Az utolsó áprilisi(?) derbi

Véget ért volna április? Győrből hazatérve ez a kérdés foglalkoztathatta csapatunk fanatikusait. A pokol tornácán való márciusi majomtáncot követően ugyanis a bolondos hónapban mutatott játékunknak köszönhetően sikerült stabilizálni helyünket a ligában. Egyértelmű választ a kérdésre valószínűleg csak a holnapi rangadó után tudunk adni, addig azonban mindenkinek ajánljuk a háziorvosok által – a bajnoki vereség tüneteinek kezelésére – gyakorta felírt sörkúrát.

Túl vagyunk a csúcson. Nem, nem arra gondolunk, hogy a szerdai csúnya betli után aranylábúink már nem térnek vissza négyszeres győztes formájukhoz, sokkal inkább a hétközi forduló sokszínűségét siratjuk. Biztos nem lesz ugyanis még egy olyan kör szezonunkban, amelynek keretein belül a lengyel-magyar barátságra hivatkozva gyepálják a szerb edző csapatát, és kiderül, hogy a nőtlen mesterek olajosabban készítik a bundáskenyeret, valamint, hogy a siófoki túra után Kiss Károly már csak az ezüstparton rendezhet éjszakai holdfürdőt.

Ami a kispesti sihedergárda győri produkcióját illeti, gondolhattuk az elmúlt hetekben, hogy sok elfogadható, vagy kifejezetten jó teljesítmény után visszaesés következik. Ez – érzésem szerint – nem csupán a Rob kollégám által folyamatosan aláhúzott Kispest-faktornak köszönhető, én például már akkor éreztem a fiainkra csupán a második félidőben fröcsögni kezdő hidegzuhanyt, amikor három órával a meccs előtt értesültem arról, hogy Zelenka maestro helyett a mindössze 17 éves Vécsei Bálint fog kezdeni.

Végül ifjú titánunk (és a győri 3-0-s valóságba csereként bezúdított Erdélyi László) nem nyújtott rossz teljesítményt, reméljük, megkapja a türelmet és a lehetőséget a kibontakozásra, felbátorodásra. Az érem másik oldalát kémlelve azonban vakarhatjuk kobakunkat: kellemetlen ugyanis az, hogy a csapat kispadján ilyen kevés az NB I-es tapasztalattal rendelkező spíler. Bizony jól fog jönni az átigazolási szezon, reméljük, sok olcsó, keveset kérő bohócliggernek lejár a szerződése idén nyáron…

Hétvégén azonban mindenképpen a legacélosabb gárdát kell a gyepre küldeni az ősi rivális (sörivásban bronzérmes) Újpest ellen, hiszen szép dolog a presztízs. Reméljük tehát, hogy Pánics doktornak sikerül összedrótoznia valahogy az elcsigázott bohém(iai) karmestert, az eltiltását letöltő Danitól pedig azt kérjük, hogy ezúttal kevesebbszer vizslassa a pázsiton fetrengve a vízelvezető rendszer felszíni alkatrészeit.

A kisalföldi félresikerült (de legalább bábolnai gyorskajálással, nyilván Hemi bá’ Betyárburger-zabálásával végződött) túra miatt egyébként gyakorlati jelentősége is lehet a szombati ütközetnek: ha nyerünk, és látótávolságunkon belül mindenki pontot-pontokat veszít, akár a hetedik helyre is felzárkózhatnánk, amely egyébként 2002 óta a legjobb eredményünk lenne az NB I-ben (ciki, nem ciki, ez a helyzet). Motivációs problémákkal tehát – reményeink szerint – nem kell számolni, azt pedig csak reméljük, hogy a két szurkolótábor legalább olyan hangulatot tud teremteni, mint a bajnokcsapat Videoton ellen.

Tartalommal megtölteni

Szombaton jön az Újpest, lesz nagy rangadó, tobzódnak vica-verza az ifik és a fiatalok, idénybúcsú a Bozsikban, stb, etc.

Amúgy meg átlagos meccsnap, és így is fogunk eljárni. Mindent a megszokott rend szerint.

68-as busszal ki az Adyra, Vas Gerebennél leszáll, kisboltban (játszótér mellett) sört megvesz, így épp kitart a pénztárig, néha a jegy megvételéig. Motozás, belépés, korzó, féltávnál büfé. Miközben kikérem, szemem vadul keresi az ismerősöket, ilyenkor még lehet egy-két szót váltani, de aztán kezdődik, és akkor már nemigen, vagy ha nagyon rossz, akkor de jó is lenne.

Félidőig nem tart ki, harmincadik környékén érdemes hátranézni. Ha nincs senki a sorban, utántöltés, félidőben nehéz lenne. (Így először épp a szünet vége felé kell mosdóba mennünk, akkor már ott sincs tömeg.) A másodikban az első negyed óra után jön a negyedik, és ezzel már elleszünk valahogy a meccs végéig. Vagy nem, de akkor a korábbiakat erősen javasolt besűríteni.

Valahogy így megy ez.

