mert célunk csak egy van
Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv
Az imént írtam István barátomnak:
Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.
Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.
“Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebbenA Videoton elé csak kibeszélő lesz ma, mert
Hajnalban kelés, hülyebíró, Videoton.
Ma csak egy meccs lesz, mert valami iszonyatos fáradtság tört rám. Nem teljesen értem, hogy miért, de azt vettem észre, hogy egyre csak tolódnak el a napjaim hajnal felé.
Amíg normál eseten elég fél nyolckor kelnem reggelente, és az is szendvedős, mostanában magamtól pattanok ki az ágyból öt magasságában. A reggel tízes napindító meeting gyakorlatilag a nap közepe lett. Másnál is ennyire átalakult az üteme az évek alatt megszokott ébredésnek és alvásnak?
Most (délben) először érzem azt évek óta, hogy tudnék kicsit szunyókálni nap közben, viszont egytől megbeszélés, tehát nem tehetem. Talán majd utána. (Persze, hogy kettő és három közöttre jelentkezik be a futárcég az új székemmel.)
“Koronanapló 11. nap” bővebbenVideoton – Kispest 0:0 // plusz osztályozókönyv
„Mik a várakozásaid, Ati?” – kérdezte az orkánkabátjába burkolózó Elnök úr, amint kikászálódtam a kocsiból a vendégparkolóban, sikertelenül próbálva alkalmazkodni a harapós hőmérséklethez. „Azt hiszem, inkább nem mondom” – feleltem kényszeredett mosollyal. Normál esetben ilyenkor az aktuális beszélgetőpartnereim korholva kárhoztatnak az örök pesszimizmusom miatt, ám most a nagy nehezen bevallott „kapunk egy hármast” jóslatomra csak csöndes bólogatások voltak a válaszok a derék KLTE arcok részéről. A lelátóra felmászva aztán Old Babarral folytattam le szinte mondatra ugyanezt a párbeszédet, és bár a kispesti ajándékbolt-pápa sem nagy rajongója a kishitű kiszólásaimnak, ezúttal ő is csak csöndesen azt súgta vissza: „Atikám, sajnos én sem várok mást”. Ehhez képest, azt hiszem, nem is lehetek elégedetlen most, ahogy a Góóóóól műsor alatt gépelem be a posztot.
“Annyira rosszat vártunk, hogy most meg az egy pontot keveselljük: ilyen a kispesti szurkolói lét (szívecske)” bővebbenIgazolási pletyka, vonatjegy, meccsjegy
Egerszegi, vonatjegy, Aranyoroszlánok
Mivel mostanra jutottam el oda, hogy legyen időm írni a tegnap tapasztaltakról, volt rá érkezésem, hogy még este beleolvassak a kommentárokba és az ilyen-olyan közösségi felületeken történő eszmecserékbe, szurkolói kinyilatkoztatásokba. A helyzet az, hogy azoktól sem lettem boldogabb, ha már maga meccs nem lett volna elég. A következő bekezdésekben így – előre szólok – ellene megyek a közhangulatnak – hogy rohadjak meg.
“Szimpatikus vesztes, szimpatikus edzővel, ez tök jó, csak sehova sem vezet” bővebbenKispest – MOL Videoton Fehérvár Parmalat FC Vidi Alba Volán stb. beharangozó
Pár éve (volt az már 8 is), Doki barátom esküvőjén Apu éjjel 3 magasságában egy darabig Tóth Bálintos elrévedéssel nézte az elektromos cigány által ezerrel tolt “Azért vannak a jó barátok“-ra a tánctéren hőzöngő csoportosulásokat, lemondóan megrázta a fejét, majd teljesen indokolatlanul közölte a mellette álló Totóval: “…bassza meg, én már csak maradok Honvéd-drukker!” – és kiment sörért. Jelen bevezető apropója nem (csak) Fater ultraprogresszív kommunikációjának mélyelemzése és örök mementó állítása, hanem e mondat állandó újjászületése bennem. Mindig, de mindig, amikor már kifogyna az energia belőlem Kispest ügyben, például idén, a sokadik, korzós #faszkivan életérzés beütésekor: akkor történik valami, és én maradok Honvéd drukker (=húzok ki a pokolba kívánt hétvégi meccsre).
“Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt” bővebbenFoglaljuk össze, amit tudunk:
Vadócz, Rossi, kupasorsolás, budafoki meccsvideó, jegyelővétel, Lanzafame
