mert célunk csak egy van
Haladás – Honvéd 1-2 g.: Eppel, Eppel
Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.
De lehet.
Mindig lehet.
Tovább küzdünk a bajnoki címért. „Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben
Egész szép szólógólok egy videóba összevágva.
Bár a csontjaimba is beivódó víz kb. még most is szivárog a csapzott testemből, és a cipőm is újságpapírokkal tömködve pihen a (lekapcsolt) konvektor alatt, a forró fürdővíz pedig már csobog a háttérben, mégis, valahol megérte ez a kanosszajárás a Fáyban, hisz egy értelmezhetetlen helyszínen, értelmezhetetlen gyepen, nyáron szinte értelmezhetetlen időjárási keretek közt mi nyertük a kilátástalan mocsárcsatát az Újpest ellen, így rögvest fővárosi rangadó-behúzással kezdtük az idényt és várjuk a Fratyit. Nem rossz, igaz?
„Kettő góllal nyertük az I. világháborús lövészárkokat idéző sárcsatát” bővebben
Ahogy az várható volt, Vernes elképesztő piruettjén túl, a támadójátékunk, és a támadójátékot megalapozó játékfelfogásunk került a közbeszéd fókuszába a tavaszi két zakót követően. RW szerint már a csatárok/támadóbb felfogású játékosok puszta darabszámának növelése jobbá tenné a helyzetet valamivel, azonban kérdéses, hogy valóban ennyire egyszerű maga a képlet. Látni fogjuk, nem, mert egyszerűen nincs hozzá kellős számú minőségi emberünk.
Még jó, hogy csecse, új sárga hordággyal készültek az üzemeltetésiek (vagy a Bozsikban hogy hívják az ilyen arcokat? Nálunk a cégnél az említett módon…), mert bizony tegnap gyakran kellett rohanni a hórukklegényeknek Buda és a dokink nyomában. De vajon csak a sáros, felázott talaj okolható, vagy a kisördögre is érdemes hallgatni, aki a vállunkon ülve azt mantrázza: „műfű, műfűűűűű?” Meccstéma.