Vissza a jövőbe. Derbi előtti álmodozás

A hétvégén az Újpest csapatát fogadjuk a hagyományosan “éles” pesti rangadón. Beharangozóinkban sokszor tekintettünk már a múltba, most inkább a jövőbe utazunk időgépünkön, 2025-be, ahol bilibe lógó kezünk szép álmokat kerget…

Nemzeti Sport, 2025, május 15.

Kis Pest – nagy eredmény

Egy fordulóval a bajnokság vége előtt győztest avathatott a 2 éve Kiss és Társa 1992 Kft. Liga névre keresztelt magyar bajnokság. A végig fej-fej mellett haladó két budapesti gigász, a Kispesti Honvéd FC és az UTE 2015 FC a Bozsik stadionban találkozott a 29. fordulóban, ahol fordulatos mérkőzésen végül 3:2-es kispesti siker született. A találkozót követően igazi fieszta vette kezdetét Kispesten, a klub 16., 2023 óta zsinórban harmadik bajnoki címét megünneplendő.

A 10.000 néző előtt lejátszott budapesti derbit már hetek óta várta az ország. B. Viktor, a kispesti klub kommunikációs igazgatója beszámolója szerint 20.000 jegyigénylés érkezett a találkozóra, így már egy új stadion építésén gondolkoznak George F. Hemingway tulajdonossal és Jean-Paul deVries klubmenedzserrel. “Azt kell, hogy mondjam, nagyon sikeres korszakot élünk most meg“- nyilatkozta a kommunikációs szakember.- “Az idei bajnoki címünket méltó módon tervezzük megünnepelni. Rövidesen ünnepi pólókat és mezeket is bemutatunk, illetve ünnepi kiadásban jelentetjük meg V.H. sztárblogger -szurkolónk A magyar futballtársadalom klubhovatarozási és szurkolói attitűd defektusai 1920-1990 című kötetét. Szó van róla továbbá, hogy hogy az Akadémiánk konyháját kiváló vendéglátás vezetőnk 80. születésnapja tiszteletére Holé Sándor kantinná neveznénk át”.

Maga a találkozó, melynek kezdeteként már hagyomány szerint Kolarics Andrea, a Magyar Állami Operaház érdemes művésze elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti Dalt illetve a Honvéd napja eljött már c. szerzeményt,  továbbá leleplezték a fényújság mögött a legendás Csábi-Cseh-Csehi-Csepregi sor bronzszobrát, végig izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott. A jórészt saját nevelésű fiatalokkal kiálló kispestiek (a keret egyetlen légiósa, az egykori kispesti kedvenc Genito fia, Kevin Bila is félig magyar állampolgár) csapatában ismét a válogatott gerincét is adó, rutinosabb Czuczi-Baráth-Nagy Gergő-Kapacina sor vitte a prímet, a 4 már-már veterán játékos folyamatosan nyugtatta az ifjabbakat, ami rá is fért a sokszor szertelen gárdára. Pisont István vezetőedző is az említett négyest dícsérte: “Nagy segítség nekem a 4 öreg a pályán“-kezdte értékelését Pisont. “Nélkülük nehéz lenne ezt a csikócsapatot egyben tartani“. Kemenes Szabolcs kapusedző is egyetértett főnökével. “Czuczi nyugalma kihat a védelemre. Mindig felhívom rá a figyelmét hogy sugározzon sztoikus nyugalmat“.

Érthetően kevésbé volt vidám Mészöly Géza, a “magyar Guy Roux” aki francia kollegájához hasonlóan szinte időtlen idők (2010) óta az UTE edzője. “Sajnos ma szokás szerint alulmaradtunk. A csapat jól küzdött, de meg kell mondanom, ifj. Bede Ferenc játékvezetése mellett nem mehetek el szó nélkül“. Mészöly pályaedzője, Véber György ehhez még hozzátette, Kispestet csak a XX. században csatolták Budapesthez, ám hogy ezzel mit akart mondani nem tudtuk meg, miután az urbanisztikai szakembernek sem utolsó egykori irányító faképnél hagyta stábunkat. A hírek szerint 7 meccses eltiltás vár rá. Az újpestieknek azon is el kell gondolkodni, érdemes e ennyi légióst igazolni. Farina, Robson vagy éppen a chilei Humboldt nem üti meg az NB1 szintjét ahogy az ma is bebizonyosodott.

A Kispesti Honvéd FC, mely szurkolói nyomásra vette vissza (majdnem) régi, azaz 1991-2003 közötti nevét, Jean-Paul deVries klubmenedzser 2012-es érkezése óta szisztematikus építkezéssel jutott el oda, hogy 2023-ban, 3 -3 ezüst és bronzérem után ismét bajnok lehetett 30 év szünetet követően. Az ifjú deVries apjától, Louis-tól hallott először a legendás magyar klubról. “Apám dolgozott itt a ’90es évek elején aztán dicstelenül távozott. Úgy éreztem be kell fejeznem azt amit elkezdett. Szerecsére úgy fest, sikerült“. A kispestiek finn játékosmegfigyelője, Martti Kuusela amondó, a munka hozta meg a 3 bajnoki címet. “Pisont edző a tanítványom volt és ő is hisz az iránymutatásaimban. Munka, munka, munka- csak ez vezet eredményre.”

