Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket

Egész héten azon járt az agyam, milyen lesz elbúcsúzni hivatalosan a Bozsiktól. Nyilván nem igazi búcsú, mert a fakó egy ideig még ott játszik, és nyilván búcsú, mert azt mondjuk, és ha mondjuk, akkor illenék írni valamit róla. Már csak magam miatt, kicsit összerendezni a gondolatokat, az emlékeket, úgy általában az elmúlt csaknem negyven (de rossz ezt leírni, pláne belegondolni: negyven) évemet, amit a bűvöletében töltöttem.

Közben kijött Pietsch Tibi képzelt interjúja a stadionnal, hogy néhány részén majdnem elbőgjem magam.

“Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket” bővebben

Téglajegy

“Néha jól jön egy kis szentimentalizmus,
egy szívhez szóló bús melódia”

Néhány napja rápörögtem kicsit a harmincas években épült stadionunk történetére, és azóta motoszkál valami a fejemben. Illetve több dolog is, egymással párhuzamosan. Az egyik egy dalszövegrészlet, ami valahogy úgy szól, hogy nem kértem én egyebet, csak egy szöget, Krisztus vérző tenyeréből. Na, a szöveg nem pontosan így van, hanem ha lehet népdalnál olyat mondani, hogy helyesen, akkor: nem loptunk mi csak egy szöget, Jézus vérző tenyeréből. 

Lényegi különbség, mert a másik motoszkáló dolog az lenne, hogy ha bontják, akkor szeretnék egy téglát eltenni emlékbe a tribününk falából. 

“Téglajegy” bővebben

Ilyen is régen volt már: beharang!

Van kikért kijárni és van kinek kijárni - ez ám a remek dolog. (1909foto.hu)
Van kikért kijárni és van kinek kijárni – ez ám a remek dolog. (1909foto.hu)

Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.

Szóval beharang. “Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben

Néha jól jön egy kis szentimentalizmus

Megfigyelés: régen nem minden jobb volt, hanem régen minden jobb lesz, ahogy haladunk előre az időben.

Sosem tagadtam, hogy szeretem az MTK elleni meccseket. Mármint különösen szeretem. Gondolom talán azért, mert gyerekkoromban, a nyolcvanas évek Lőrincén, a honvédosokon kívül legfeljebb fradisták laktak (illetve róluk tudtunk), mindenki mást látni kuriózumnak számított.

“Néha jól jön egy kis szentimentalizmus” bővebben

holnap lesz az első olyan nap/meccs hosszú idő óta, amire

gmsfuönszántamból nem vagyok hajlandó kimenni, és még rendszert is csinálok belőle. (2013 őszén kihagytam a fradit a népstadionban, mert nem voltam hajlandó buszozni, tavaly pedig az mtk elleni hazait, mert bence barátom esküvőjére voltam hivatalos. ez azonban más lesz.)

nem leszek tovább súlyos pénzekért biodíszlet, akinek annyi a feladata, hogy tapsikoljon, látszódjék tömegnek (és ne széknek), hogy az mlsz, a kormányzat és a klubok büszkén állíthassák, sikerült, megfékezték, visszatértek a szurkolók. mert ez nem igaz.

“holnap lesz az első olyan nap/meccs hosszú idő óta, amire” bővebben

Az elmúlt hetek, hónapok

esos_utBizonyára észrevettétek, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban kissé mintha irányt váltott volna az oldal. Kevesebb lett a csapattal, a játékosokkal közvetlenül foglalkozó poszt, és durván megugrott a véleményt megfogalmazó anyagok száma.

Sajnos ilyen időket élünk, és bár könnyű lenne összemosni a folyamatokat a közvetlen eredményességgel, kérlek, ne tegyétek. A tabella a sportszerencse alakulása számokban, ahol hol fent, hol lent vagy, lehetőségeidtől részben függően.

És minket most épp ez a “részben függően” foglalkoztat a leginkább.

“Az elmúlt hetek, hónapok” bővebben

Beszéljünk akkor Felcsútról

cigiSzomorú, de odáig süllyedtünk, hogy önerőből változtattuk nem rangadóvá a Fradit, MTK-t, Újpestet, hogy vágómarhaként futunk ki a pályára, hogy egyetlen kvázi rangadónk maradt egy évre: a Felcsút. Mert ez ugyebár elvi kérdés.

“Beszéljünk akkor Felcsútról” bővebben