Új fiúk a keretben

Úgy alakult, hogy tegnap, az átigazolási szezon utolsó napján igaznak bizonyult egy múlt heti kacsaszagú hír, egyben a július közepe óta fixnek nevezett keretünk is gyarapodott. Rögtön három érkezővel.

Egyelőre még nem sokat tudunk az érkezőkről, így posztunkban a különböző nyilvános adatbázisok adatait vesszük át, gyúrjuk egybe, hogy legalább valamiféle képet kapjunk róluk.

Ikande Harmony

Az 1990-es születési nigériai játékos legutóbb az AC Milan keretéhez tartozott, bár pályára csak felkészülési mérkőzésen lépett a színeiben. A posztja szerint védekező középpályást először az olasz második ligás Monzának, majd a sokadligás Poggibonsinak adták kölcsön, míg a tavalyi évet a spanyol Extramadurában töltötte. Korábban tagja volt Nigéria U20-as válogatottjának, amelynek színeiben kétszer is pályára lépett a magyar bronzéremmel záruló egyiptomi világbajnokságon. Kispestre egy évre szerződött. (A klubhonlapon megjelent hírből sajnos nem derül ki, hogy kölcsönbe, vagy végleg érkezett hozzánk.)

Kutatásaink szerint 2010 óta mindössze 14 mérkőzésen játszott, és egy gólt lőtt. A kezdőbe kerüléshez az újra formába lendülő, bár most egy hónapost eltiltást kapó Akassouval, Horváth Adriánnal, illetve Hidi Patrikkal kell majd megküzdenie.

Marshal Mfon Johnson

1989-ben született, és Ikandéhoz hasonlóan nigériai származású. A belső középpályásként bevethető játékos Belgiumból, az Eupen csapatától érkezett, ahol tavaly három mérkőzésen lépett pályára az első osztályban. Eupen előtt a szintén belga Royal Union Saint-Gilloise-ban játszott a harmadosztályban és az ott töltött egy éve alatt 12 mérkőzésen egy gólt szerzett. [transfermarkt.de]

Souleymane Diaby

Az elefántcsontparti, 1987-es születésű erőcsatár Ukrajnából, a másodosztályú FC Krymteplytsia Molodizhne csapatától érkezett, ahol a három idény alatt lejátszott 64 mérkőzésén 16 gólt szerzett. [transfermarkt.de] Hazája U20-s válogatottjában 4/1-es mutatóval rendelkezik.

Csatárposzton Danilo és Délczeg helye eddig fixnek tűnt, annak ellenére is, hogy akciógólt csak elvétve szereztünk. Danilo folyamatosan látható módon feljavult, a labdákat megtartja, jól játssza meg őket, Geri pedig maximálisan kiveszi részét a csapatvédekezésből, van, hogy a saját ötösünkön belül szabadít fel utolsó pillanatban érkezve. Diaby tőlük eltérő stílust képvisel az klubhonlap anyaga alapján, és az nem feltétlenül probléma, hogy a csapat egy újabb variációs lehetőséggel bővül. És akkor ne feledjük, hogy közben Hercegfalvi is lassan-lassan felépül. Jó lesz ez. (EDIT: Közben véget ért a Gyirmót-Honvéd Ligakupa-mérkőzés, ahol amellett, hogy kikaptunk 3-0-ra, Hercegfalvi kezdőként játszott egy félidőt!)

~o~

Mindhárom új igazolásunk fiatal, kinyomozható pedigréje alapján tehetségesnek mondható, így nagy reményekkel várjuk, mit tudnak kihozni magukból egy olyan csapatban, amelynek a magja lassan egy éve együtt játszik, mennyire veszik fel a versenyt a helyükön jelenleg kezdőnek számító konkurenciával. Idén – a középmezőnyre hajtó ellenfelekéhez képest –  erősnek nevezhető a keretünk, minden posztra több potenciális jelöltünk van, és látható, a remek képességű Lukas Zelenka is van, hogy mérkőzéseket padozik végig, ahogy például Ivancsics Gege sokszor a keretben sincs.

