Mastodon

Elhunyt Török Péter

Kamaszkorunk edzője volt.

Pont egy átmeneti, forrongó világban érkezett Kispestre. A valódi nagyság évtizede már elmúlt, egy-két játékos maradt mutatóba, és ők is inkább visszatérők voltak. A rendszerváltás teremtette új feltételekhez először remekül alkalmazkodni látszó klubról fokozatosan derült ki, hogy nincs valódi tulajdonosa, hogy releváns tudás nélkül nem lehet fejest ugrani a profi futballba, hogy képtelen fenntartani az itthon sztárnak számító játékosokra alapozott működést. 1995-ben szinte az összes piacképes játékosa elhagyta, és bár sikerült közben pár jónak mondható nevet igazolni, az új keret többségét saját nevelésű fiatalok, illetve néhány légiós alkották.

1995 májusában, még a bajnokság alatt lemondott az edző, Kozma Mihály. Komora a régi harcostársat, az amúgy is Kispesten dolgozó Török Pétert nevezte ki idény végéig. Ekkor még bíztak De Vriesben, hátha lesz pénz.

Nem lett.

„Elhunyt Török Péter” bővebben

Megingó tervek?

Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.

„Megingó tervek?” bővebben

Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?

Honvéd – Kozármisleny @ Bozsik, 17:30

Egészen csodálatos, és annyira #tipikuskispest módon megyünk neki az első hazai NB II-es meccsünknek, hogy engedjétek meg, elismerésem jeléül most elengedjem kicsit a billentyűzetet, és felállva tapsoljam meg az Életet, aki nem csak iskolát üzemeltet, hanem mellékállásban egy hatalmas rendező!

Eleve a stadion első meccse egy MTK-Fradi női bajnoki lett volna zárt kapukkal, és úgy kellett kisírni, hogy ne, ne alázzatok meg minket ennyire. Ha más nem, akkor legalább a fakó Szekszárd elleni bajnokija legyen, az mégiscsak Honvéd. Végül a fakó játszott, az akkor érvényben lévő Covid-szabályok teljes mellőzésével. Mintegy ötszáz ember a tribünön, amikor ötven nem lehetett együtt egy temetésen. Mindez persze a nyilvánosság teljesen kizárásával. A tesztmeccset rögtön egy zártkapus tétmeccs követte: Románia-Hollandia a szlovénokkal közösen rendezett U21-es Európa-bajnokságon.

Pár hónappal később, a hivatalos stadionnyitót a meccset megelőző napon mondta le az ellenfél, és játszunk helyette félhomályban egy tartalékcsapattal, mert a villanyhálózat nem működött teljes kapacitáson.

„Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?” bővebben

Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága

Vannak olyan napok, amik munkában és egyebekben is remekül sülnek el, amikor mindennel hasítasz, jön az ihlet, ütemesen tudsz dolgozni, délután/este pedig valami program még meg is koronázza az addigi erőfeszítéseket; máskor viszont nyűglődés, szenvelgés, nem jön az isteni szikra, borzasztó. Szerencsére tegnap az első változatot éltem meg: kivételesen otthondolgozást nyertem csütörtökre, egész délelőtt készítettem elő háttér-olvasásokkal a délutáni elemző kört, mindezt a Kiserdő egy padján ülve vagy a telepen sétálgatva-jegyzetelve, délután aztán magamat is meglepő hatékonysággal mindezt gépre is vittem, egy pofás dolgozat formájában. Szóval a 17.45-kor bekapkodott uzsonnadinnye (az is remek volt) után teljes megelégedettséggel a szívemben rohanhattam ki a Bozsikba. (Nem egészen teljes elégedettséggel azért: sajnos a nagy jegyzetelés-írás közepette, hiába kezdtem reggel fél 8-kor, futásra nem maradt időm. Majd hétvégén.)

„Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága” bővebben

Lesz majd poszt az ankétról, de

egész biztos nem tőlem, mert nem voltam ott. Konkrétan azért, mert semmilyen szinten nem érdekelt. Miután végiggondoltam, hogy Budó örökbecsű „megb*sszuk őket” mondatát leszámítva, valamint Mendelényi ormótlan surmóságát Lacival szemben, amire kellemetlenül rákontráztak többen a közönségből, történt bármi valóban érdekes dolog valaha egy ankéton? Nem – válaszoltam határozottan magamnak. Nyilván

  • az aktuális témák fognak pörögni: bírók, durvaság, Felcsút, óvni kéne, kártérítést kérni, és a többi elképesztő badarság. Még azon sem lepődnék meg, ha évtizedek óta meccsre járó emberek tennének fel ebbe a témakörbe sorolható kérdéseket. Mintha láttak volna már hasonlót korábban.
  • kit igazolunk, lesz még igazolás? A kérdések, amikre ankéttól és klubtól függetlenül mindenhol ugyanaz a válasz: Szeretnénk, lehetőségek, kivárunk, vannak páran talonban, ha mégis azonnal kéne valaki, bla, bla, bla.
  • aztán jönnek az emberek, akik három-öt perc hosszan tesznek fel egy kérdésnek látszó valamit, onnan kezdve, hogy együtt ultizott Tichyékkel, látta hajjal Bodonyi Bélát, majd pár további felesleges kurfli után, amikor leül, mindenki bambán néz: mégis mit kérdezhetett?
  • stb.
„Lesz majd poszt az ankétról, de” bővebben