A találkozót követően a sajtótájékoztatón a média munkatársai felállva tapsolták meg a bajnok vezetőedzőt, majd 34 perc után, M. József  nyugalmazott szpíker zsinórban 10.  kérdését követően az eseményt berekesztették.

Kispesti Honvéd – Újpest 2015 FC 3:2 (1:1)
Bozsik-stadion, 10.000 néző. Jv.: ifj Bede.
Kispest: Czuczi – Halász, Vadász, Madarász, Baráth – Nagy G., Kapacina, Erdélyi (K. Bila), Vécsei- Ihász, Keres (Vólent).
Újpest: Faragó – Márton, Huboldt, López, Szokol- Egerszegi, Balogh, Simon K.- Lázár, Robson, Farina (Dorozsmai).
Gól: Erdélyi (20. p.), Nagy G. (77. és 79.p.), ill. Balogh (11. p.), Simon K. (75.p.).

Üzemlátogatás a győri gyufagyárba’. Győr-Kispest beszámoló.

Melóból kicsekk 17.30kor, csapatás az Erzsébet hídig, ott a srácok felvesznek kocsival, irány Győr. Remek, tavaszi idő, az ég csodásan kék, még nincs kánikula, a tavasz csúcsformáját futja. Mi kell még ma este? Jó kispesti játék – ami az elmúlt heteket, főleg a Kaposvár, a Kecsó és a Vidi elleni pörformanszokat tekintve nem is utópia. Ám a jó öreg Kispest-faktor azért csak befigyelt estére, ezúttal a negatív előjellel: tompa, megfáradt Kispest jelentkezett be a győri stadionba, ahol egy félidei ellenállást és győri puhatolózást követően megtapasztalhattuk, milyen is a Rába-barti seggberúgás. Mármint, amikor kapjuk. Teli rüszttel. Háromszor.

Kecsóra írtam, hogy szeretek lejárni, nos ez Győrre is igaz. A régi, ’70es évek űberdesign stadion is nagy kedvencem volt, de ez az új abszolút kirí a nagymagyar átlagból… persze külsőre, főleg. Belül ugyanúgy rohad és salétromosodik a játékoskijáró süllyesztett fala, mint a home-sweet-home a kispesti sorompóknál, így amikor babar kollégával nagy délczegen kivonultunk a sztárvárási éhségüktől való elvakultságukban totálisan bepörgő, és így már velünk is lepacsizó 7-8 éves győri utánpótlás-lurkók sorfala között, szinte otthon éreztük magunkat.

Az impozáns stadionban aztán kezdetekben impozáns szilárdsággal indítottunk, annak ellenére hogy a lassan kispesti local hero-vá avanzsáló Zelenka sérülés miatt ezúttal otthon maradt. A helyére húzódó Gege egész sokat vállalt magára, a baloldalra kitolt 17 éves Vécsei pedig az 5. perceben egy szép lefordulással mutatkozott be – ha a suvasztása beakad, még nagyobb lehetett volna a debüt. A Győr mezőnyfölényt harcolt ki de meddőt, Kemenes bravúrozott is egyet, szurkolóink a 2009-es kupadöntős formájukban biztatták a srácokat – eddig minden szép, minden jó. A szünet előtt Gege tört el egy ígéretes lövőhelyzetet majd Lovrics fejelt egy védőbe ziccerlabdát… ekkor még bizakodhattunk is.

A második játékrész eleje aztán éles cezúrát hozott. More ugyan még lőtt egy életerőset – mellé, ám innentől érkezett Völgyi lecsúszó lövése, majd hamar még egy győri találat a helyi tálentum Kiss Máté révén, hogy végül az általam gondolatban már 2 éve Kispestre kívánt Rati Alekszidze is beverjen egyet. Hogy kiütés nem lett, azt Kemenesnek köszönhetjük. Gyenge, nagyon gyenge második játékrész volt ez,  sőt ha a Dottore az edzőnk, valószínűleg a “k*rva” jelzőt is elé teszi a teljesítményt jellemző mondandójának… A beküldött fiatalok -Vólent, Erdélyi- igazából csak a vágóhídra jöttek már fel. Most mégsem kezdem el rugdosni az alakulatot, mint ahogy azért a szurkereink is megtapsolták őket a meccs végén – rövid a keretünk, rövid a kispad, ennyi, elfáradtunk ebben a fékezett habzású bohócligában is, de ez sajnos reális.

Más kérdés, hogy ezt elkerülenő, nyáron jól és ésszel kell igazolni. Supka erre némileg garancia -ha a jobbik transzferformáját veszi elő (á la Szabó Tibi, kezdeti Szmilja, Ivancsics, Bárányos, Takács Ákos) és nem a Filó-Zsolesz-Adewunmi nevekkel jellemzhető ámokfutó verziót. A Zeli-Lovrics páros általa való kiválasztása télen azért némi optimizmusra ad okot. Vagy csak ezt akarom hinni.

2 meccs vár még ránk, szombaton az UTE ellen még meg kell pörgetni azokat a fáradt tagokat – nagyon kéne már a kollektív kispesti drukkertársadalomnak egy lilaverés…- majd Siófokon is jó lenne nem a szokásos beléanyhult évvégi Honvédformát hozni….

