Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

  • odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
  • Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
  • győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

“Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebben

Egy kupadöntő után

Fotó: Lovi-1909foto.hu

Életem egyik legfurább szezonjának közeledünk az egyik legfurább zárásához – és az, hogy ebből a kopasz futballgyilkos háromnegyed éves ámokfutása, a koronavírus fagyasztó intermezzója, és a kiégés mindenféle jeleit mutató keret (és RW) egész éves szenvedése után úgy néz ki, hogy jobban jövünk ki ebből az egészből, mint például a 2017-18-as, vagy az 1994-95-ös idényekből, a lehetőséget, kereteket és körülményeket tekintve egy igazi kis csoda. Nyolcadszor ünnepelt tegnap kupagyőzelmet KISPEST, 3 év után nyert ismét trófeát a HONVÉD, és amiért tavaly fohászkodtam, hogy ez a 2015-2020-as éra és emblematikus arcai még behúzhassák az MK serleget is a bajnoki trófea mellé, az most megvalósult.

Érzékenyebb lelkületű olvasóink most fejezzék be a posztot, mindannyian jobban járunk, mert mostantól nem egy szokványos RW-tiráda fog következni, inkább egy keserédes fináléja egy optimistán nézve átmeneti, pesszimistán tekintve pedig hosszú új éra első etapjának.

“Egy kupadöntő után” bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

“Egy kupadöntő elé” bővebben

Koronanapló 8. nap

Elektronikai hulladék, Lanzafame visszatér, Zsótér

Eltelt az első hét az erősen korlátozott mozgású időszakból. Szándékosan nem mondom, hogy önként vállalt karantén, mert bár a cégnél március 12. óta otthonról dolgozunk, azért próbálom a napi rutinommá tenni a sétálást, vagyis délelőtt és délután is ki-kimozdulok nagyjából egy-egy órára, szigorúan egyedül, és szigorúan olyan helyeken bandukolva, ahol még a kutyát sétáltatók se nagyon fordulnak meg. Ha fixen a négy fal között (illetve helységenként négy fal, vagyis van az vagy húsz fal a lakásban) kéne maradnom, akkor el sem tudom képzelni hogyan reagálnék a legapróbb dolgokra is pár napot követően. Egyszerűen mert nem volt még példa rá az életemben, hogy párnál több napot bezárva kellett töltenem.

Az első eltelt hét azt is jelentette, hogy megvolt az első szombat és vasárnap is, ami jelen körülmények között nagyjából nem jelent semmit. Vasárnap reggel simán azt hittem hétfő van, továbbra is másfél-két órával korábban kelek, mint általában szoktam, és a hétvégét is végigdolgoztam a magam módján, amennyiben a munkámhoz szorosan kapcsolódó oktatási anyagok olvasása dolgozásnak számít.

“Koronanapló 8. nap” bővebben

Sima meccs volt, csak nem úgy, ahogy szeretnénk

Kispest – Mezőkövesd 1:2 // plusz osztályozókönyv

Csalóka a kép: nem mi uraltuk a meccset.

Tegnapi beharangozónkra visszatekintve egy dolgot sikerült eltalálnom, mégpedig azt, hogy gyönyörű idő lesz ezen a szombaton. Abbéli kívánságom viszont, hogy ne a délelőtti ZOO-látogatás legyen a hangulati csúcs, az bizony nem teljesült: hiába Muti vezetést érő büntetője, ha Kuttorék a meccs háromnegyedében valahogy félgőzzel is kibekkelték erőtlen támadásainkat, és 3-4 kontrájukból kettőt értékesítettek. Nagy meglepetés sajnos ebben nincs is, ezért mennek ők idén a dobogóért, mi pedig – lassan teljesen vissza Hemy-érásodva – valahol a középmezőnyben hullámzunk.

“Sima meccs volt, csak nem úgy, ahogy szeretnénk” bővebben

"Tavaszi" "rajt", "itthon" is

Kispest – ‘kövesd beharangozó, kibeszélő

Elindul a nagy futás az ideiglenes otthonban is – felismeritek amúgy a pályát?

Holnap egész tavaszi léghőmérséklet, egy sajnos egész erős Mezőkövesd és egy egészen kiszámíthatatlan Kispest vár ránk, ami egy olyan kombináció, amiből bármi is kisülhet. Egy vidám szombat este épp úgy, mint egy szöttyögve, átkozódva hazacsullongás a Hungáriáról, ahol nem elég Fatert hallgatni, hogy „derohadtmesszeparkoltatokéskülönbenisezamacskakőmeghogyvanmá’lerakva”, hanem azon tépelődni, hogy így elég kínos lesz a tavasz. Hát, meglátjuk.