(fotó: honvedfc.hu)

Szombat: székelyek és vasasosok a Bozsikban

Hiába lesz a pénteki (jelen helyzetben a hátunk közepére sem kívánt) válogatott csörte miatt egyhetes kényszerszünet szeretett Bohócligánkban, szurkolóink számára szombaton ugyanúgy garantált a futballdús szórakozás, mint egy Akassou-csulázással, Véber-hisztivel, Sisa-infarktussal gazdagított hagyományos forduló közepette.

Az immáron Döme által edzett FTC és a Videoton legyőzése után ugyanis újabb gálának ad otthont a Bozsik, méghozzá a legeslegelső Székelyföldi Labdarúgásért Jótékonysági Gála helyszíne lesz szentélyünk, melynek keretein belül tizennégy kispályás csapat fogja gyűrni egymást barátságos jelleggel a hátsó műfüvesen, köztük a Honvéd több korosztályos, illetve vegyes csapata. S ha ez még nem elégítené ki az ínyencnek számító kispesti futballszimpatizánsok népes körét, tizenegy órától a múlt hétvégén Fradit verő Vasassal játszunk edzőmeccset a centeren. A rendezvény célja egyébként a román ötödik ligában szereplő, rendkívül nehéz financiális helyzetben lévő Székelyszentmihályi Haladás futballcsapatának anyagi vagy természetbeni támogatása, amire mindenkit buzdítunk.

A megjelenés erősen javasolt, hiszen garantált a jó hangulat, hideg sör, a puliszka, a Wizz Air és a Csefere. Bővebb infó a következő linkekre klikkelve érhető el:

Az 1909.hu interjúja a főszervezővel
Facebook-esemény

Honvéd – Videoton 1-0 @ képek, videók

Danilo lerántása majd büntetője:

A vidi.hu oldalon megnézhető egy bővebb összefoglalója a mérkőzésnek, bár sajnáljuk, hogy a második félidős, Novák passzából gyönyörű Danilo-lövést kihagyták belőle.

Sousa és Supka Attila nyilatkozatai a mérkőzés után:

Babar galériája:

További képek: 1909foto.hu. A mérkőzés után készült interjúk pedig érkeznek hamarosan.

Folytatódik a mese… Kispest-Videoton osztályozókönyv.

A meccs elején a Himnuszt, a találkozót követő sajtótájon a Sousa-tot halgathattuk végig, a kettő között pedig tarkónvágtuk a jelenlegi bajnokot. No azért ez nem volt ennyire könnyed, ha a kedélyes hangvételt félretesszük: az első félidő idei leggyengébb produktumunkat hozta, és a Vidinek volt több ziccere is a gólunk után. Hogy is mondja azonban a bőrkötéses puhl-i közhelyszótár? “A jó csapatnak van szerencséje, a győzelmet nem kell magyarázni“. Mi sem tesszük az utóbbit. Csak osztályzunk, vidáman.

KEMENES: Szabi kicsiben azt hozta mint a csapat az elmúlt hetekben, azaz a kecsói meccs csupán kisiklás volt nála is (azzal együtt, hogy ott is voltak hatalmas bravúrjai). Ma nem volt labdakiejtés, ellenben 2 hatalmas és több közepesen erős bravúr, strict védelem-irányítás, a végén showman-kedés szurkolóizzítással. Hogy egyik kedvenc zenekarát idéző hasonlattal éljek: ez most nem Re-Load volt, inkább Master of Puppets! Köszönjük a 3 pontot, Szabi! 7.

 

LOVRICS: Elkínzott arcú kényszerjobbszélsőnk emberfelettit dolgozott a második félidőben, mikor is Németh Norbi került a jobbszél támadószekciójába, aki pedig inkább amolyan Warzycha mögötti Bárányosként (vagy Bárányos mögötti Kovácsbélaként) igazi második irányítót játszott, nem klasszik Abassos jobbszelest, így Ivannak duplaannyit futva kellett bejátszania a szélt. Amit tudott megtett, és hátul is magabiztosabb volt mint Kecsón. Taps. 6.

DEBRECENI: Debrőt kárhoztattam már eleget, így jól esik a Fradi elleni meccs utáni dicséretet követően most is hozsannáznom. Remek közbelépések, kemény és határozott játék, jó becsúszások. Ez az a Debreceni Andris volt, aki méltán lett az U20 és Kispest kapitánya anno. 7. 