Hazafele aztán a tavaszi este valamelyest kárpótolt, a bábolnai kötelező gyorséttermi megállónál pedig a vállalhatatlan junkfood-ra várva kibe botlunk? Hát egy jó Vólent abászkodik a kiadóablak felé, mögötte a hunyorgó Supkával, aki, mint valami ofő az évvégi kiránduláson terelgeti a fiatalokat akik tanácstalanul keresik, hogy ugyan hol lehet már itt kajához jutni… komolyan mondom már csak az obligát kiáltás hiányzott hogy “ha mindenki elvégezte a kisdolgát, gyerekek akkor lassan indulunk“. Nohát. Exkluzív lezárása volt az estének, de ezen már nem gondolkodtam sokáig, 3/4 1-kor bezuhantam az ágyba a Wekerlét szemérmetlenül széjjelcirpegő, örömittas (tán  szégyenszemre a Vidi- bajnokságát ünneplő?) kabócák hőzöngésétől kísérve.

 

Fotó: babar, magyarfutball.hu.

Felejtős győri kirándulás. Győr-Kispest osztályozókönyv.

Nem a legemlékezetesebb, legszívderítőbb meccseink közé soroljuk majd évek múlva a tegnapi győri pszeudo-szenvedést – ha egyáltalán majd emlékszünk rá. No mindegy, annyi baj legyen, legalább bennmaradtunk és vannak tervek a jövőre nézve…. Most persze belemehetnénk a nekünk nem itt kéne állni sztoriba, jogosan, magam is így gondolom, ám reálisan nézve a tavaszi körülményeket, sajnos most az előbb vázolt eredménynek (=meghosszabbított elsőosztályú tagság) is örülni kell. Ennek fényében osztályozunk – igaz, nem dicsérünk.

KEMENES: Sokáig gondolkoztam, hogy az első gólért ami igencsak benézés-gyanús volt, büntessem-e osztályzatilag, ám Supka is megvédte a portást mondván lecsúszott lövés volt az első győri dugó. Szabi viszont fogott még 3 nagy labdát, az utóbbi időben úgyis szigorúbb voltam vele, legyen ez most 6.

LOVRICS: Elfáradt az idény végére, ennyi. Ettől függetlenül a következő idény stabil embereként számítok rá – remélem a vezetés is. 4.
DEBRECENI: Hát, amilyen gólokat kaptunk tegnap, ez a meccs a védelem hőseposzaként kerül be a kispesti kollektív tudatalattiba! 4.
BOTIS: Hajtott, de középen itt-ott ő is hibázott. Nem lehet ilyen gólokat kapni. 4.
HAJDÚ: Jó lenne visszagurulni a tavalyi formájába, ez a tavasz nem a pályafutása csúcsa. Ennek ellenére fontos láncszem, reméljük még sokáig robotol a kispesti bal szélen (akár támadóbb pozícióban is). 4.

HIDI: Nem vállalt túl sokat középen, továbbra is tőle várnám a hátsó osztogató szerepének felvállalását Zeli vagy Gege mögött, de ez nem nagyon akaródzik összejönni. 4.
HORVÁTH ADRIÁN: Nem állít ki jó bizonyítványt a csapatról ha zsinórban Adri a ManOfTheMatch. Ehhez ma is elég volt megalkuvás nélküli, kellemetlen kullancsjátéka – de egyedül nem csinál nyarat, ahhoz kellenének mellé a kreatív arcok. 5. Cseréje, Akassou nem sokat játszott (-).

VÉCSEI: Újabb akadémista a vártán, és 17 évesen első meccsnek ez nem volt rossz. Nem ügyetlen a srác de még nagyon gyámoltalan – játszatni kell ezeket a fiatalokat hogy jöjjön a rutin, az’ nélkül nem megy. 4.
IVANCSICS: irányítóként nem az igazi, írtuk le sokszor, ennek ellenére ma kb. kihozta magából a maximumot, próbálta mozgatni a csapatot amennyire lehetett de sajna a gólok után hamar elment a kedve, ez pedig a puhl-i álmoskönyvek szerint ugye nem sok jót ígér. 5.
MOREIRA: Múlt héten dicsértem. Tegnap nem tudtam ezt tenni. Egy szép csel-lövés kombója megint volt de ez szokás szerint mellément, és tegnap megint , de megint és megint elnyomták, hol a győri védők, hol önnön oktalansága (2 gólem közé ne vezesd be a labdát, ember!)… Go More Go (home). 4. Cseréje, Erdélyi jó felépítésű gyerek, labdakezeléssel sem áll hadilábon, de a megszeppenés, az bíz beficcent (4).

BRIGHT. Uhh. Nem mondhatni, hogy felpörgött a padoztatása alatt. Itt volt az esély hogy visszaverekedje magát a kezdőbe, de ezzel az old-timer Palásthyt idéző vágtázással nem fog ez menni. Most legalább a labda keveset pattant el tőle – már amikor találkozott vele. 4. Cseréje, Vólent megint bement elöl a húsdarálóba, de ezúttal nem jöttek a Zeli féle álomlabdák így helyzetekig sem nagyon jutott szegény. (4).

 

Beszámoló ma, később…

Fotó: babar.

