A magyar futball egy egészen érdekes állatfaj a teremtésben. Eleve csak nálunk fordulhat elő, hogy egy mindenki által elkönyvelten kirúgott, azonban valamiféle felmondási idejét töltő edző napokig együtt táborozik Hévízen a volt csapatával, hiszen minek hazautazni a távoli Budapestre, ha szerdán Szombathelyen, szombat kora délután pedig Zalaegerszegen játszunk?
Nincs is jobb egy ilyesfajta jutalomüdülésnél. Összezárva a saját és a mások felelősségével, valamint a közös közelmúlttal. Biztos remek érzés lehet egymás, az edzők és a vezetők szemébe nézni. Vagy mégsem, mert gondolom sokakat egyáltalán nem érintik meg a történtek, a Honvéd csak egy állomás az életükben, egy sor az életrajzukban, egy ellenszámla, ahonnan rendre érkezik az utalás.
Biztos jó és őszinte buli lehet pár közös nap egy kvázi kirúgott edzővel, egy szétesett csapattal, a remek vezetőségünkkel és a mindenféle sleppel. Nevezzük mondjuk csapatépítésnek?
„Továbbjutottunk, azonban a sztori ennél sokkal kényelmetlenebb” bővebben