BOTIS: Nem tudok sok újat írni az Öregről, aki olyan hátul, mint a Harvey Keitel megszemélyesítette figura, Wolf a Ponyvaregény c. Tarantino alapvetésben. Az Elintéző. Az Eltakarító. Aki, ha a védelem megszorul, ott terem és leszigorkodik bárkit az ellen csatárai közül. Tegnap még egy fél-ollót is bevállalt, de sajna az MTK elleni 2010 tavaszi csoda egyszeri volt mint Budán a kutyavásár vagy a jól eltalált lövés Bánföldi Zolinál. Védekezésben viszont tanári a jó Sorin. 7.

NOVÁK: Csak robotol és robotol, miközben második világháborús filmek pozitív katonahőseit idéző fizimiskájával eltökélten őrzi a bal oldal Honvéd-dominanciáját. Óriási mentések, Mátyust idéző becsúszok-és-szerelés-közben-benntartom-a-labdát-míg-az-ellenfél-elszáll jellegű megmozdulások, szinte átjátszhatatlanság. Nagyon jó kis igazolás volt. 7.

 

HAJDÚ: Amiért tavaly sokat sírtam, hogy Norbit miért nem elöl használjuk a balhátvédben sínylődés helyett, arra megvan lassan a válasz: mert játékosunk úgy beleszokott a félkényszerű hátvédposztba, hogy ott már jobban teljesít, mint támadóban. Mivel azonban Alexisz idén jogosan tart igényt a kezdőbeli helyre, marad a Tchami-alternatíva szerepkör. Sajnos hősünk tegnap sem tudta hozni csúcsformáját, kevés akciónk futott az oldalán, most hiányzott a finesz-plusz, mint a higgadt meccsnézés definíciója Véber György edzői kiskönyvéből. Kár. 5.

AKASSOU: Utóbbi hetekbeli formáját mentette át, nagyon fontos láncszemként védekezve a középpályán. Volt 1-2 labdavesztése is, de ilyenkor jellemzően azért javított. Hogy a 7-esig nem ment fel, arra itt a csodás példa, az Akassou-i ars poetica: előbb okszizik egyet a csapattárs felé, ováció a lelátón, majd a visszakapott zsugát úgy rúgja p*csán, hogy csordul a könny. A kiállítása erős, tényleg lekönyökölte őt a vidis arc, bár egy, a meccset TV-n követő jóbarátom szerint némi nyálmennyiségtőli megszabadulás is történt, by Akassou, azt pedig valóban nem kéne. Nagyon fog hiányozni Pápán, Horének meg kell húznia azt a bizonyos mislenyi gatyamadzagot. 6-2=4.

ZELENKA: Határozottan fantáziadúsabb lett vele a középpályánk, nem véletlen kapott vastapsot lehozásakor. Mintha tegnap a futást is jobban bírta volna, de lehet hogy ezt csak a két gyors egymásutánban lehúzott Borsodi mondatja velem. Nívódíjas passzaiból most Danilónak osztott ki egyet, de Abass és Tchami hiányában nem nagyon működött a futtatás sajna. Jó volt ismét kezdőben látni. 6. Cseréje, Hidi nem sok időt kapott már, abban a kevésben viszont olyan ledülettel hozta az elmúlt hetek javuló sztenderdjét mint Krémer Károly a játékosokat Békéscsabáról. (-).

DÉLCZEG: Megint a testidegen jobbszélen kezdett, így az első félidőben  inkább elképesztő munkamennyiségét dicsértük csak: gyakran hátul mentett, ha kellett. A második félidőre visszatért ékbe, a hajtás nem maradt alább, rendkívül hasznosan és alázatosan játszott. Faragó Ricsi az ilyen teljesítményekre üvöltené megposszant orcával: “Óóóóóriássssshhi”. 7.

