Blogunk  – a formális szabályok betartásával – posztot írt egy Felcsúton történt kiállítással kapcsolatosan született cikkről

Mármint idézem, hogy pontosan miről:

A Budapest Honvéd FC – a formális jogi szabályok betartásával – tárgyalást kezdeményezett a Magyar Labdarúgó Szövetségnél a 2021.10.31-én lejátszott PAFC–Budapest Honvéd mérkőzésen történt kiállítással kapcsolatban. Klubunk jogi képviselője elküldte a jogi eljáráshoz szükséges dokumentumokat az MLSZ részére.

a honvedfc.hu oldalon megjelent közlemény.
“Blogunk  – a formális szabályok betartásával – posztot írt egy Felcsúton történt kiállítással kapcsolatosan született cikkről” bővebben

Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló

Felcsút – Honvéd 3-1

Tegnap még lehet, az ital beszélt belőlem, azonban közben aludtam egyet a meccsre, viszont a véleményem nem változott: Feri szerintem jól meccselt. Amióta Kispesten van, talán először.

Jó szerkezetű kezdőt rakott fel, jól reagált a meccs eseményeire, tényleg nem lehet vele bajom. Arról nem tehet, hogy a VAR-on szinte csak azt látják, amit látni szeretnének. (Vajon lesz nyilvános értékelése a bevezetett technológiának a klubok, a szövetség, vagy a játékvezetői bizottság részéről? Ugye, nyilván nem. Hiszen úgy tökéletes, ahogy van.)

(Az idióta) Nagy Dominik fojtogat – piros. Nagy Dominikot fojtogatják (l. a Honvéd fotóján, az NSO anyagában, vagy az M4 Sport kérdésében) – nem piros. Hiába volt VAR, a spori hiába ment ki megnézni, valahogy nem látta. Miközben Nagy Geri kezezését igen, egy olyan felvételen, ahol egyébként képtelenek voltak normálisan kikockázni a jelenetet. Valószínűleg tizenegyes volt, mert egy ilyesmit fújtak be ellenünk a Debrecen ellen is, vagyis úgy látszik, utaznak a hasonló szituációkra. Különösen felemelő volt látni, hogy aki egyszer sasszem, máskor a nyilvánvalót sem veszi észre.

A VAR nem megoldotta a futball problémáit, hanem egyszerűen máshova helyezte azokat. A pályáról egy kamionba.

“Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló” bővebben

A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, 17h

Csak a szokásos: utolsó kör, tehát Felcsút.

Tököm tele az egésszel, azonban úgy tűnik, korunk meghatározottságai között ez a jelenség egyszerűen kiirthatatlan az NB I-nek a környékéről, és félő, még nagyon sokáig együtt kell élnünk vele. Valójában nem is a magyar futball szégyene a jelenség, hanem a magyar társadalomé, azonban ezt az aktát inkább nem nyitnánk ki – tudjuk pontosan, hogy miről van szó. Pár címszó azért: legendát nem lehet venni, ahogy történelmet sem érdemes hamisítani, mert a kollektív emlékezet pont arra való, hogy emlékezzünk. Ugye, kedves csuhásozókból lett turbókeresztények?

Vagyis az van, hogy ma a Tisztességes Magyar Ember, illetve a Tájékozott Európai Futballkedvelő is mind nekünk szurkol, hiszen Felcsútra látogat a Kispest, és innentől felesleges bármit ragozni. Soha nem múló gyűlölettel a névválasztás miatt, és akkor az irreális mennyiségben odaáramló lovettáról még nem is beszéltünk – mert ott is tudjuk pontosan, hogy miről van szó.

Feláll, taps, ováció, őszinte rajongás, bár kicsit fintorogva, mert azért nem értünk mindennel eggyet. Ilyenkor rendre Moldovától a Színházi vegyes 1. jut eszembe, ahol Alfonzó egy igen erőteljes példával illusztrálja, hogy ami nem tökéletes egészben (a közel tökéletes nem elég!), azt bottal sem érdemes megpiszkálni. Pláne, ha a tökéletestől való távolságát jellemző epszilon sugarú kör valami egészen undorító kis apróság. Értjük a példát, ugye?

“A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest” bővebben

Napikispest 2021.10.22.

  • Benczenleitner Barna // aki a nyáron hosszabbító Kerezsi mellett a másik nagy kedvencem a fakóból 2024-ig (plusz opció) hosszabbított. (via honvedfc.hu)
“Napikispest 2021.10.22.” bővebben

Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?

Felcsút – Bp. Honvéd 1-2

Pont kicsúsztunk a purimból, azonban mégis van okunk inni, amíg el nem mosódik a különbség bennmaradás és kiesés között. Tegnap ugyanis az utolsó pillanatok egyikét élhettük át, ahonnan, ha bekövetkezik, alig találni visszautat. A helyzetet fokozandó, a történet már-már sablonosan klasszikus vonalvezetéssel indult: kicsit még rosszabb, még lehetetlenebb lett Knezevic góljával.

Pedig jobban játszottunk, valójában mi futballoztunk, vagyis rászolgáltunk, hogy egy szerencsétlenül megpattanó labda tovább bonyolítsa az életünket.

Kell valami legyen a Kispestben, mert vissza tudtunk jönni, újra mi futballoztunk, és érezni lehetett, csupán idő kérdése, hogy mikor fordítjuk meg a meccset. Eszter pedig segített.

Eszter szerepére egyelőre Feri a legerősebb jelentkezőnk, míg a Hámán előtt letérdelni nem szándékozó Márdokeust valószínűleg egy közepesen klisés kasztingot követően a kispesti szív (vö. kulturális tőke Bourdieunél) játssza egy gázsiért – kollektíven. A perzsákat természetesen, figyeld, mekkora duplacsavar!, Gazdag vezetésével a csapat mészárolja le.

“Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?” bővebben

Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

“Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni” bővebben

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

“Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben

Napikispest 2020.11.06.

  • halasztás @ Budafok [frissítés: 11:20] // gondolom tízkor kezdődhet a munkanap a Budafok titkárságán, mivel a közleményük szerint 10 óra 3 perckor futott be hozzájuk a Honvéd halasztási kérelme. Döntés a délutánra összehívott vezetőségi ülésen.

  • osztályozókönyv vs Felcsút // Kamber, Lovric, Baráth, Hidi, Zsótér a sorrend (azaz öt bajnokunk, és egyben az öt túlkoros mezőnyjátékosunk)
  • bajnokság // az Újpest hivatalosan se áll ki a Diósgyőr ellen, a három pontot a Diósgyőr kapta. (via MLSZ)
    • arra viszont // továbbra sincs magyarázat, hogy ha a Felcsút nem állt ki egy meccsre, akkor azt miért kellett lejátszani (a másik fél számára egyértelműen rossz időpontban)?
“Napikispest 2020.11.06.” bővebben