Győrbe megyünk kapaszkodni

Klikk a győriek beharangjához!Hétköznap van, szerda, visszatért az embert és gatyát rohasztó hőség, ráadásul fordulót rendeznek. Alig vagyunk túl a Vidi elleni megkésett húsvéton, ahol nem a hímes tojásokat, hanem a fiesztát rejtettük úgy el a kertben, hogy a derék fehérvári gyerkőcök még mindig keresgélik. Boldogok vagyunk, alakul a csapat, kár, hogy közben jön a bajnokság vége.

Megyünk este Győrbe, miközben rohamtempós beharangozónkban kapaszkodókat keresünk, mert bármennyire is szalad most a szekér, csak erős fantáziával képzelhetjük róla, hogy egy felsőkategóriás személyautó, sőt, sokan még midig a segédmotoros kerékpárral viccelődnek, pedig annál azért jobbak vagyunk. Szóval képletesen valahol egy alig használt hármas szériájú Golf és egy újszerű Astra között lehetünk, de legalább turbóval. Jelenleg.

Kapaszkodó #1 – A statisztika/forma: Fix mentsvárunk a statisztika, mert ha a jelenben nem is, a múltban mindig találunk valamit, ami a Kispest győzelmét hivatott majd bizonyítani előzetesen. Az utóbbi fordulók alapján azonban nem kell messzire mennünk, elég ránézni az elmúlt 6 kör alapján készített tabellára, és – legalább elképedni. Holtversenyben élen állunk az ezüstre hajtó Pakssal, miközben oda-vissza picsáztuk őket ebben a bajnokságban. Aktuális ellenfelünk formája alapján csak sokadik, de benne van a kísértés, hogy újabb döntetlennel jelentkezzen, ami neki egy pont és jól jön a bennmaradáshoz számszakilag, de nekünk is csak egy, ami viszont rosszul, mert besűrűsödik a középmezőny, és egy kis bénázással még kétszámjegyűek is lehetünk év végén.

Kapaszkodó #2 – A statisztika/nevezéktan: Idén, még ha szeretnek is minket epizodistának, netán egyéb jellegű bajnoki szereplőnek nevezni mindenfelé a sportmédiában, azért kivívtunk néhány veretesebb, bár kimondani nem kimondott jelzőt is. Itt megemlíthetném a kedélyes vendéglátót, és a hazai pályás mutatóinkat, de nem teszem, mert adegy amúgy is javulunk benne, adkettő Győr idegenben van. További nicknév-ajánlatunk Hemibának ha fórumra regisztrálna az óriásölő, és az a tudat, hogy aki meg mer minket előzni, azt elverjük. (Érdekesség: idén nem azért nem szóltunk bele a bajnoki cím sorsába, mert szar a csapatunk, hanem mert nagyjából mindenkitől ugyanannyi pontot vettünk el arrafelé.) Harmadikként érdemes lenne megemlíteni az unalmast, hiszen izgalmakban még egy békés kandalló előtti kötögetéshez sem mérhetők a meccseink. Ott legalább elfogyhat a fonál, megszaladhat a tű, vagy mit tudom én. Nálunk csak az az érdekes, hogy mikor harcoljuk ki az első szögletünket (vagy a másodikat, ha Lovrics lassan ér fel), miközben megy a tili-toli. Minden meccs null-nullról indul, és vannak, amik azzal is zárulnak. Ha Győr-Honvéd, akkor lehet bennünk bízni.

Kapaszkodó #3 – A statisztika/múlt: Fájó ezt leírni, de az ultramodern ETO Park bizony nem tartozik a kedvenc stadionjaink közé, sokat emlegetett klasszikust idézve azt mondhatnánk, ide is leszopni járunk. Statunk körülbelül hasonló, mint Kecskeméten, vagyis bajnokin még soha az életben nem sikerült nyerni a valóban impozáns, kissé azonban túlméretezett katlanban. Legutóbb 2005 októberében arattunk fényes, egy utolsó perces Takács Zoli-góllal fűszerezett diadalt a városban, ezt a csörtét azonban még a Verebes-parkban, a szocialista Kelet-Európa csilivili ékszerdobozában vívtuk meg. Azóta volt egy fordulatos 2-2, egy porig alázós 4-1 és egy esély nélküli 2-0. MK-meccsek után viszont mindig diadalittasan hagyhattuk el a mobil vendéglelátót, hiszen az emlékezetes 2009-es döntő mellett egy másik meccset is 1-0-ra hoztunk ugyanazon év novemberében. Ezekből a statisztikákból egyáltalán nem következik az, hogy nekünk bármi keresnivalónk lenne ma este, azonban újabb futballmodorral élve minden sorozat megszakad egyszer, szerencsés esetben tehát akár ünnepelhetünk is ma este a legkisebb Alföld fővárosában.