 

SZEKULICS: Arszenijevics és Sztojakovics szelleme mosolyog gúnyosan a Bozsikot övező jegenyék koronája mögött, ismételgetve az axiómát: egy meccs alapján leigazolt próbázó nem váltja meg a világot! Lassú, körülményes, kb a Pölő-csapatba illene 2008 őszén. 4. Cseréjének, Németh Norbinak igen jót tett a kezdőből való kihagyás, remekül szállt be, és a Lovrics kapcsán már idézett második irányító pozíciójából remek labdákat tett, hogy messzebbre ne menjünk, Danilónak, a 11-es előtt. Norbi, ez a Győr elleni első félidő melletti legjobb teljesítményed volt a visszatérés óta, riszpekt, így tovább! (Megjegyzem, ahogy az első félidőben a pálya széléről folyamatosan biztatta Zelenkát, a kezdőcsapat-tagságért a legnagyobb vetélytársát, azt öröm volt nézni. Csapatszellem végre Kispesten?) 6.

DANILO: Besz*rás, de tényleg  a végén gólkirály lesz csak tizikből. De ne legyünk igazságtalanok: a Hajdú beadás utáni suhintása ha bemegy, a III. félidő stúdiójában Nyilasi Tibi még a mellette bóbiskoló Puhlt is megbólintja a forduló góljának kiválasztásakor lelkesedésében. Mezőnyben egyre hasznosabb, remekül tart labdát, gyors is, nem lesz ez rossz. Ma sem volt az. És lassan ő is kiérdemli a “fazon” címkét. 6.5. Cseréje, Tchami kapott vagy 8 percet és eltökölt egy ziccert. ().

A Klubnál érvényben lévő sajtórend szerint a bírókról nem lehet nyilatkozni, Supka sem tette. Blogunk viszont megnyilvánulhat. Meg is teszem. Amit Kassai spori művelt az utolsó 15 percben, az legalábbis a ’90es évek elejét idézte bennem, mikor is egy, a nemzetközi színtéren már (jogosan) befutott bírónk itthon nevetségesen vezetett Kispesten meccseket, káprázatosan szemöldökráncoló ítéletekkel. Hát, a tegnapi edzőelküldözgetések valahogy ezt az érát juttaták eszembe, főleg az, amikor Mitrovics két kézzel fellökte a ránézésre Pölöskei Gábornál vagy Garami Yoda bácsinál is 3 fokkal anti-pörgősebb, a kispad mellett állva békésen szendergő Lőrincz Emilt, majd a derék Kassai Don Emiliót küldte fel a lelátóra, a már ott tobzódó Supka mellé. Ha még 10 percet tart a meccs, gyanítom Simon Gabi bát, a derék Kaszás Kálmánt, végül a kispadon maradt sípcsontvédőinket is kiszórja. Nemhiába, rendnek kell lenni…

Fotó: 1909foto.hu, mint mindig.

Megvan az ötödik! – Kispest-Videoton beszámoló

Az idei Bohócliga-csörtéink közül talán a mai volt az, amelyiket a legnagyobb óvatossággal, már-már kétkedően, de minimum ambivalens érzésekkel vártam. Tudjuk, hogy az idénnyitóink az utóbbi időben az országos szipka kategóriába tartoznak, így a Győr ellen tulajdonképpen nem volt kérdéses, hogy szopórólleren suhanva hagyjuk el a szentélyt. A következő négymeccses sorozat igen könnyeddre sikerült, a Kecskeméti betli viszont rózsaszínről egy szempillantás alatt vérpirosra színezte a világot az egyszeri Honvéd-szurkoló szemében. A mai kérdés tehát – ahogy azt Hanta kolléga már a beharangozóban deklarálta – az volt: sikerülhet-e tovább nyújtanunk a szánkban tartott, oszlásnak indult, ízre azonban még édes győzelmi rágógumit, vagy éles pukkanással léket kap-e a lufi, melynek maradványait csak fejmosással távolíthatjuk el. A hajtás után kiderül.

A Bozsikba megérkezvén nem is egy, első blikkre meglepőnek nevezhető körülményt tapasztaltunk Rob kollégával. Ami egyből feltűnt, az a Fradi-meccshez képest gyengusznak nevezhető nézőszám volt, amelyet a tikkasztó hőség és a tévéközvetítés magyarázhat. Ha jobban belegondolunk, teljesen érthető, hogy sokan a hűs szobát, a puha fotelt, a habos sört, a csinos asszonyt, esetleg a magyar tenger ízléses betonstrandjait választották az izzadtságszagú tribün helyett.