“"Tavaszi" "rajt", "itthon" is” bővebben

Gólvideók és osztályozókönyv Kövesdről

Mezőkövesd – Bp. Honvéd 1-2

Nyilván ez volt az a meccs, amire mindenki tudta előre, hogy meg fogjuk nyerni. Nyilván mi is tudtuk, csak nem mertük leírni. És nyilván, a helyszínen is halálos nyugalom töltött el minket, és még véletlenül sem hangzott el a következő beszélgetés a második félidő közepén:

– Csak most nem kéne gólt kapni, nagyon messze még a vége. Egyet biztos kapunk, azt a legvégén kéne.
– Igen. A legjobb lenne talán a nyolcvannyolcadik után.

Mondom, meg sem történt. Csak álltunk ott, és egészen nyugodtak voltunk.

Persze addig láttunk egy remek Banó-lövést (46. bajnoki, 1. gól – 20 éves), valamint egy parádés Vadócz-passzból két csellel befelé induló, és a végén gólt lövő Ben-Hatirát. Ilyen gólokat nem csak szabad, hanem illik is lőni.

Egyébként Ben-Hatiráról ismét meg kellett állapítanunk, hogy nagyon tud a srác, és ha akarna, ha besorolna a rendszerbe, a liga egyik legjobbja lehetne. Elég csak az indításai ütemét megvizsgálni. Nem véletlen, hogy nem itt töltötte a(z első?) fénykorát.

Kesztyűs eközben jelző nélküli cserévé nemesedett, Lanzafame pedig időhúzónak. Egyébként pedig ugyanazok játszottak legalább fél órát Kövesden, mint akik két hete a Videoton ellen is.

“Gólvideók és osztályozókönyv Kövesdről” bővebben

Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig

Mezőkövesd – Bp. Honvéd @ Mezőkövesd, 17h

A Fortepan még mindig az egyik kedvenc oldalam a Hungaricana mellett. Minap az értekezlet szóra kerestem rá benne egy unalmasabb megbeszélésen kókadozva, náthásan, betegecskén. A régen minden jobb volt kikezdhetetlensége azonnal kikezdődött bennem, amikor megláttam az ugyanúgy unatkozó, az érdeklődés minimumfokát még a kamera kedvéért sem megvillantó arcokat. Akkor tudtam, megérkeztem.

Ennek ellenére fejtágító következik, ahol kivételesen nem grafikonokat kell majd nézegetni a végtelenségig, nincs benne termelési jelentés, helyette kaptok mindenféle kérdéseket, amik senkit sem érdekelnek általában, engem mégis foglalkoztattak szombat kora reggel. Dohányozni, pohár vízért nyúlni, kissé elszenderedni ér, és az sem ciki, ha menet közben kimész a mosdóba, majd vissza sem jössz.

“Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig” bővebben

Nyaralóskispest 2019.06.28.

N’Gog és Moutari is csatlakozott az edzőtáborozó csapathoz // a honvedfc.hu elismerte a pletykát, hogy Moutarit a Mezőkövesd nem engedte el eddig. Szimpatikus.

sorsoltak az NB I-re // a Diókkal kezdünk, az még kérdés, hogy hol, mert az MTK pályája az első forudlóban még fogalt lesz. A Fradit és a Videoton kétszer fogadjuk, Kisvárdára egyszer, Felcsútra és Zalaegereszegre viszont kétszer is megyünk. Ha jól csináljuk, az utcsó fordulóba ismét kiejthetjük a Felcsútot. (További részletek itt.)

Palmes és Vólent // próbajátékon van a román kettőbe frissen feljutott Csíkszeredánál – tudtuk meg a helyszínen. Ha jól emlékszem, Palmes még mindig a mi játékosunk, és Barcikán csak kölcsnben volt az elmúlt években.

Gergényit // végleg szerződteti a ZTE. (Hétfői hír, csak lemaradt eddig.) (via ZAOL)

erdélyi futballszótár // egy kis érdekességként beszúrnám ide azt a két szót, amit az elmúlt napokban tanultam:

  • kiszállás // magyarul: túra, vagyis az a helyzet, amikor a csapatod idegenben játszik. A szó a román deplasare szó tükörfordítása egyébként.
  • galeri // magyarul: tábor, vagyis szurkolói csoport.

Elég jó szavak, kéne használni otthon is.