Fotók: eto.hu, nso.hu

Fazonszabász a sörfővárosból. Beszélgetés Lukas Zelenkával

Általában tartjuk az alapelvet hogy hivatalos klubhonlapunkkal ne legyen sok az átfedés, a most következő beszélgetést mégis szükségesnek tartom feltenni- lévén a teljesítményével tavaszi szezon számomra legkellemesebb meglepetését szerző Lukas Zelenka volt az interjúalanyunk vasárnap este. A cseh játékmester a kezdeti csikorgó indulást követően igencsak kezd belelendülni a jóba, kecsói szemfüles gólja után a múlt hétvégén a Vidi kapusának okozott kínos pillanatokat mesteri tekerésével. A gyorsasággal véletlenül sem vádolható ám a pályán remekül látó, és a Bozsikba valamiféle játékféleséget és sok modern labdarúgó szakértő által már obsúkrusnak bélyegzett ám számomra pont hogy a játék egyetlen értékelhető momentumait jelentő mozdulatokat, pillanatokat becsempésző prágai irányító tényleg a legszebb karmester-emlékeimet idézgeti meg hétről-hétre, és erre csak habként jön a tortára hogy vasárnapi beszélgetésünk hangulata is remek mementókat hívott elő a saját múltamból. Foglalkozásomnak köszönhetően önjelölt sörnagykövetként voltam olyan szerencsés, hogy a magánutak mellett munkaügyben is sokszor megfordulhattam Prágában az elmúlt 3-4 évben és bizony az ottani munkamegbeszélések végeztével a helyi cseh doktoranduszokkal vagy fiatal kutatókkal az olyan kultikus cseh fővárosi becsületsüllyesztőkben, mint az U Medvidku, az U Kocura vagy az U Hrocha folytattunk oly vidám és hangulatos világmegváltásokat, amikre máig jó visszagondolni. Nos, Lukas habitusa pont ezeket az emlékeket hozta elő belőlem, a jóféle Prazdroj 12-es kapcsán megcsillanó hamiskás félmosolya pedig arról is árulkodott, hogy igazi derék cseh honpolgárként ő is értőn viszonyul az ország leghíresebb gasztronómiai termékéhez. Reméljük, még 1-2 idényen keresztül látjuk őt Kispesten!

–    Először is gratulálok a teljesítményedhez és a remek szabadrúgásgólhoz. Hogy láttad belülről a találkozót?

–    Nagyon rosszul kezdtünk, olyan buta hibákkal amilyeneket egy serdülőcsapatnak sem szabad elkövetnie. Mint a kisiskolások. A második gól bekapása után őszintén szólva azt hittem, 0:5 lesz a vége. Nem játszottunk jól, messze voltunk az ellenfél játékosaitól, nem vettük föl az embereinket. A második góljukat követően viszont felébredtünk, egyre jobban nyomtunk, és kétszer is sikerült szabadrúgásból betalálni, sőt, még további helyzeteink is voltak. A második játékrészben ebben a szellemben próbáltuk folytatni, de már fogyott az erő. A Videoton feljavult, voltak helyzeteik is, jól tartották a labdát. Azt hiszem boldogok lehetünk az egy ponttal, mégiscsak a bajnokaspiráns ellen játszottunk akik igen jó játékra is képesek.

–    A találatod szépségdíjas volt. Rendszeresen lőttél korábban is szabadot?

–    Régóta lövök szabadrúgásokat igen, de itt Kispesten nem ilyen egyértelmű a helyzet, hisz itt van Gege is vagy Norbi és általában ők vannak kijelölve a 16-os környéki veszélyes szabadrúgásokhoz. Ma viszont a szög ígéretes volt és mivel technikás játékosnak tartom magam, odaálltam, elvállaltam.

–    3-4 hónapja vagy már nálunk, Kispesten. Hogy érzed magad a klubnál, hova helyezed a Honvédot a pályafutásodon belül?

–    Úgy gondolom, masszív csapatunk van. Tudunk jól játszani, ám gyakran védekezésre kényszerülünk. Ilyenkor nagyon nehéz végig koncentráltnak maradni, kevés labdát veszíteni. Részemről próbálom a többieket is bíztatni, hogy ne essünk pánikba olyan gyakran, tartsuk meg a labdákat, becsüljük meg, ha nálunk van, nem kell kapkodni, ha már megszereztük, ne szórjuk el, jól passzoljunk tovább. Hát, e téren még van hova fejlődni… Sajnos nagyon buta labdavesztéseket tudunk produkálni… de alapvetően egy jó kis csapat jött itt össze. Maga Budapest gyönyörű, jól érzem magam az országban. A Honvéd egy nagy múltú csapat, óriási tradíciókkal, ezzel tisztában vagyok. Hálás vagyok a klubnak, hogy a pályafutásom egy igen nehéz periódusában, amikor már 10 hónapja nem játszottam, lehetőséget adott, itt pedig folyamatosan pályára léphetek, fontos ez nekem, kezdek magamra találni.

–    Hogy látod a jövődet itt Kispesten? A drukkerek jó része elismerően beszél a játékodról és őszintén megvallva az elmúlt 2-3 évben bizony hiánycikk volt nálunk az ilyen típusú klasszikus karmester.