Kisebb-nagyobb változások a csapatösszeállításban is fellelhetők voltak. Abass már a kecsói meccset is bordatöréssel brusztolta végig (jó ezt megtudni egy héttel a rendezvény után), szerepeltetését így nem kockáztathatta meg mesterünk. Helyette Délczeget vezényelte a jobbszélre, míg a csatársorba az eddig hamisítatlan próbázó-pörformanszot bemutató Sekulicot jelölte. Irányítóban is a frissítés mellett döntött Attila, Kispest ostora, így az idén kevesebbet szereplő Lucas Zeli került a pálya középpontjára.

Nem vádolható meg azzal a tizenegy oroszlán, hogy kifejezetten magas színvonalon indították volna a bajnokcsapat elleni derbit. Az első percekben csupán tutyimutyi tilitoli folyt a pályán (tele volt a nadrág – mondta erre Supi a sajtótájon), vagyis a küzdelem, dominált, a játék a két tizenhatos között folyt. Amikor ez az állapot az első negyedóra vége felé megváltozott, akkor sem a Vidi kapuja előtt záporoztak a jól belöbbölt Luca-szögletek, vagy a mindig méregerős Danilo-bombák. Brazil csatárunk és vele együtt montenegrói fenegyerekünk is kissé besült a meccs elején, és bár előbbi sokat volt játékban, nem alakult ki egyetlen helyzetünk sem a játékrészben. A szélen Délczeg kevés labdát kapott, ugyanakkor a védekezésből olykor-olykor kivette a részét, akárcsak hátsó alakzatunk, melynek tagjai ezúttal minden kritikus Vidi-kiugráshoz hozzá tudtak szagolni. Gólt így csak lesről szerzett a jó öreg Alves barátunk (süveg le azért a Fradi-verésért), ikszes állásnál jöhetett a szünet.A szünet, amely után végre megvalósult az idény előtt általam olyannyira óhajtott összeállítás, a csereként érkező Németh jó fél órát töltött együtt a pályán Zelenkával. A taktikai váltásnak azonnal meg is lett a foganatja, sokkal kraftosabban kezdtük ezt a negyvenöt percet, mint a megelőzőt. Kulcsjátékosunk az addig halovány Dani lett, aki előbb Délczegnek adott használható labdát (amelyet Geri kisodródva durrantott mellé), majd maga indult meg egy kiugratással, és harcolt ki sárgalapot az egyik vendégvédőnek. A győztes pillanat akkor jött el, amikor Németh Norbi fantasztikus labdával találta meg a brazilérót (már ezért megérte a zöld gyepre bocsátani a sokat megélt játékmestert), aki ezután tizit és pirosat érően bukott, az idei hatodik büntetője értékesítése után pedig önfeledt szambázásba kezdhetett a szögletzászlónál.

No de ki gondolta ekkor, hogy az ember- és gólhátrányban leledző Fehérvár újjáéled hamvaiból, és ismét átveszi a kezdeményezést? Valószínűleg még Sousa mester, Pannónia Mourinhoja sem fogadott volna rá milliós nagyságrendben, hogy fiai végigrohamozzák a hátralévő fél órát, a Kispest pedig a jól bevált „a gyors embereinkkel majd jól lekontrázunk titeket, oszt kiskeziteket csókoljuk” taktikát alkalmazza. Pedig így történt. Először egy fejes utáni kapufával zavarták meg a hazai lelátó nyugalmát a vendégek, tíz perccel a vége előtt pedig egy pontrúgás után Kemenes védett közel akkorát, mint a Fradi elleni végjátékban.A kilencvenedik perc környékén, a ráadást jelző tábla negyedik játékvezető általi felmutatása után aztán mindenkinek elgurult a gyógyszere. Először az időhúzásért reklamáló Nikoliccsal összekülönbözött Supka Attilát küldte el a kispadtól Kassai, majd ugyanezt megtette a helyi czukkal (copyright RobWarzycha), Lőrincz Emillel. A pályán eközben a lekönyökölt, ápolásra szorult Akassout egy vendégjátékos irányába történt nyálürítés miatt szintén idő előtt elnyelte a játékoskijáró, Hajdú Norbira pedig ráesett a partjelző zászlaja. A Saskőy-féle MTK-meccsre hajazó végjáték ezúttal szerencsére nem hozott gólt (bár egy ordító Tchami-Délczeg-ziccerből mi is betalálhattunk volna), így megszületett az újabb három pont. A sajtótájon érdekes módon már nyoma sem volt az indulatoknak, Sousa mester a saját csapata játékát méltatta (!), és Attilának sem kellett Sas-kabarét vetíteni jókedvhiány okán.

