Mastodon

Napikispest 2021.09.24.

  • dimitrijedavidovic.com // kattintgatom kicsit az internetet, és teljesen váratlanul belefutok az isteni Dimitrije Davidovic saját oldalába. Pont com!
    • hogy // mik vannak!?!??!
    • jó // az oldalt látványosan nem frissítik lassan tíz éve, viszont még mindig létezik.
    • a mester // egyébként májusban volt 77 éves.
    • arra pedig // hogy miért ment Kispestről, már nem is emlékszem. Utána fogok kattintani az Arcanumon. (Sajnos – élve az enyhe túlzás eszközével – minden idők egyik legjobb Magyarországon játszó légiósa, Zoran Milinkovic is távozott azon a télen.)
    • pedig // a mutatója egészen parádés volt:
      • 1993/94 // 9 2 0 26-6
      • 1994/95 // 9 2 4 34-18
„Napikispest 2021.09.24.” bővebben

Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást

Mondjuk Baráth gólja akkora méteres les, hogy alig hiszem el, volt partjelző, aki képes volt benézni, viszont a meccs képe alapján masszívan lilaködös lelkületű nyíregyi drukker legyen a talpán az, aki szerint a nyilvánvalóan szabálytalan második gólunkon ment el a meccsük.

Egykapuztunk, illetve eleinte kapufáztunk, miközben egészen szép dolgokat csináltunk. Nem szimplán az osztálykülönbség jött ki a két csapat között, mert azt pontosan tudjuk, hogy ha valaki, akkor mi pont képesek vagyunk egy pillanat alatt bármilyen osztálykülönbséget eltüntetni, hanem valami egészen furcsa felszabadultság látszott rajtunk – ahogy az szokott Balmazújvárosban.

[? Meccsvideó a meccslapon.]

„Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást” bővebben

Újváros, legenda, spórolás

Nyíregyháza – Bp. Honvéd @ Balmazújváros, 18:00

Szülinapot, Lacibácsi!

Balmazújváros annyira kívül esik a mentális térképemen, vagy mifenémen, hogy azért szeretek oda járni* meccsre, mert így legalább alkalmam van kicsit utánaolvasni a városnak, és a térségnek. Kissé zavar is, hogy mennyire nem vagyok képben sem a Hortobágyról, sem a Hajdúságról, sem az arrafelé elterülő nagyobb városokról, úgyismint a remek nevűek társasága: Balmazújváros**, Berettyóújfalu, Püspökladány, Hajdúsámson, vagy mondjuk a városmagjának szerkezete miatt távolról csodált Hajdúböszörmény.

*_ most megyünk másodszor. [egyébként nem szeretek oda járni.]

**_ hogy miért Balmaz a Balmaz, arról itt írtunk.

„Újváros, legenda, spórolás” bővebben

Ez a tesseract és a raspberry kombója egy csoda

egyedül azt sajnálom, hogy a szkennert (Canon Lide 300) vagyok képtelen beizzítani alatta.

Ja, de a lényeg.

Adott egy szkenner, amivel iszonyatos ütemben lehet digitalizálni (szöveg 150 dpi, fotó 300-1200 dpi minőségtől függően) mindent, ami előkerül a Kispest/Honvéd történetéből. Szerencsére van bőven kép, dokumentum és történelem, vagyis munka is akad vele rendesen.

„Ez a tesseract és a raspberry kombója egy csoda” bővebben

Napikispest 2021.09.15.

  • #meccsembere v. Fradi // a szavazataitok alapján:
  • MFA nélkül // nem tudom mikor fordult elő ilyen velünk utoljára, de a Fradi ellen egyetlen MFA-nevelés sem volt pályán – a Kispestben. Miközben az ellenfélnél Botka és Vécsei, tehát kettő.
    • a saját nevelést // Hidi képviselte nálunk 61 percig, utána semmi.
    • a padon azért // ott volt Kovács Nikolasz, Baráth, Nagy Geri és Májer, viszont a cserekapus Tujvel mellett ők sem léptek pályára. Mindenki más viszont igen.
    • 5783 játékperc // van eddig a keret lábában, ebből az MFA mindössze 374 percet jelent, ami alig 6,47%.
    • ha demagóg lennék // azt mondanám, hogy a minőségi igazolásokkal se vagyunk sokkal előrébb, azonban nem lenne igazam, hiszen jelenleg is a nyolcadik helyen állunk, ami például tavaly elképzelhetetlen magasságnak tűnt.
„Napikispest 2021.09.15.” bővebben

Többször is megpróbáltam, és inkább arra jutottam, hogy nem akarok beszélni róla

Hosszú volt a tegnap este, nehéz volt a ma reggel, a fakó gurított egy sima négyest a Ceglédnek (nagyjából huszonöt néző előtt), és esküszöm, megpróbáltam, hiszen

  • csoportosultunk a lelátó alatt
  • és a stadion bejárata előtt,
  • ültünk a szobor előtt,
  • álltunk a pub előtt,
  • ültünk a pub alatt,
  • tömegközlekedtünk,
  • egyedül maradtam a gondolataimmal,
  • kinéztünk a fakóra, majd
  • bevásároltam, és

mindvégig képtelen voltam beszélni a tegnapról, sőt, mindent megtettem azért, hogy ha egy mód van rá, eszembe se jusson a Fradi elleni meccs. Elfojtásban szerencsére otthon van ez a lángoktól ölelt kis ország átlagosnak nevezhető lakója, szóval a részsikernél azért komolyabb eredményeket hoztam.

„Többször is megpróbáltam, és inkább arra jutottam, hogy nem akarok beszélni róla” bővebben

A kerékvágás arra való, hogy visszatérjen bele az ember

és nem arra, amire a régi Bozsikban használtuk: gyepdíszítésre, alkalmi akadálypályának, a nemtörődömség földbe vésett emlékművének.

Esetünkben egyébként a kerékvágás szoros átfedést mutat azzal a helyes úttal, amit Batik újdonsült csapatkapitány végigbetonozna. Tehát lesimázná a kerékvájatot, ‘mit szorgos munkával tapostunk ki, és ami Ariadné fonalaként vezetne végig minket a Sárga köves úton, egészen odáig, ahol a hegy nem megy Mohamedhez. Vagy valami ilyesmi.

A lényeg, hogy ma a Fradival játszunk, és mi épp sorozatban vagyunk, hiszen kettőt nyertünk, ami pont egyel több annál, amennyit sorozatnak szoktunk hívni mostanában, és kettővel az átlagnál. Tehát, ha már így elkaptuk a fonalat (valószínűleg nem Ariadnéét, hanem egy másik, itt nem részletezett, illetve nem ismert kulturális hivatkozás fonalát), akkor illenék folytatni, rápörögni, húzni, meghosszabbítani (akár Bicskéig!), a lényeg, hogy jussunk kettőről háromra. Ugye.

„A kerékvágás arra való, hogy visszatérjen bele az ember” bővebben

Egyre _erősebben pletyizik Storckot

Korábban is felmerült már edzőként, ugye, állítólag Feri kapott egy kétmeccses ultimátumot (hat pont!), amit, feltéve ha létezett, teljesített. Szóval, Storck nem lesz edző.

Viszont a pletyikből nem tűnt el a neve, újra és újra felbukkan, hetek óta sportigazgatói minőségben. Ma már az NS is lehozta.

„Egyre _erősebben pletyizik Storckot” bővebben