Pont mikor nem vagyok már megint gépközelben? Dettó, mint júni közepén, az edzőkinevezéskor. És megint forrnak az indulatok, pörögnek a vélemények, ahogy kell, ami a blogunk funkciója, helyes. De mint VW esetében, most is úgy érzem, mivel posztírásilag a CSAKblog egy Hanta-rw tandem egyelőre, hogy a véleményünk kellő (egyen)súllyal essen latba, nem csak kommentelek az előző poszthoz hanem én is okoskodok egy sort. Csak most nem olyan hosszan, mint szoktam. (Illetve persze dehogynem!) „Egyensúlyozzuk ki a mérleg serpenyőit… – még egy vélemény DelPieróról” bővebben
Píár Sándor a legnagyobb király?
Nem tetszik nekem ez a Del Pierós dolog, csak mondom. Kifejteni nagyon nem fogom, de azért néhány aggályomat idekaparom, mert bár legyen bármekkora futballista is a delikvens, azért nekem a Honvéd jóval fontosabb, mint néhány meccsen nézegetni egy nevet.
A katarzis most elmaradt – a győzelem nem
Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.
Hátha ezzel most megindul valami… „A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben
Osztályozókönyv: Nálam Kriszti volt a meccs embere, és nálatok?
Gyula, Gyula, Gyula és Szabi után vajon kit láttunk legjobbnak a Felcsút ellen? Osztályozókönyv a szokott módon, 1-től 10-ig, és ezentúl már a mesterről is elmondhatod a véleményed.
Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról
De például aktuálszöllősizni nem ér, mert a zsíros nyelvű kommunikációs mágust még júniusban lepattintották az akadémiáról (vö. felfelé buktatták). Vélhetően nem kicsit lett kínos személye a tavaszi ámokfutását egészen közelről végignéző szomszédos hobbitelek gazdájának. (Az meg hogy a gazda most kinek a gazdája, vagy ki fogja fel gazdájaként az legyen a pszichodokik feladata. Komoly mennyiségű óraszámot fognak ezért kiszámlázni majd egyszer.)
„Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról” bővebben
Remek kis családi nap a Kispesti Futball Házban
Alapvetően semmi időm posztot írni, inkább betoldom ide az esemény galériáját, és hozzáteszem, iszonyat jó volt a csülökpöri!
Visszajár a klubkártya ára!
Múlt héten robbant a hír, hogy szeptember 15-től csak és kizárólag klubkártyával lehet majd látogatni az NB I és a Magyar Kupa meccseit (utóbbit vélhetően akkor, ha egy élvonalbeli csapat a házigazda, igaz, erről bővebben még senki sem mondott semmit), valamint a válogatottat.
A szövetség tájékoztatása elsőre értelmezhetetlen volt, így bárki, aki nem csak szolgamód átvette, hanem el is olvasta, hirtelen kismillió kérdéssel szembesülhetett magában. Velünk is hasonló volt a helyzet, így megkerestük az MLSZ-t, akiktől kimerítő választ kaptunk.
Ennek az egyik sarokpontja volt, hogy a több klub által is térítés ellenében szolgáltatott klubkártyák árával pontosan mi is van? Az MLSZ adja az infrastruktúrát, az MLSZ fedezi a kártyák árát, fizet kompenzációt a kluboknak, tehát mire fel az elkért 500-1500 forint?
Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!
Az derül ki a számokból, hogy Job minekvan, Gyula és Szabi rendben, és Ignja jegeltetése baromság. Godoy dettó.
Az idei évtől visszahoztuk az osztályozókönyvet, annyi csavarral, hogy korábban mi mondtunk egy számot, mostantól viszont együtt. Az első három kört simán behúzta Gyula (a Nyíregy ellenit nem publikáltuk, így azt higgyétek el nekünk), most viszont Kemenes Szabi. Az se rossz.
„Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!” bővebben
Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz elsőre
Régen esett csak úgy le az állam. Például ha így hirtelenjében az elmúlt éveket vizsgálom, akkor keményen gondolkodnom kell, hogy egyáltalán min és mikor. Például az Utopia című angol sorozat pilotján, egy ksamili (Albánia) tengerparti szirt tetejére épült étteremben kispajtásaimmal ücsörögve és nézve a naplementét, egy másik kedves barátom esküvőjén állva, az igen kimondásakor (miközben épp akkor is az MTK-val játszunk, és Kanta újfent gólt lő nekünk) (szegény Szabi), netán amikor a velünk élő Bogyópapagáj végre felbátorodott, és odaállt mellénk a kanapéra tévét nézni.
Szóval ritka volt a minő pillanat, ami úgy egészében jellemezte a szombati felcsúti meccset.
Osztályozókönyv vs. MTK
Kitölthető itt. Egytől tízig mondca a véleményed.