Mivel csak tizenöt percig játszottunk szemre is tetszetősen (és így is aláztunk), elmondhatjuk, remekül tartalékoltunk a két hetes bajnoki szünetre. Rögzíthetnénk ehelyütt azt, hogy a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt, a múlt hét szombati zacsi után azonban nem lenne teljesen korrekt magunkkal szemben e haszonállattal muriskodni.

(képek: jómagam – 1909foto.hu)

Bajnokverésre készülünk @ Honvéd – Videoton beharangozó

A héten hallottam egy nem kicsit erős mondatot, idézem: szombaton a Bozsikban az idei(!!!) bajnok veri a címvédőt. Előreszaladt cseppet a kollega. Bár, ha utánaszámolunk, az 1-4-1-4-1-stb ütem összesen 72 pontot hozhat, ami bőven elég lehet. Mindössze annyira kell figyelni, hogy a Győrrel, a Lokival és a Videotonnal ne épp az egyesek alkalmával találkozzunk. Ilyen egyszerű lenne?

Nem. A helyes megoldás: újra (miért, mikor nem?) jó honvédosnak lenni! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, van egy csapatunk, van hozzá egy játékunk, van egy jövőképünk, és mindezt bármikor nyakon tudjuk önteni némi történelmi mázzal. Kell ennél több? Kell, de az majd jön magától.

Szombaton tehát Honvéd – Videoton, mi pedig beharangozunk, ahogy illik.

A tavalyi bajnok egyetlen csapat ellen maradt nyeretlen mindvégig a bajnokságban, és az épp mi voltunk. Ősszel jól rajtolt a Videoton, de a fehérvári odavágón nem tudtak mit kezdeni Morales mester remek taktikájával, aki nem szégyellte magát, és fizetéséért cserébe szállította az eredményeket. Mert a futballt nem, vagy csak nagyon korlátozott és erősen italomán beütés mellett élvezhető formában. Támadójátékunk ugyebár alig volt, illetve valami mégis, mert Danilo – óriási elképedésre – két akciógóllal behúzta számunkra azt a meccset.

Tavasszal következett a visszavágó, ahová úgy érkezett az ellen, hogy már az első meccslabdát szeretné behúzni, és végre-valahára bajnokn lenni. Szépszámú nézősereg, zrikák mindkét oldalról (a zrika fogalmát tessék itt igen bő lére eresztve értelmezni), döntetlen, elnapolt koronázás.

A két mérkőzés között összefutottunk a kupában is, ahol a hazai iksz után idegenben kaptunk egy sima négyest, de ez most nem számít. A Videotonnak mumusai vagyunk a bajnokságban! Illetve nem, hülyeségeket beszélek, véletlenül megfordítottam az értelmi sorrendet. Hogy lehetnénk mi a mumusai a Videotonnak, amikor a viszonyrendszer épp fordított, ha valamik, akkor ők mérhetők csak hozzánk. Tehát: a Videoton általában kellemes ellenfél a Bozsikban. Így helyes.