–    Valóban? Ezt nagyon jól esik hallani, ezeket a dicsérő szavakat (mosolyog). Próbálom a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Jól érzem magam itt és szeretnék még maradni! Persze a mai fociban sosem tudhatod, mit hoz a holnap, bármelyik pillanatban elküldhetnek innen, vagy betalálhat egy visszautasíthatatlan ajánlat. De mondom: jelenleg nagyon jól érzem magam piros-feketében, a szurkolók kedvesek, a csapat jó közösséget alkot. Jó itt élni, Budapesten, a hazám sincs elviselhetetlen távolságban, autóval hamar otthon vagyok… A mögöttem hagyott negatív periódust követően jelenleg nem is kívánhatnék jobb megoldást. Azon vagyok, hogy e lehetőségért cserébe segítsem a Honvédot!

–    Végezetül egy személyesebb jellegű kérdés. Csehországból jöttél, a sör egyik hazájából, és itt nálunk Magyarországon az értő sörrajongók bizony kultikusan imádják a cseh söröket. Te hogy állsz a nemzeti italotokkal, van pl. kedvenc márkád?

–    Hóhó, van, hogyne. Az itt Pilsner Urquell néven futó pilzeni a kedvencem, amihez szerencsére az itteni szupermarketekben is hozzájutok, ami csökkenti a honvágyat (mosolyog). Nagyon meglepett továbbá a magyar konyha. Nagyon ízletes!  Elképesztően bejön. És nagyon finom még a magyar bár…ber…na…hogy mondják magyarul…BOR! Igen, a magyar borok igen finomak.

–    Jó hallani. Remélem a következő szezonban is lesz alkalmunk hasonló témákról elbeszélgetni. Köszönjük a beszélgetést!

–    Én is bízom benne! Köszönöm!

Fotó: lovi.

Mit hoz a fjúcSÖR? – Bentmaradás utáni nyárváró szösszenet

A tegnapi bajnokfricskázással lezárult az idei tavaszunk legnehezebb időszaka. Bár a legtöbben elsősorban a fehérvári tévégyári proletárok fiesztájának elodázását ünnepeltük a csörte után (talán még most is a pályánkon rohangásznának az örömittas, vagy simán ittas vidisták, ha kicsúszik a kezünkből a meccs), még fontosabb, hogy a megszerzett egy ponttal matematikailag is biztosítottuk a helyünket a jövő évi Bohócliga I. indulói között.

Sikerül az a – valóban erőn felüli – hőstett, amelyről bő egy hónappal ezelőtt, a ZTE elleni vereség után álmodni sem mert volna a mezei blogger, vagy szurker. Akkor mindössze két pontra voltunk a kiesőzónától, az alvó ördög vasvillájának hegye bizony erőteljesen kezdte kapirgálni a hátsó felünket. Eztán megmutattuk, hogy – szegény Véber Gyurkáékkal ellentétben – nekünk vannak győztes mentalitású labdarúgóink, sőt – mint az elmúlt százkét évben kiderült – győztes mentalitású klub vagyunk: az utóbbi hat forduló nso-s formatabelláját 4-1-1-es mérleggel vezetjük, ami nem kis bravúr a ZTE-meccs után a klubon belül uralkodó hangulat tudatában.

A bentmaradás tehát zsebben, mostantól csupán sörmeccsek következnek – gondolnánk – azonban korántsem ez a helyzet. A bajnoki élmenők (Paks, Kaposvár, Vidi) ellen hazai pályán megszerzett hét pont után most a sörtabella bezzegcsapataival mérjük össze erőnket. Szerdán és szombaton a Győr, illetve az Újpest lesz az ellenfél, nagy bánatunkra mindkét együttes több mint tízezer palacknyi/doboznyi/korsónyi Borsodival előz meg minket (a pályán reméljük, fordított lesz a helyzet).

A zárófordulós aranyparti kiruccanás után pedig ismét jön a jól megérdemelt pihenés, amely számunkra egy rakat távozót és – remélhetőleg – kevés, de annál pengésebb érkezőt tartogat. Bajner Bálint menesztésével már a héten megkezdődött feleslegesnek bizonyult játékosok Kispestről való evakuálása, és a proszessz nem fog egykönnyen leállni.

„Megtaláltuk azt a tíz-tizenkét embert, akire számíthatunk, a mögöttük lévők fiatalok, vagy olyanok, akik később nem biztos, hogy a csapatnál lesznek” – nyilatkozta mesterünk, Supka Attila tegnap este a sajtótájékoztató után riporterünknek. Az biztosnak tűnik, hogy a másodosztálytól nagy valószínűséggel könnyes búcsút vevő második csapat „fizetős játékosai” – például Haruna, Diallo, vagy a jó öreg Kincses Péter – veszik a kalapjukat, és az is biztosnak tűnik, hogy az első csapatban az utóbbi időben már egyre kevesebb szerepet kapó, a szakmai stábbal nem éppen kifogástalan kapcsolatot ápoló Sadjo baba is új klub után nézhet.

A Rufino-Rouani-Bright-Fieber kvartettért nemigen fáj(na) a szívünk, sőt esetleges távozásukkal hevesebb vérmérsékletű szimpatizánsaink meg is spórolhatnának idényenként néhány doboz nyugtatót. Valószínűleg az epizodista, ugyanakkor – stábunk meglátása szerint – a poéngyáros dumagép szerepében tetszelgő Tomislav Labudovicot sem marasztalják Kispesten, hiszen a Siófokon kölcsönben lévő Novák Alexisz kész a visszatérésre.

