Mastodon

Kategória: Beszámoló

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

„Szánalom három tételben” bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

„Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us” bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

„Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát” bővebben

A csapatnak az eredményesség, nekünk a türelem a próbatétel, és egyelőre mindkettő bukóra áll

Honvéd – Budafok 2-2

A türelem, a szurkoló örök próbatétele. Évek óta várjuk a megváltást, és belegondolva eléggé fura, hogy nem alapítottunk vallást a témára. Bár lehet, felmerült, csak valami jogász utánanézett, és arra a megállapításra jutott, hogy plagizálás lenne.

Az élet alaposan próbára tesz minket, nekünk pedig bele kell ebbe állni és bírni a próbát. Egy egynél és kettő egynél megvoltak a lehetőségeink ahhoz, hogy ezt a mérkőzést nyugodtabb mederbe tereljük, nem tettük meg, igaz, az is nehezítette a dolgunkat, hogy Kerezsi Zalánt és Kocsis Dominikot is sérülés miatt kellett lecserélnünk. Egy ilyen, formálódó közösség esetén jó próbatétel, hogy miként reagálunk ezekre a szituációkra és a mérkőzés közben ezekre jól reagáltunk, viszont hiszen abban is, hogy mindennek van oka, így annak is, hogy most vesztettünk két pontot. A srácoknak is azt mondtam az öltözőben, hogy egy dolgunk van, megrázni magunkat és készülni a következő mérkőzésre. Akár a két gólt, akár a kialakított helyzeteket nézem, jól mutatta, hogy mit akarunk és azt hogy csináljuk, de a másik része a már említett próbatétel. Együtt hibázunk, együtt javítjuk ki, és muszáj kiállnunk ezt a próbát.“

Pinezits Máté (via honvedfc.hu)
„A csapatnak az eredményesség, nekünk a türelem a próbatétel, és egyelőre mindkettő bukóra áll” bővebben

Ha nem lett volna kivel beszélgetni, akkor valószínűleg halálra untam volna magam,

Soroksár – Honvéd 1-1

és ez mindent elmond a mérkőzésről.

Egyedül a kilátástalanságot sikerült tökélyre fejleszteni. Hiába az új igazolások, hiába nevezhetjük végre minőséginek és bőnek a keretet az NB II. szintjén, a dolgok sajnos nem úgy működnek, hogy már az első meccstől minden sokkal jobb lesz.

Ismét idő kell, mert kivétel nélkül mindig idő kell az edzőknek, csapatoknak, koncepcióknak. Idő kell, és időt kérnek. A szurkoló élete másról sem szól, mint a türelemről, a várakozásról, hogy egyszer talán valahogy, valamiért jobb lesz.

A szurkoló bármit képes belelátni a legtrógerebb csapatba is, mert a szurkoló reménykedik. Tavaly is hittünk elég sokáig, pedig nem csupán a pofánkba röhögtek, hanem egyenesen és boldogan beleszartak, amikor csak alkalmuk nyílt rá. Pedig mekkora játékosok lehettek volna. Albán, szerb, mindenféle válogatott.

„Ha nem lett volna kivel beszélgetni, akkor valószínűleg halálra untam volna magam,” bővebben