Az összesített (hazai) mérleg valahogy a következőképp fest:

  • 41 mérkőzés
  • 26 győzelem, 8 döntetlen, 7 vereség
  • 78-26-os gólkülönbség

Ami mellettünk szól: Supka Attila visszatérése óta egyre inkább körvonalazódni látszik egy fix belső magja a csapatnak, amelynek tagjai csereszabatosak a padon ülőkkel, és ha úgy adódik, néhány poszton bármikor képesek vagyunk váltani. A várható kezdőt (Kemenes – Lovric, Debreceni, Botis, Novák – Tchami/Hajdú, Akassou, Németh, Abass – Danilo, Délczeg) mára mindenkinek illik betéve tudnia, ami nem jelent mást, mint az ún. állandóságot. Ez a tizenegy a stabil védekezésen, valamint az átengedett területeken alapuló gyors kontrajátékot erőlteti, és ehhez meg is vannak a megfelelő emberei. Tchami, Abass és Danilo gyorsaságban bárkivel felveszi itthon a versenyt, és ha a védelem hozza a nullát, akkor hiába hibáznak sokszor igen dühítőn, a kötelező gólszámot azért valahogy mégis meglövik.

Ami ellenünk: Legutóbb Kecskeméten minden úgy indult, ahogy az lenni szokott. Hamar megszereztük a vezetést, mindenki Danilója bevágta soros büntetőjét, majd mintha elvágták volna. Vezettünk, jönnie kellett az ellenfélnek, nekünk pedig csak élni a leghatásosabb és egyben a vetélytársakra nézve végzetes fegyverünkkel, a gyors kontrákkal. Elbuktunk, mert a Kecsó gyorsabb, pontosabb, labdabiztosabb volt, és bár e mondatok az “ellenünk” rovatban kaptak helyet, mégis le merjük írni, ez a ritkább eset, belefér, van olyan, amikor semmi sem sikerül. (A múlt héten sérülés miatt kimaradó Debreceni – jelen állás szerint – szombaton már játszhat.)

Érdemes észrevenni, hogy az iménti bekezdésben szó sem esett a Videotonról. Felesleges is lett volna bármit írni róluk, mert az azt jelentené, alkalmazkodnunk kell a címvédő játékához, félnünk kell tőle, miközben mi leszünk otthon. Teleszart gatyával azonban nem lehet futballozni, és előre bepiszkítani a gyönyörű szerelésünket is legalább annyira értelmetlen. A saját focinkat kell tovább és tovább vinni, apró győzelmekkel megalapozni az önbizalmunkat, mert ugyan a mostani NB1-ben bárki megverhet bárkit, mégis, aki elhiszi, hogy képes nyerni, az valóban nyerni is fog. Ilyen egyszerű. (Nem kell messzire menni az állítás megerősítése végett, elég ránéznünk a tavaly nyáron lesajnált Paksra, akiket miután elkapott a gépszíj, bejöttek ezüstösnek.)

Szombaton tehát Honvéd – Videoton, és mi végre talán választ kaphatunk a legutóbbi beharangozóban feltett kérdésünkre: akkor mi most egy jó középcsapat vagyunk, vagy esetleg annál valamivel több? (Mint azt már említettem, a talány eldöntése szempontjából a kecskeméti kisiklás inkább nem számít.)

(Megjegyzés #01: az első mondatban hazudtam kicsit. Szó sincs semmilyen kollegáról, az idézett mondatot én mondtam, mert hiszem.)

(Megjegyzés #02: a tavaszi Honvéd-Videoton után énekelt “hol a fieszta?” c. népdalra múlt szombaton végre megkaptam a választ, miután kiderült, a kecskeméti drukkerek a helyi Fieszta nevű műintézményben gurítják le a meccsek utáni kötelező köröket.)

Nigériai lapértesülések szerint

Ikande_HarmonyMég egy hét. Ennyit kell kihúzni, és végre vége az idei átigazolási szezonnak. Szeptembertől már csak szerződés nélküli, illetve amatőr játékosokat lehet beszerezni, illetve az október táján menetrendszerűen próbajátékra érkező Szili Attilát.

A még hátra lévő néhány nap előzetesen nem ígért nagy izgalmakat, lévén a bajnokság csaknem egy hónapja fut, de aztán mégis, hiszen közben Tököli Kecskemétről a Zetéhez igazolt, a Fradi lapátra tette az Andrezinho-Abdi párost, és bejelentette, igazolnia kell, ha komolyan veszi a saját komolyabb céljait.

És ekkor érkezett Harmony Ikande. “Nigériai lapértesülések szerint” bővebben