mert célunk csak egy van
Mindez történik a 26. forduló után. Mellékesen, egykori saját nevelésünk, Koós Gabi a Ceglédben tart 7 gólnál.
A FEB Marco Rossi vezetőedzőt (Budapest Honvéd), mert a FEB jogerős, a kispadtól és az öltözőtől való eltiltásra vonatkozó határozatát megszegte azzal, hogy a lelátóról játékosainak utasítást adott, 100.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. – via MLSZ fegyelmi bizottság
Eskü, majdnem összehugyoztam magam a röhögéstől. Marco fel mert ülni a paksi lelátóra, és onnan, figyelem, te is beszarsz: utasításokat adott a játékosainak!!! Úristen, egy edző kiabál a lelátóról, és azt a játékosok figyelembe veszik. Pakson.
Tényleg nem irigylem magunkat, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy azért olyannyira más csapat drukkereivel se cserélnék. Mármint klubhelyzetet, mert magát a Kispestet nyilván nem, e verziót még méltatlan szájamra se veszem.
Múltkor már elpolemizáltam egy beharangunkban, hogy a többi kiesési ellenlábas, talán a Nyíregyet leszámítva, illetve egyre inkább a Jarnival vállalhatóan mendegélő Pécset (bár gondolom ott szezonvégen repül majd a derék horvát, mert beszól Matyinak a Matias cirfandlira, vagy valami ilyesmi), szóval a többi vetélytárs üzemszerűen rúgja ki maga alól a sámlit a „2015-16_másodosztály” feliratú bitófa alatt. „A Hali továbbra is próbál minket ezerrel benntartani” bővebben
Szöllősi György, a sportújságírók szövetségének frissen megválasztott elnöke nem kapott sajtóakkreditációt a Felcsút-Nyíregyháza meccsre. Kristóf Lajos elutasításán ezek után meg sem lepődünk. Hihetetlen, hogy mit tartogat minden napra a magyar labdarúgás. A lényeg: mindig lesz lejjebb, nyugalom.
Szomorú jubileumot ültünk a tavaszi szezon kezdetekor, mi pedig szépen, csendben elhallgattuk. A 2006 nyara óta íródó legújabbkori történelmünk 100. vereségét szedtük össze néhány fordulóval ezelőtt. Ehhez a kerek számhoz nyolc teljes, és egy majdnem teljes idény kellett.
Szomorú jubileumot ültünk a tavaszi szezon kezdetekor, mi pedig szépen, csendben elhallgattuk. A 2006 nyara óta íródó legújabbkori történelmünk 100. vereségét szedtük össze néhány fordulóval ezelőtt. Ehhez a kerek számhoz nyolc teljes, és egy majdnem teljes idény kellett. A blog szerkesztői és olvasói nevében: gratulálunk a jubileumhoz!
„Elfelejtettünk szólni, hogy Papa H. Nyíregyházán begyűjtötte a 100. bajnoki vereségét” bővebben
Négy forduló maradt hátra, a biztos bennmaradáshoz pedig a fene tudja hány pont kell. Lehet, hogy nulla is elég, de lehet, hogy kilenc is kevés lesz.
| 27 | 28 | 29 | 30 | ősz** | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 12. | Pécs | Pápa (i) | Dunaújv. (o) | Győr (i) | Nyíregyh. (o) | 0 |
| 13. | Honvéd | Kecskemét (o) | Videoton (o) | FTC (i) | Pápa (o) | 1 |
| 14. | Dunaújváros | Diósgyőr (o) | Pécs (i) | DVSC (o) | Paks (i) | 7 |
| 15. | Haladás | Győr (i) | Nyíregyh. (o) | MTK (i) | Felcsút (o) | 0 |
| 16. | Pápa | Pécs (o) | DVSC (i) | Paks (o) | Honvéd (i) | 4 |
* félkövérrel az egymás elleni meccsek | ** őszi pontszám az ellenfelekkel szemben
Szabikalauz, tekerj egy füvet! – tegnap óta én se tudom kiverni a fejemből. Vajon mit jelenthet?
Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a „Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! „Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben
Nem kertelek tovább, és kimondom inkább: Rossival alakulni látszik valami.
Nem igazán tudok és akarok halászlé nélkül élni, pedig az van, hogy elég későn kedveltem meg magát az ételt. Kiskoromban visítva rohantam ki a konyhából, ha kocsonya került az asztalra, de ugyanúgy fintorogtam a halászlé láttán is. Aztán egyszer áttört valami gát, a fene tudja már hogyan, és mára a halászlé iránti rajongásom szinte nem ismer határokat.
„Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom” bővebben
