iskola, mint a kömlődi, ott az alaplé ízletes, itt viszont az alaplé tartalmas, és a tartalom adja az ízét. Mindkettő remek gondolat, nem fogok igazságot tenni, mert nekem mindkettő nagyon ízlett. Igaz, a Szegeden fogyasztott kicsit jobban, de annyival nem, hogy bármilyen állításba belebonyolódjak.

bővebben

Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés

Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv

Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.

Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.

De erről majd részletesebben Pisont beszél.

bővebben

Majdnem minden nulla volt ezen a meccsen

Paks – Bp. Honvéd 0-0

Annyira nulla minden, mint az eredmény, és még összefoglalót sem találok róla az m4sporton. A Honvéd címke alatt az utolsó bejegyzés, hogy Pisont ül a padra Pakson, a Paks címke alatt pedig a kisvárdai vereségük. Mintha meg sem tartották volna ezt a (rangján kezelt!) kupanegyeddöntőt.

Közel nulla érdeklődés (hivatalosan 1031 néző), a köztévé leküld egy kamerát és egy operatőrt, hogy legalább legyen valami közvetítés, de ahogy hallom, se kommentátor, se semmi, viszont ha jól értem, akkor volt valami meccset követő interjú, ahol Pisont elszólta(?) magát. Nem akarok kombinálni, mert nincs mire, azonban a klubhonlap is szakmai igazgatóként hivatkozik rá, miközben ezt a posztot egyáltalán nem említi a szervezeti felépítésünket tartalmazó oldal. Persze bármi lehet puszta elütés, elszólás, és nincs mögötte semmi. Mondom, felesleges kombinálni.

bővebben

Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok

Bp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv

Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.

Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.

bővebben

Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el

Bp. Honvéd – Felcsút 1-1

Komolyan az van, hogy egy, azaz egyszer (1!!!) sikerült kaput találnunk a Felcsút ellen nem tizenegyesből? Azt is pont Kambernak, akinek mostanában tényleg nincs szerencséje. Lövésünk se sok volt, szóval felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan akartuk megnyerni a mérkőzést? Rendben, vezetést szereztünk, tartottuk is, helyzetünk is volt, de ahogy szinte egész évben, elég egy, azaz egy (1!!!) hiba, és oda a pont, pontok.

Egyszerűen hihetetlen, mennyire a határon mozgunk. Azt már nagyjából mindenki elfogadta, hogy futball nem nagyon lesz idén, de akkor legalább győzzünk, hozzuk a pontokat, legyen belőle érem a végén. Azt viszont baromira nehéz megszokni, hogy minden ki van centizve, hogy minden csak éppen történik. Éppen nyerünk, éppen döntetlen, éppen vesztünk. Apróságok, nüanszok, hibák, villanások – és mindenből gondosan nagyon kevés, hogy egy (1!!!) is számítson.

bővebben

Egy régi focimodorosság szerint a győzelmet* nem kell megmagyarázni

Haladás – Honvéd 2-1

és jobb is, ha ezt a tegnapit meg sem próbáljuk, mert esetleg nagyon kellemetlen dolgokra lennénk figyelmesek. (* itt értsd: továbbjutást)

Maradjunk annyiban, ahogy egy komment remekül összefoglalta:

Magabiztos vereséget szenvedtünk.

És már ezzel a pár karakterrel többet tettünk a posztba, mint amennyit a meccsen kaptunk a csapattól.

bővebben