„Már elindult az a folyamat az elmúlt időszakban, amikor keressük azokat a játékosokat, akikkel ki tudjuk egészíteni a csapatot, vagy akik meghatározók lehetnek, versenyhelyzetet teremthetnek” – jelezte Supka, korábban pedig azt is megszellőztette, hogy ezúttal a magyar piacon próbál használható spílereket találni. Az újakon kívül Ivancsics esetleges leigazolásával, valamint az akadémistáknak felajánlott profi szerződésekkel (a múlt héten állítólag négy fiatal már aláírta kontraktusát) lehetne bővíteni a keretet. Reméljük sikerül a frissítés, és az őszt egy leheletnyivel erősebb csapattal kezdhetjük.

Ünneprontásból jeles. Kispest-Vidi osztályozókönyv.

A dobogóesélyes Paks és a Kaposvár legyőzése után ezúttal a leendő (ám jelenleg csak wannabe) bajnokcsapat, a Vidi is megizzasztásra került a Bozsik gyehennáján. Nem így indult, az igaz, de a kezdeti sokkból felébredő és a bealvó Vidire rámászó csapatunk végül ikszre hozta le a presztízsmeccset, mi pedig értékelünk, a hajtás után.

KEMENES: Fura lesz az osztályzata, tudom, de kb. 3 Vidi helyzet akadt a kapunk előtt, abból kettő ziccerig kijátszva, amelyekről nem tehetett. A meccs nagy részében tehát tétlen volt, ma inkább a két belső védőnk dolgozott helyette. 0.

LOVRICS: Elfáradt a szezon végére de ez nem csoda: nem a posztján játszik lassan fél éve, rendre megbízható teljesítményt nyújtva. Ezzel ma sem volt baj, de a lovricsi extrák (jó felfutások, és telhetetlen leszek: a veszélyes fejesek) hiányoztak. 5.
DEBRECENI: A meccs eleji rövidzárlatot követően a találkozó nagy részében stabil bástyaként funkcionáló védelmünk közepén derék módon rombolt. 6.
BOTIS: Az öreg harcos ma is hozta, amit tud és ami kell. Remélem még 1-2 évig megtartjuk. Nem fiatal már, de valahogy mindig odaér, ahova kell. 6.
HAJDÚ: Az első két gól, ill. az azokat megelőző nagy Vidi helyzet során borzalmasan helyezkedett, ezekben bizony sáros. A második félidőre feljavult, de ez most csak 4.5.


HORVÁTH ADRIÁN: Hatalmasat küzdött, keményen és tisztán játszva, sérüléséig kulcsember volt, és nem hittem hogy egyszer ilyet írok de ma csapatunk legjobbja. 6.5. Cseréje, Akassou (-) nem volt fenn annyi időt, hogy járna az osztályzat, de szerencsére nem csinált ezalatt bohóságot.
HIDI: Az utóbbi hetek általam is megénekelt lassú fejlődésének sajna tegnap jelét sem láttam: gyámoltalan volt és lassú gondolkozása sokszor támadásokat akasztott meg. Több kraft kéne, Patrik, én nem tom hogyan, tán egy jó mexikói jabanero paprikát vagy egy kupica szatmári szilvát kellene beverni a találkozók előtt, de ne ilyen nyámnyilán! 4.5.

IVANCSICS: Csodás csavarásáért jár az 5.5, viszont magán a meccsen ma haloványabb volt, a beadásai nem jöttek össze és az összjátékban sem ment neki úgy, mint az elmúlt hetekben. Mondjuk, ha tartaná azt, hogy 1 meccsen jól játszik, a következőn meg oktató szabadrúgásgólt heggeszt, azzal, azt hiszem, kiegyeznék.
ZELENKA: Mint az összefoglalóban már írtam, ma kevesebb volt a zelenkai ihletett passz (igazából 1 zseniálzsugát tett, Danilónak a 2. félidőben) de labdatartása és kisebb, közeli passzai hibátlanok voltak. Úgy fest, némileg fogyott is, és fél métereket már „sprintelni” is tud : ). Gólja a legszebb Szabó Tibi / Bárányos tradíciókat idézték meg, ráadásul a meccs végén kiderült hogy a kedvenc cseh sörmárkánk is stimmel, nem tudok kevesebbet adni neki: 6.
MOREIRA: Hm. Ma nem tudom szidni – ezt is megértük. Rengeteg labdát szerzett, és mintha kevesebbszer nyomták volna el, mint általában. Ha így folytatja, az egyik fotós kollega tényleg megcsináltathatja magának a régóta ígért Go More Go pólót. (Na ezt én sem gondolom komolyan). 5.5. Cseréje, Nagy Gergő ismét csak meglevegőztethette a meccs nagy részében melegítő alatt bújtatott fehér dresszét (-).

DANILO: 1-2 ostoba mozdulata ellenére ma jórészt dicsérni tudom: robotolt, küzdött és voltak szép megoldásai is. A Zeli felé elkummantott passzért viszont jár a fekete pont, és könyörgöm, a fetrengés és az értelmes elfutások közti arányt nem lehetne megfordítani? 6.

Fotók: babar.